Az idei üstökös.

Junius 13-ára várják ezt az ártatlan világháboritót, mellytől annyi balgatag ember fél, mellynek földünkkeli összeütközésétől várják a tudatlanok és babonások a világ végét, itélet napját s a jó Isten tudja, miféle pusztitó dolgokat. Pedig még az sem bizonyos, meglátjuk-e már junius 13-án? A csillagászat tudománya bámulatra méltó fenséges tudomány, melly évszázadok óta bebizonyult csalhatlan számitásokon alapszik, de vannak még is tárgyai, hova számitásaival be nem hat. Hires csillagászok állitják, hogy  az első feltűnés nagyját még a legismertebb üstökösöknél sem lehet meghatározni. – Meg azután az az alaptalan félelem, hogy az üstökös a mi földünkkel össze fog ütközni! Mintha bizony az a Mindenható, ki „kezdetben teremté a mennyet és a földet”, nem szabta volna ki minden égi testnek az ő utját, nem mérte volna ki saját pályáját, mellytől az örök rend szerint egy hajszálnyira sem szabad eltérnie! S mióta e nagy világ fennáll (pedig nem tegnaptól fogva áll fenn), volt-e már arra eset, hogy illy üstökös a mi földünkkel összeütközött volna? Hogy közel járt hozzá, közelebb, mint ama millió égi test, az igaz: s hogy a mostani üstökös is illy közel járhat majd hozzánk, az is meglehet.

De hát ollyan égi test-e az a rémületes üstökös, mint a többi? Ollyan tömör, szilárd test-e az, mint többi ragyogó csillagaink, a bujdosók és egy helyen állók? Épen nem. Az üstökösnek csak a hire nagy, csak a félelem és képzelődés teszi olly veszedelmessé, maga pedig jámbor, ártani nem képes valami. Az üstökös nem is test, nem is csillag, hanem csak pára!  Igenis, köd és pára. Még pedig olly vékony és átlátszó pára, hogy a csillagászok annak anyagán keresztül olly kisebbrendű csillagokat is megláttak, mellyeket különben a legvékonyabb felhőcske is észrevétlenűl el szokott takarni szemeik elől. S ha van is ez üstökös párának némi keményebb, sürübb magva, az olly csekély lehet, hogy ha valóban össze is találkoznék földünkkel, ez bizonyosan észre sem venné a hozzá nem méltó jövevényt. – Bizvást elmondhatjuk tehát, hogy nincs jó dolga, a ki az üstökös miatt busul, s ha itt ott netalán találkoznánk illy jámbor atyánkfiával, világositsuk fel, vigasztaljuk meg s oszlassuk el lelke aggodalmát. Régi időkben megjárta az illy félelem, midőn a természet törvényeit és tüneményeinek okát még nem ismerték olly hiven, mint napjainkban s a mi keveset ismertek is, annak csak néhány tudós férfiu örvendett a maga dolgozószobájában. Akkor inkább ki lehetett magyarázni az illy rettegést s még azt is elhihetjük, a mit a historia-irók mondanak, hogy épen ez a most megjelenendő üstökös s az attól való félelemből származott kétségbeesés birta rá egy részt ama hatalmas nagy Károly császárt is arra, hogy koronáját letevén, zárdába vonuljon. Az akkor megjárhatta; de a természet dolgaiban ma már a szegény földmivelőnek is több ismerettel kell birnia, mint a mennyivel akkor a császárok birtak.