Az 1856-ik évi üstökös csillag vissztérte.
Jahn nyomán Dr. HEGEDŰS.

Rég hajdanában minden rendkivüli tüneményt, mellynek okát kitalálni megfejteni nem tudták, tüzes golyókat napfogyatkozást, üstököscsillagok megjelenését, drágaság, háború, öldöklő járványok elő postáinak tarták, s minthogy fájdalom! e bajok részint a természetben, részint az emberek balga tettein gyökereznek, tagadni nem lehet, hogy a jelenségek gyakran valóknak mutatkoztak.

Hiába igyekeztek a tudósok s velük a nép okultabb férfiai kortársaikat, hitük balságáról, babonás voltáról a tudományokból s vizsgálatokból vont okokkal meggyőzni, a tapasztalás ellenük szólt, s a tudatlanok okoskodó együgyüségükben a tapasztalatra, mint tagadhatlan tényre hivatkoztak. „Im volt üstökös, lett is rá járvány, éhség, háború, ki meri még tagadni, hogy igazat mondtunk, midőn az üstökös megjelenéséből mindezt megjövendöltük s mind ez teljesedett is.” Végre mintha az üstökösök neheztelték volna azt, hogy őket érdem nélkül vészhirnököknek kikürtölték, egy idő óta nem mutatkoztak, s még is lett kolera, árviz, jégeső, világháború, a nélkül, hogy mindezt üstökösök jelentették vagy okozták volna, sőt ellenkezőleg most, midőn elmult az árviz, jégeső, világháború, a nélkül, hogy mindezt üstökösök jelentették vagy okozták volna, sőt ellenkezőleg most, midőn elmult az árviz, megszünt a járvány, s a világháborúnak vége, most hirdetik az ég csillagait szüntelen vizsgáló tudósok a csillagászok, hogy egy gyönyörü, három száz évvel ez előtt az igen ragyogó üstököscsillag van utközben, hogy szemük láttára czáfolja meg az emberek babonás véleményét.

Ezen égi vendégről egy hires német csillagász egy kis könyvecskét adott ki, mellyben sok szép megirt dolog közül a következőket óhajtjuk tisztelt olvasóinkkal közölni.

Üstökös csillagokról sokan tudnak mindenféle dolgokat mesélni, mindazáltal nem lesznek sokan, kik annak minőségéről, tulajdonairól pályájáról, mellyet megfut s több efféle dolgokról egészen tisztában volnának, miért is, mielőtt a csillagvilág ezen közel vendégéről szólanának, nem lesz talán felesleges az üstököscsillagokról átalában egyet mást is elmondanunk. – Az üstököscsillagok vagy kométák a többi égi testektől körszerü burok, és ragyogó uszály vagy üstök által különböznek, s ezen üstöküknek köszönik nevezésüket is. A távcső (teleskop) feltalálása előtt, csak a nagy és kiváló fényességü üstökösök valának láthatók, mi nem igen gyakran történt, miért is azt hitték róluk, hogy gyorsan, rögtön keletkeznek, holott figyelmes vizsgálatból könnyü lett volna kideriteni, miszerint távozásuknál fokonkint kisebbedvén és homályosodván, láthatásuk és eltünésük, nagyobb kisebb távolságuktól függ, s egyedül annak tulajdonitható. Nem lehet tehát csodálnunk, hogy azon időkben az üstökösök megjelenése, az emberek lelkét félelemmel rémülettel tölté be, s hogy a babonás századokban megjelenésükből mindenféle csapásokat következtettek.

Mennyire volt e hit elterjedve, s milly erősen gyökerezett az emberek nézeteiben, elég fölemlitenem, miszerint Jámbor Lajos frank királyt az 837. év tavaszán megjelent üstökös annyira megijeszté: miszerint egyházak és zárdák épitését nyakra főre elrendelé, hogy illy szent cselekedetek által az Uristen haragját, melly véleménye szerint a csillagban jelentkezett, megkérlelje. A tudósok vizsgálódásainak köszönhetjük, hogy a népek lelki szemére száazdok óta nehezedett homály lassan, de még is nagy nehezen enyészni kezd, s a setétség országába a világosságból sugár sugárra behat, milly lassan halad műve, elég fölemlitenünk miszerint századunk első felében egy angol természettudós vitatni nem átallá, miszerint az üstökösök levegőnkre káros s ez által az emberekre nézve ártalmas befolyással volnának.

