II.

A Nap hát, mint meggyőződheténk felőle, a kifejlett értelemben utat tesz a csillagok közt nyugotról keletre, s a zodiacus csillagai ezen utban meg annyi állomások, mellyeknél fogva a Naphaladását rajtok át szemünkkel kisérhetjük is. De hátra van még vizsgálatunk igen fontos része, t. i. mikép teszi meg ezen utját a Nap. Általában a mikép-tevés, vagy más szóval, a modor olly lényeges kiegészitője a megtevésnek, olly nélkülözhetlen föltétele a sikerülésnek, hogy annak kimondhatlan fontosságára nem lehet eléggé figyeltetnem minden gondolkozó embert. Olly viszonyban van az a két dolog egymással, mint a tudás és tudomány. De hogy átalánosságokra ne tévedjünk, hadd lássuk, mikép teszi meg a Nap az ő másodrendbeli utját.

E végre jelöljünk ki a Nap utjában is állomásokat, szintugy mint a példáúl fölvett utban az I. czikkel közlött rajz szerint. Ez legczélszerűbben ugy esik meg, ha a Nap egész körutját felosztjuk a csillagászokkal 1,296,000, olv. egy millió kétszáz kilenczvenhatezer részecskére. Ezek közül egy részecskét ama tudós emberek egy secundának neveznek, és szerszámaikkal igen pontosan meg tudnak mérni, ámbár olly picziny, hogy példáúl a Nap átmérője, ugy a mint mi azt innen a földről látjuk, közép kerekszámban 960 secundát tesz. (Közép számban mondjuk, mivel a Nap távolsága a földtől szüntelen változván, mikor közelebb jár hozzánk, valamivel több, mikor messzebb, néhánynyal kevesebb secundát mutat.) Hát már illyen részecskékkel mérve tesz a Nap 24 óra eltelése alatt, (vegyük fel az 1856. évet):

Januáris

1. napján déltől

2-dikán délig halad

3671 secundát.

 

15.

16.

3667

Februáris

1.

2

3663

15.

16

3633

Mártius

1.

2

3608

15.

16

3580

Aprilis

1.

2

3547

15.

16

3517

Május

1.

2

3489

15.

16

3466

Junius

1.

2

3447

15.

16

3435

Julius

1.

2

3433

15.

16

3433

Augustus

1.

2

3448

 

15.

16

3462

September

1.

2

3490

15.

16

3513

October

1.

2

3548

15.

16

3574

November

1.

2

3609

15.

16

3631

December

1.

2

3654

15.

16

3664

Ezen számokból világos, hogy a Nap egyenlő időszakok, u. m. 24 óra alatt nem egyenlő utakat tesz, annyira hogy a legkisebb gyorsasága (juliusban) és a legnagyobbik közt (december végén) 238 secunda a különbség, és e szerint állitásom, hogy a Nap olly formán utazik a zodiacusban, mint az I. czikkemben példaúl vett ember, be van bizonyitva.

De mivel a Napnak ezen változó gyorsasága a mindennapi, keletről nyugotnak tartó, utját is meg kell, hogy zavarja, a minthogy azt valósággal meg is teszi, abból a következő eredmények és igazságok folynak:

1) Mivelhogy a Nap  egyenlő időkben nem egyenlő utakat végez, világos az, hogy egyenlő utakat nem végezhet egyenlő időszakok alatt. Nevezetesen egyik déltől a más következőig való körutját, mellynek mindig egyenlőnek kell lenni, – mert hiszen az az ég köre, – különböző idők alatt teszi meg és igy egyik déltől a másikig különböző mennyiségű idők telnek el. S valóban igazolja ezt a tapasztalás is, mert hogy a szélsőségeket hozzuk fel példaúl, julius elején egyik déltől a másikig 24 óra helyett 23 ó, 59 p. és 53 másodpercz telik el; december végén pedig 24 ó. és 9 másodpercz, tehát 16 másodperczczel, és a többi ezek közt ingadoznak. – 2) Lehetetlen olly órát késziteni, melly a Nap egyenetlen járását kövesse; mert minden gépnek a tökélye abban áll, hogy járása a lehetségig egyenletes legyen. Az az óra tehát, melly ugy járna, hogy p. o. julius első napján déltől fogva 2-dikán délig épen 24 órát vagy is kétszer tizenkettőt haladjon, azt ha dec. 25-én délben inditnám a 12-tőtől, másnap már 11 óra 59 p. 44 másodperczkor mutatna delet, holott a Nap csak 16 másodpercz mulva jutna a déli vonalba.

