Dr. Balassa János.

Hazánk legnépszerübb s legszerencsésebb orvosa, a magyar egyetem orvosi karának egyik legérdemdusabb tagja, az orvossebészetben elismert tekintély.

Nem minden ok nélkül választottuk a mostani időpontot a jelen arczkép közzétételére. – Elvitázhatlan tény, hogy szellemi törekvéseink átalános ébredése között, az orvosi tudomány, a hazai gyógymüvészet is ujabb lendületnek örvend napjainkban, még pedig – a mit lehetetlen örömmel nem idvezelnünk – nemzeti alapokon. Az alig öt hónap óta megjelenő s tapintatosan szerkesztett „Orvosi Hetilap”, most hosszas elnémulás után, ujra megszólaltatá hazánk e szakbeli tudományos férfiait. Ez hirdeti ismét a külföldi tudományos orvosi világ tanulmányait s fölfedezéseit; terjeszti s meghonositja közöttünk az okszerü kórbuvárlatok elveit és eljárását, megörökiti hazánk javára kitünő szakemberek tapasztalatait; ébren tartja honunk minden vidékén a tudományos haladás és nemzeti miveltség iránti részvétet; értékesiti tanintézeteink s kórodáink tanulságos anyagát; közremunkálkodik honunk egészségi viszonyai és kincsei megismerésére és az orvosi hivatás tudományos és erkölcsi emelésére. – Hasonló czélok előmozditására törekesznek ezen kivül a „pesti orvosok egyesülete” és sok tekintetben a „kir. m. természettudományi társulat” is. –Ugy tetszik, mintha orvosaink ezen egymás és tudományuk iránt ébredő figyelme, inkább igénybe venné jelenleg irányukban is a közfigyelmet. Ha ez igaz – a mit pedig tagadnunk nem lehet – akkor mulhatlanul azon férfiun akad meg először is szemünk, kinek arczképét mai soraink mellé iktattuk. Benne a hazai tudományosság egyik szellemdus, bátor és sükerdus harczosát tiszteljük.

Az ő nevének hatásával s tudományos czikkével nyitá meg az „Orvosi Hetilap” is uj pályáját.

Balassa János, pesti orvos- és sebésztudor, szülészmester és mütő egyetemi tanár atyja evang. lelkész volt Tolnamegyében Szent-Lőrincz községben, hol ő is született 1814-ben május 5-kén. Legelső tanulmányait a szülőhelyén létezett algymnasiumban, a továbbiakat pedig a soproni és pozsonyi főiskolákban végezte folyton kitünő sikerrel, melly szép szellemi tehetsége iránt jó reményeket öntött mind tanitóiba, mind tanulótársaiba. – 1832-ben Pestre jött az egyetemre, az orvosi tudományokat hallgatandó. Három évet itt, kettőt pedig a bécsi egyetemben töltvén, szigorlatát is ez utolsónál tette le 1838-ban, olly sikerrel, hogy a bécsi egyetem jelesb tanárai figyelmét is leköté maga iránt. 1839-ben a bécsi cs. k. műtőintézetbe vétetett fel s itt a hires Wattmann József tanár kitünő műtő (operateur) oldala mellett két évig önképzésére minden alkalmat a legnagyobb igyekezettel törekedett felhasználni. Ugyan Bécsben 1841-ben a közkórházi egyik sebészi osztályának másodorvosává neveztetett, hol egy évig önállóan működött, mint helyettes főorvos. 1842-ben a bécsi egyetemnél második gyakorlati sebész tanszék állittatván föl, erre ő rendeltetett segédtanárul, 1843-ban pedig a pesti egyetemhez neveztetett ki gyakorlati sebésztanárrá.


Balassa János.

Ismeretes volt már ekkor neve hazánkban leginkább azon orvosok előtt és által, kik gyakorlati tanulmányéveiket Bécsben töltvén, alkalmuk volt tudományosságát és szivélyes bánásmódját, s emberszerető indulatát megismerni. Közörömmel fogadta azért a magyarországi orvosi közönség, kineveztetését nyereségnek tartá ugy az egyetemre, mint az orvostudományra nézve a hazában. E reménye szerencsés valósulásnak is örvendett.

Mielőtt azonban e tanszékét elfoglalta, tudományos utazásra indult külföldre s ott hosszabb időt töltött orvosi tapasztalatainak gazdagitása végett, leginkább Párisban, melly szakára nézve legkedvezőbb helyet s alkalmat nyujtott. Mint a pesti egyetem tagja és tanára, több egyetemi hivatallal is meg lőn tisztelve.

Mint műtő, a képlő műtételekben honunkban korszakot alkotott. Bátor műtételeit nem egyszer olvashatjuk a lapokban fölemlitve s egész sereg azok száma, kiknek életét, egészségét megmenté vagy kiket, nyomorék tagjaik helyreállitásával az emberi társaságnak ismét visszaadott.

A sebészetet, mint a tudomány jelen kifejlésének szinvonalára emelkedett sőt azt tovább vivő tanár adja elő tanitványainak, kik egyaránt tisztelik benne a tudományt és szeretetreméltó nyájas tanitót.

Hire és hatásköre nemcsak hazánk, de a birodalom határain is tulterjed. Több izben történt már, hogy a hon határain tul is kénytelen vala orvosi tanácsait előkelő betegeknél alkalmazásba venni.

Roppant elfoglaltsága közepett, még orvosi magyar irodalmunk gyarapitására is szerez magának időt. 1844-ben egy becses könyvet bocsátott közre, mellynek czime: „Gyakorlati sebészet.” 1853-ban pedig a „Hassérvekről” irt egy felvilágositó képekkel diszitett munkát, mellynek többi között az is szól jelessége mellett, hogy Bécsben námet forditásban is megjelent. Ezeken kivül fontosabb gyakorlati sebészi műtéteit az orvosi tudomány gyarapitására, folytonosan közölni szokta a hazai és külföldi orvosi lapokban.