A gép kül alakja.
A többször emlegetett s e lap olvasói által is olly hazafias részvéttel pártolt hangjegyzőgépet mintegy kötelességünknek tartjuk bemutatni, nem ugyan teljes kimeritő leirással, mert ez még nem férne össze a feltaláló érdekeivel, a ki külföldön is szabadalmat szándékozik találmányára szerezni; hanem csak annyira szoritkozva, hogy a kik az eredetit nem láthatják, legalább megközelitő fogalmuk legyen a szép találmányról.*
Hogy annál könnyebben képzelje magának az olvasó e gépet, ide rajzoltattuk azt, ugy a mint a zongorán áll. – A gépezet benn a szekrénykében van, s ollyan óraműből áll, melly egy hengert forgat. A hengerre vonalazott s e használatra készitett fekete papir van illesztve. A zongora billentyüknek megfelelő fehér irónos tollak vannak, mellyek, mihelyt valamellyiket ujjával érinti a zongorázó, azonnal irni kezdenek hosszában vonalakat az egyformán forgó fekete papirra. Minden toll addig folytatja a vonást, mig a vele érintkezésben levő billentyűn rajta a játszó ujj. Innen nagyon természetes; hogy a huzamosabb nyomintást hosszukás vonal, az aprózott gyors játékot sürű apró pontok jelzik. – A papir a klaviaturának mintája szerint levén vonalazva, természetes, hogy a ki e gép működését felfogta, ha ismeri a kalviaturát a zongorán, a hangjegyző által irt jegyekre is azonnal rá ismer. A hangok mértékét a jegyek hosszasága határozza, s igy nagyon természetes, hogy az egész kóta vonala két akkora hosszu, mint a fél, és ez kétszer ollyan, mint a negyed stb.
A gép kül alakja.
Ha a játszó a pedálét érinti lábával, ezt is feljegyzi a gép a papir széleire, s e jegyeket csak keresztvonásokkal kell összahuzni, s be lesz osztva a játszott darab. Ha pedig a játszó nem jegyzi lába érintésével a taktust, egy párhuzamot vonaszszal, vagy ollyan üveg-lap a segitségével, mellyen ehhez való vonalozás már készen van, könnyen eszközölhető a beosztás.
Kliegl erősen állitja, – s legközelebb szép példákat mutatott e tekintetben – hogy nincs olly bonyolitott darab, mellyet a hangjegyzőgép után ne lehetne rendes kótákkal leirni. A gép jegyei egészen uj kótarendszert képeznek, mellyet a feltaláló billentyű-rendszernek keresztelt, s melly véghetetlenül egyszerűbb és természetesebb Kliegl állitása szerint az eddiginél. E rendszerben nincs kulcs, kóta, kereszt, feloldó, nincs kötés-, staccato-, 8-va-, triller-, rövid triller-jegy, sem hanghosszabbitó pont, nincs semmiféle pausa; s ez által olly könnyen olvasható lesz, hogy egyik művész a másik jegyzését rögtön utánjátszhatja. (A gép átadásakor meggyőződhettek erről a jelenlevők, midőn Fáncsy Etelke kisasszony folyvást olvasta a hangjegyzőkép által irt, s még ismeretlen darabokat.)
Kiváltképen három tekintetből nevezetes s talán fontos jövendőű ez uj találmány a zenészetre nézve. 1. Mert rögtön jegyzi a zenegondolatokat, s igy a lelkesült művész ábrándjait elragadtatása legmagasztosb perczeiben hiven megőrzi az enyészettől, a nélkül, hogy a művész képtelen lenne azok felirása végett félbeszakitani emelkedett lelkesültségét. 2. Mivel teljes hűséggel épen ugy ir, a mint a művész játszik, a legcsekélyebb, s alig észrevehető hibát is feljegyzi, s ez által tetemes szolgálatot tesz a művész tökélyesülésének. 3. Mind a tanulás, mind az anyagi megszerzés sokkal könnyebb lenne ezen kótarendszer életbeléptetésével, elannyira, hogy ha ez eszmét felkarolja s elfogadná a zenészvilág, a mi most 20–30 krba vagy egy forintba kerül, az idővel a hangjegyző rendszer szerint alig kerülne többe egy két krajczárnál, s ha a nyomdák rendes foglalatosságai közé tartoznék illyen hangjegyeket is nyomni, – a mi pedig nagyon egyszerű lenne – néhány óra alatt ezerekre szaporodnék a zenemű-példányok száma, mert a szedő tüstént szedhetné a mit a hangjegyzőgép megirt a leghiresebb zongoraművész játéka után, s egy két óra mulva, már a sajtóból is kikerülhetne, a mit most nagy fáradsággal ir össze, – a ki el nem mulasztja, – s napokig tart annak másoltatása, és hónapokba kerül, mig a műárushoz jut az ohajtva várt mű. S ha ez igy mehetne, nagyon természetes, hogy évek leforgása alatt, ugy szaporodnának a zeneszerzemények, mint most a versek, vagy épen hirlapi czikkek, és ugyan olly gyorsan terjedhetnének is.
A gép által irt hangjegyek.
Mivel pedig a beszédben is egészen más az irt és más az élőszóval, lelkesült állapotban mondott szavak hatása; mennyivel különbözhetik az a zenemű, a mellyet a művész felizgatott lelkiállapotában valóban játszik, attól, mellyet az iróasztal mellett gondolkodva, fejtöréssel mártogat ki a tintatartóból! De nyernének kiváltképen a tanulók ezen uj rendszer behozatalával; mert a mellett, hogy sokkal egyszerűbb s igy könnyebb is a tanulás, egyszersmind valóságos ellenőre a gép a tanuló haladásának vagy hanyagságának. Nem lehet azzal feleselni mint a zongoramesterrel, hogy „de bizony jól játszottam”; mert az jegyez irgalom nélkül, s a makranczos tanulónak szeme elé állitja minden elkövetett hibáját, a szorgalmast pedig szemlátomást kecsegteti haladásának hű jegyzésével. – Mindezekről bővebben és világosabban meg fogja győzni a szakértőket Kliegl saját munkájában, melly kizárólag ezen fontos zenei ügynek lesz szentelve. Addig is mutatványul ide nyomattunk egy példányt az ő hangjegyzője által irott jegyekből.