De lehetséges igen is olly órát késziteni, s készitenek is valójában eleget, melly az év bizonyos napján, teszem aprilis 15-én, akkor mutatván 12 órát, esztendő beteltével ugyan csak apr. 15-én délben ismét összetalálkozzék a 12 óra az igazi déllel. Ezen óra mutatója hát szintugy mint a Nap, 365-ször járta meg az egész év alatt a 24 órát; de mivel a Nap hol gyorsabban, hol lassabban járja meg a napi utját, az óra pedig egyforma gyorsasággal, hát hol elébb hol később érkezik a déli állomására, mint a mutató a 12 órára. A különbség eleinte igen csekély ugyan, de a mai napnak, példaúl, a késéséhez hozájárul a holnapi, ehez a holnaputáni s igy tovább, utoljára meglehetős nagyra nőhet, a mint valóban nő is többre 16 percznél.

Egészen hasonlit tehát egy tökélyes óra és a Nap összevetett járásuk az első czikkemben fölvett gép és ember járása módjával. Az óra egyforma, egyenletes járásu, a Nap egyenetlen; tehát a ki órája delét a Napéhoz akarná alkalmazni; azt mindennap kellene igazitnia s az által tulajdonkép rontaná, mivel gépies természete ellen kényszeritné járni.

Most már az a kérdés támad, hogy a két időmutató, u. m. a Nap és a mesterséges óra közt, mellyikhez tartsuk magunkat, mellyikhez szabjuk, kivált nagy pontosságot igénylő foglalkodásainkat, ügyes bajos dolgainkat?

Mert ha két embernek teszem február 15-kén déli 12 óra volna találkozási perczül határozva, s az egyik az órájához, a másik a Naphoz tartaná magát, kétségkivül elvétnék egymást, miután azon napon kevés másodpercz hiján egy fertályóra különbség van az óra-dél és a Nap-dél között.

Ha minden óra tökélyesen jól járna, a feltett kérdésre pillanatnyi tétovázás nélkül kész lenne a felelet. Ugyanis, már maga az a körülmény, hogy az óra rendes, szabatos egyforma járásu, holott a Nap egyenetlen s majdnem szeszélyesnek látszó, elsőséget ad az órának, mint szabályzó sinórmértéknek. Hát ha még ehez hozzáveszszük, hogy az órát minden pillanatban megtekinthetjük, holott a Napot nem mindig látjuk: télben a 24 óra kétharmada, nyáron egyharmada alatt láthatárunkon alól rejlik; nappal gyakran – néha napokig folyvást fellegek boritják. Mikor látjuk is, egész napi utában más pontnak nem vehetjük hasznát csak a déli állomásának, mert az egen nincsen számozott óratábla. Továbbá a délpontot csak ugy lehet kitalálni, ha déli vonalunk van huzva: e pedig, ha tökélyest kivánunk, annyira bajos és kényes munka, hogy kevesebb tudomány és ügyesség kell ma egy zsebóra összeállitására, mint egy jó délvonal huzására.*

Az óráé lenne tehát az elsőség, s valóban csak annak is adják a közéletben; csak az a bökkenő, hogy az órák legeslegtöbbnyire nem járnak tökélyesen; ha egyforma is a járásuk, siet vagy késik, a legroszabbaknak pedig még nem is egyforma, minek legfőbb oka a hideg és meleg befolyása, mellyet csak különös mesterséges szerkezettel lehet semlegesitni s ezen szerkezettel járó baj és fáradság a készitésben az illy órákat nagyon drágákká teszi. E szerint hát magokat az órákat is, vagy legalább a tőlök nyert adatokat igazitnunk kell s itt már most az az ujabb kérdés áll elé, hogy mihez igazitsuk már őket?