Az üstökösök mivoltára nézve hasonló balvélemények uralkodtak, a babonás római nép az 43 évvel Kr. e. megjelent üstököst, a megölt Caesar szellemének, vagy azon szekérnek tartá, mellyen menyekbe ragadtatott. Valdemiára spanyol barát pedig a pokol gyümölcseinek tartá, mellyeket bizonyos szellemek onnan az emberek intése s ijesztése végett kivetni kötelesek. A régi világban még a tudósok is igen furcsa véleményben voltak az üstökösök iránt. Igy Plutarchus, hires görög iró a nap verőfényének, mások, mert nem az állatkörben mozogtak, s szabálytalan pályán haladva váratlanúl jöttek mentek, fényük, alakjuk folyton változott, puszta levegőtüneményeknek tarták. Aristoteles görög bölcs az üstökösöket földünk kigőzölgéseinek hitte, mellyek levegőnk harmadik rétegében megsürödvén, válnak láthatókká. Még furcsább fogalmakat képeztek maguknak a csinek, de a nélkül, hogy az üstökösöknek holmi rosz befolyást tulajdonitottak vagy azokat vészjelenségeknek tartották volna, sőt tetemes mértani ismereteiktől segittetve, megjelenéseiket, pályájukat stb. nagy figyelemmel kisérték, s tapasztalataikat pedans pontossággal és nagy körülményességgel leirták, mi által a csillagászat körül nagy érdemeket szereztek maguknak.

Illy uralkodó balfogalmak között, annál inkább kell bámulnunk Seneca, jeles római bölcsésznek az üstököscsillagokról irataiban nyilvánitott véleményét. – „Én, ugymond az üstökösöket, ép ugy, mint az azoknál jobban ismert bolygókat a természet örök műveihez számitom; a bolygóknak sincs ugyanazon pályájuk, miért ne lehetnének tehát az üstökösök pályái annyira egymástól eltérők. Bizony mondom, eljövend az idő, mellyben utódaink csodálkozni fognak, mint lehettek illy világos dolgok nékünk olly homályosak. Eljövend még a férfiú, ki az üstökösök pályáját, nagyságát s egyéb tulajdonságait felfedezendi s kiszámitandja.” A nagy római jövendölése beteljesedett, de 1600 év mulvacsak.

Kepler, hires csillagász volt az első, ki az üstökösöket égi testeknek lenni állitá, s Borelli olasz és Dörfl planeni lelkész voltak az elsők, kik az 1664. és 1680. évi üstökösök figyelmes szemléléséből azon következtetést vonták, miszerint az üstökösöknek állandó s a nap körül tojásdad alakú, kerekded pályákon keringő állandó égi testeknek kell lenniök.

Mindezen vélemény csak következtetésből volt vonva, a nélkül, hogy mértani biztossággal lett volna megállapitva. Ezen feladat megoldása, százada legnagyobb természetvizsgálójának, Newton (olv. Nyutn) Izsák érdeme; számvetései kétségen felül helyezik, miszerint az üstökösök és bolygókkint naprendszerünkhöz tartoznak, ennek tagjai fényt és meleget ettől kölcsönöznek, pályájúkat ugyan azon törvények szerint végzik, mellyek a bolygókra nézve érvényesek, továbbá a nehézség törvényei szerint igazolta, miszerint a nap valamennyi üstökös pályájának közös, ugynevezett gyúpontján áll, hogy ezek felette nyujtvák és évezredek kellenek arra, hogy az üstökösök pályájukat megfuthassák. Newton volt egyszersmind az első, ki megmutatá, mint lehessen az üstökösök körül tett nehány számvetésből ezek egész pályájának hosszát s futásának tartamát kiszámitani.