Erre egy tekintetben könnyű a felelet: a csillagok, t. i. az ugynevezett álló csillagok járásához. A millyen változékony ugyan is a Nap mindennapi körutja s, mint látók, delelése az egen, ép olly változhatlan, szabályos és egyenletes egy álló csillagé; sőt mondhatni, hogy csaknem egyetlen tapasztalható, mondjuk, látható példája az egyenletes, egyforma haladásnak a világon a csillagok ezen körutja. Ha egy csillagot (pl. a ragyogó Syriust), felveszünk, ennek egyik delelésétől a másikig, innen a harmadikig s igy tovább, a legszigoruabb pontossággal egyenlő idő telik el, és telt el azóta, a mióta bármilly régi korról csillagászati tudósitásaink vannak.

E hát a legbiztosb mód volna, csak hogy itt is a megtevés és a miképtevés közt egy kis meghasonlás van. Nem mintha a miképtevés némi rendetlenséggel járna, mint fönebb a Napra nézve fejtettük ki; de jár ám nehézséggel, még pedig három rendbelivel:

1) Egy az, hogy a csillagok vizsgálatát csak éjjelre kelve vehetjük munkába. Ez ugyan a legkisebb baj, de a közéletre és közhasználhatóságra nézve mégis baj.

2) Hogy a csillag delelése vizsgálatát mesterséges, és minden ember által sem nem birható, sem nem kezelhető szerszámok által hajthatni végre.

3) A csillag egyik delelésétől a másikig a bevett- és használatban levő idő, vagy is napidő szerint nem 24 óra, hanem csak 23’0’, 56 p. és 4 másodpercz telik el, s ennek következtében, ha óráinkat ahhoz akarnók igazitani, mesterséges számitásokat kellene igénybe vennünk.

A csillagászoknál ugyan mindezek mindennapi dolgok, tehát nekik egyik sem baj vagy vesződség; azért is ők valójában a csillagokat használják óráik szabályozására. Könnyű nekik, mivel különben is többnyire éjjel teszik vizsgálódásaikat, kezökön a sokféle mesterséges drága szerszám, s a számitás mindennapi kenyerök.

Aztán könnyű még a bécsieknek, pestieknek is, mert egy harangszó a csillagdából jelt ad nekik, mikor igazitsák órájokat délben 12-re! De bajos ám a vidéki embernek, ki ezen segédeszköztől megfosztva, még annak sem sok hasznát veszi, ha történetesen nagy városban levén, ott a helyes időhöz igazittatja óráját. Mert sokat mondok, ha megengedem, hogy ezer közűl egy óra az, mellyhez egy éven egyszeri, vagy kétszeri igazitással tökélyesen bizni lehessen. Továbbá, milly könnyen megtörténik a legnagyobb gond mellett is, hogy az ember elfelejti felhuzni az óráját, s akkor minden korábbi igazitás füstbe megy. Végre még azt is tekintetbe kell venni, hogy mikor Pesten példáúl 12 az óra, akkor Pozsonyban, Komáromban, Hatvanban, Gyöngyösön, Debreczenben, Nagyváradon, Kolozsvárt, Sz.-Fehérvárt, Szolnokon, Temesvárt stb. nincs azon pillanatban sem dél, sem 12 óra; hanem hol több, hol kevesebb, a mint a fekvésök van kelet, vagy nyugot felé. Csak azoknak üt egyszerre az órájok, mellyek egymástól északra vagy délre azon egy déli vonal alatt feküsznek.

Minden esetre hát nemcsak jó, de szükséges is, hogy a vidéki ember maga tudja az időhöz és ennek jeleihez szabva igazitni az óráját.

De mivel az eddigiekben minden biztosnak vélt jelekből kidisputáltam az olvasót, most már nem függesztem továbbra fel várakozását; hanem meg mondom, hogy utóljára is bizony csak a jó Naphoz kell visszatérnünk; csakhogy meg kell előbb tanulnunk annak is az igazitását. E végre megint a csillagászokhoz kell tanácskérdeni mennünk, hanem olly segédeszközökért szólitjuk meg, mellyeknek minden mesterséges készülmények nélkül akárhol is hasznát vehessük. Kezdjük hát elől.

A természet Mindenható Ura a valódi (dologi, realis) teremtést ugyan magának tartotta fenn; de az ész- és képzelődési teremtést az embernek is megengedte. Mi sok és gyönyörű teremtményei vannak, példaúl, a költőknek, regényiróknak! Hisz a „Vas. ujság” olvasói épen az egyik forrásnál vannak s érzik az izét. Ezen engedelemmel élnek a csillagászok is, és a rendetlen járásu Nap helyett egy szabályzott haladásu napot teremtenek észben, melly az igazi Nappal egy uton járjon ugyan, de ollyan különbség legyen köztök, millyen az első czikkembeli példában a fölvett ember és gép között. Ezt a második – költött – Napot ők közép Napnak nevezik és épen ugy számithatják járását az egen, mintha valósággal ott volna.

Hogy az ismétlést elkerüljem, megint a sokszor emlegetett emberre és gépre hivatkozván, egyszerűen azt mondom, hogy ez a költött közép Nap az igazival egy uton jár ugyan, de egyenletes gyorsasággal haladván, nem vele épen együtt, hanem kevés különbséggel hol elébb, hol hátrább jár és minden évben csupán kétszer találkozik vele össze, u. m. aprilisben és augusztusban s ezeknek is bizonyos napján.

Ha ez a nap járna az egen, akkor bizvást igazithatnók óráinkat az ő deléhez, mert egy jól járó óra egyszeri igazitásra mindenkor találna a 12 órájával, s a nem jól járónak pedig egyszerre megitélhetnők a sietését vagy késését abból, hogy a 12 órája mennyivel ment elébb mint a közép Nap dele vagy mennyivel maradt el tőle, mint az igazi Nappal, mint fölebb láttuk, nem érhetnénk el.

No már az a közép Nap ugyan nem jár az egen, de járásának elméleti kiszámitásából hármat tanulhatunk ki:

1. Hogy mikor az igazi Nap épen delel, hol áll akkor – már képzeletben – a közép Nap?

2. Hogy mikor a közép Napnak épen delelni kell a számitás szerint, hol áll akkor – tőle keletre vagy nyugotra – az igazi Nap?

3. Mennyi a különbség a két Nap dele közt térben és időben akármelyik napján az évnek?

A kik a csillagászathoz értenek, azok azt fogják mondani, hogy e három – különböző kiadásban – ugyan azon egyet teszi s én sem tagadom, csak a dolog könnyebb fölvételeért írtam meg három módon.

Most hát az a kérdés, mikint alkalmazzuk e tudományt óráink igazitására? Ezt igen röviden elmondhatom.

A gépes órák – zseb-, fali-, asztali, toronyórák – az egész mivelt világban ama közép Naphoz alkalmazvák. Akkor kell 12 órát mutatniok, mikor a közép Nap delel, s ennek egyik delelésétől a másikig épen 24 órának kell eltelni. Az időnek illyen rendezését: közép időnek nevezik a csillagászok. Ebből hát egyenesen következik, hogy mikor az igazi Nap delel, akkor az órának soha sem szabad épen 12-őt mutatnia, hanem vagy többet vagy kevesebbet.

A különbség néha igen csekély – u. m. a fenn nevezett két hóban – de fölmehet 16 perczre is.