A szabad szemmel látható üstökösök rendszerint gömbölyü fejnek nevezett ködtömeg gyanánt mutatkoznak, mellynek közepén néha egy világos, fényes pont a mag s a naptól elfordúlt felén hosszú ködnemű tömeg, az üstök látható. A mag az üstökös legfényesebb pontja, de fénye mindazáltal a bolygók fényével csak ritkán ér fel. Az 1680. évi üstökös, valamint az 1835. évi Halley féle üstökösnél izzó veres szinünek látszott. A mag valóságos átmérője változó, igy az 1805. évi Biélá féle üstökös magjának átmérője 15–20, az olberszi 1150 német mérföldet tett.

Az üstökösök, főleg az igen kicsiny, szabad szemmel nem láthatók, legtöbb esetben puszta ködtömegből, hogy azt mondjuk, ködgolyóból állanak. A köd olly ritka, olly lenge, hogy kis csillagok is gyengitlen fénynyel ragyognak rajta keresztül, ezen burok hol összesugorodik, hol felduzzad, a szerint a mint a naptól eltávozik, vagy közelibe jő. Ha a köd egy sürüsödött magot burkol, buroknak neveztetik. Ennek átmérője változó, igy az 1811. évi üstökösnél, számitás szerint 245,000 mérföldet, ellenben az Enke féle csak 67,000 mérföldet tett. Az üstökös legérdekesb része az üstök, melly fényes üstökösnél soha nem hiányzik s néha több ágra is szakad. Az üstök végefelé szélesedik, ugy hogy rendszerint két ágúnak mutatkozik, melly tünemény onnan magyarázható, hogy az üstök üres, csekély világossággal biró kúp, melly ép ezért szegélyén világosabb, belsejében azonban sötétebb, s ezért hasitottnak látszik. – Az üstök csak akkor látszik, ha a csillaga a naphoz közeledik, s közeledése alatt folyton nő, ellenben távozása közben folyton fogy, miből világos, hogy a nap az üstök képződésére hat, s hogy az üstök jó formán a nap melege által a ködburok vagy fejből kihajtott gözökből alakul. Az 1744., 1769., 1807., 1811. és 1843-iki üstökösök üstökei kitünő hosszúságúak valának, ugy a negyvenharmadik évi üstökösé különböző időben 30, 40, sőt 45 millió mérföldet is tett. – Az sütökösökön szemlélhető tünemények egyike az üstök sajátságos rezgése, mintha a világürön keresztül lengő szél e hatalmas kiterjedésü tömeget megingatva rázná, – ez azonban csalódás; az üstök rezgése, mint az Olbersz, hires csillagász igen, szépen kimutatta, csak látszólagos, s mint a csillagok rezgése a közöttk s közöttünk lévő légtenger sajátságos átválotztatása által idéztetetik elő. A csin csillagászok voltak az elsők, kik ez érdekes tüneményre figyeltek, s ezt a K. u. 605. évben látható üstökösről feljegyzették.

A mi az üstökös fényerejét illeti, némellyek olly erős fényben ragyogtak, miszerint a közelükben álló csillagok fénye elhalványodott s a holdkint földünkön észrevehető árnyat idéztek elő. Igy 1402-ben Némethonban egy üstökös jelent meg, melly az égen nappal is látható volt. Néha teljes napfogyatkozáskor is látszott, mi tetemes fényerőre mutat. Az üstökösök fénye legtöbb esetben a naptól kölcsönzött, miért is rajtuk fényváltozásokat észrevehetni. Az üstökösök alakjukra, fényükre stb.-re nézve szüntelen változnak, miért is hasonló alakról egy uj üstököst egy régiebbel ugyan azonosnak azonnal tartanunk nem szabad.

Az üstökösök teste, anyaga, Herschel szerint, felette finom gőz, vagy lég, s ennek finomságáról elég mondanunk, hogy 20–25,000 mérföldnyi vastagságuk daczára a legkisebb csillagok is rajtuk keresztül ragyognak a nélkül, hogy fényükből vesztenének, sőt néha fényesebbeknek is látszanak; mi arra mutat, hogy nékiek, habár csekély mértékben is, saját fénynyel kell birniok.