Mikor a két nap összetalálkozik, akkor igen is elenyészik minden különbség; de minthogy ez a találkozás egy bizonyos helységre nézve igen igen ritkán történik épen délben; tehát épen olly ritka az is, hogy egészen elenyészszék a különbség és hogy az igazi Nap delekor az órának is egy másod perczig menő szigorral épen 12 órát kelljen mutatnia.

Minden hát, a mire szükségünk van, abból áll, hogy legyen előttünk egy lista, melly egy bizonyos évnek, – teszem legközelebb 1857-nek minden napjára, szóljon és megmondja nekünk, mennyi időt kell egy jól járó órának mutatni, mikor az igazi Nap delel. – Világosabb lesz, ha egy illy listának Januárus első hetére (1857) illő töredékét igtatom ide:

Januárius

1. napj., mikor az igazi Nap delel, mut. az óra:

12 óra

3 p.

50 mp.

2.

12

4 p.

18

3.

12

4 p.

46

4.

12

5 p.

13

5.

12

5 p.

40

6.

12

6 p.

7

7.

12

6 p.

33

Ekkor hát az órának többet kell mutatnia. – Lássunk egy más példát, mellyben kevesebbet mutat és egyszersmind nagyobb a különbség.

November

1. napj., mikor az igazi Nap del., mut. az óra:

11 óra

43 p.

42 mp.

2.

11

43

43

3.

11

43

44

4.

11

43

46

5.

11

43

49

6.

11

43

53

7.

11

43

58

Ha illy listánk van, hát még csak egy árnyékórára s ennek hiányában, sőt még biztosabban egy délvonalra van szükségünk, melly mikor delet mutat, az illető datumra a listában adott órára s perczre igazítjuk az óránkat, a mennyivel többet vagy kevesebbet mutatott annál, s mutatand másnap, harmadnap s a t. abból sietését vagy késését itélhetjük meg bizvást.

Azt mondhatná ugyan valaki, hogy fölebb a délvonal készitését, mint valami hozzáférhetlen bajos dolgot jellemeztem. Az igaz, de csak az igen nagy pontosságu délvonalakról szólottam. Kisebb igényü és csak perczekig kivánt szigorral készült délvonalat könnyü huzni, s erre lelhet utasitást nem egy népszerü könyvben az olvasó. Közelebbről az „István bácsi” 1857. naptárában is láttam egy módját a 170. lapon eléadva. Magam is közlendek másszor, mert most nincs hely reá.

A délvonalon kivül kellene még az érdeklett listája az ugynevezett Napegyenletnek.  Ez külföldön minden valamire való naptárban megszokott lenni. Megtalálhatni továbbá a Littrow „Kalender für alle Stände”-jében, a bécsi délvonalra számitva. Magyar naptárban ellenben, bármilly hasznos volna is, egyetlen egyben sincs meg. Azon naptárakban, mellyeket magam számítottam ki, s a mellyek minden kiadónak szolgálatára állanak – ámbár igen kevesen veszik hasznát – 1858-ra ezt a listát is kiszámitottam, a budapesti délvonalra, melly egész Magyarországra szolgálhat e tekintetben, s igy a naptárakra előfizetők megkivánhatják e kelléket majd megszerzendő naptáraikban.

És még csak egyet. – Ha az embernek délvonala van huzva, a hold delelését is tökélyes biztonsággal használhatja órája igazitására. Erre persze, hogy más ahoz való lista szükséges. De ezt is kiszámitottam én s beléfoglaltam az 1858-ra szerkesztett naptári adataimban. Kinyomva 1857-re ugyan csak az én számitásom után meglelhetni a „Délibáb” nevü naptárban.

Reménylem, hogy az 1858-ra adandó naptárak szerkesztői figyelemmel leendnek az itt mondottakra, én pedig a kegyes olvasóéba ajánlván értekezésemet, jó sikert kivánok nekik s hasznos eredményét a jól osztott időnek.

Brassai.