A mi a Krisztus urunk születése óta korunkig mutatkozott üstökösök számát illeti, ezek, a csin tudósok által szemléltettekkel együtt, körülbelül 600-ra tétethetnek, minthogy pedig a távcső feltalálása v. i. 1610 előtt csak a nagyobb üstökösök valának láthatók, s rendszerint öt közül egy éri el ezen nagyságot, méltán következtetni, miszerint a keresztyén számitás óta körülbelül 4000 üstökös fordult meg naprendszerünkben. Az üstökösök nagy száma, pályáik s mozgsuk szabálytalansága azon félelemre szolgáltattak alkalmat, miszerint földünkkel összeütközvén, zajt szerezzenek, azonban a távolságok olly nagyok, miszerint összeütközésről szó nem lehet, s ha lenne is az üstökös gőzszerüsége mellett, az illy összeütközés inkább reájuk mint reánk nézve válnék veszélyessé. A mi az üstököt illeti, ezen keresztül földünk már nem egyszer haladt, de ez is felette nagy ritkasága miatt, földünk légkörére legkisebb befolyással nem vala. – Az üstökösök, mint már emlitettük, kerekded (elliptikus) pályákon haladnak, mellyeket a tudósok bizonyos pályaelemek segélyével számitanak ki:

Legyen p. o. A D B E egy kerekded, A B a hosszu vagy nagy, D E a rövid vagy kis átmérő vonalt vagy átmérőt képezi, G és H pontok a kerekded középpontjától C-től B egyenlő távolságra állanak és gyúpontoknak neveztetnek H F voal vezető sugárnak. E pontban áll a nap, s e körül forog kisebb, nagyobb kerekdedeknek az üstökösök legnagyobb része. Ezen részeket pályaelemeknek nevezik s ezek segélyével mindegyik üstökös pályáját kiszámitani lehet, ha már most valamelly üstökös pályaelemei már régebben mutatkozott üstökös pályaelemeivel megegyeznek, akkor, habár alakjára, fényére különböző, mindazáltal azon üstökössel ugyanaz. Az időszak, melly eltünte és isméti megjelenése között letelt, 10, 20, 100 stb. év képezi azon időt, melly alatt pályáját körül futotta. Ezen időt forgalmi időnek nevezzük.

Ezek alapján s a mértan és csillagászat által nyujtott eszközök segélyével már eddig is több üstökösnek pályáját és forgalmi idejét kiszámitani sikerült. Ez sikerült az ugynevezett Melanchton üstökösével is. Ezen nevezetes üstökös 1264-ik évi augusztus és september kezdetén igen nagy fénynyel volt látható, üstöke az égboltozat felénél továbbra nyult, s földünkhöz nyolcz millió mértföldre közeledett, némellyek szerint negyven napig, mások szerint pedig három hónapig volt látható. A csineknek ezen csillag üstöke kard alakjában görbitve mutatkozott; az oroszlán csillagzatától kezdve a rák- s az ikreken keresztül Órionig haladt. Minden krónikairó megegyez abba, hogy ez üstökös 1264. évi october 2-án, midőn IV. Orbán pápa meghalt, eltünt, de három század mulva, 1556-ban, még pedig mártius elsejétől fogva ismét egy uj s erős fényü üstökös vonta az akkori világ figyelmét magára, ugy hogy Melanchton, Luther Márton tudósságáról hires barátja 1556. évről vezetett Annales-ekben róla, mint sajátságos égi tüneményről megemlékezett, sőt iránta 13 barátjának is irt, és róla alakitott véleményeiknek ő vele leendő közlését fölkérte. A csin csillagvizsgálók szinte szemlélték, miszerint mártius 1-én a szűz csillagzatában feltünvén, s 12. aprilben ismét eltünt. Ez azon üstökös, mellynek megjelenése ezen, vagy a legközelebbi évek alatt várható. Mi alapon várhatjuk ennek megjelenését, a következőkben megmutatni igyekezendünk.

A mult század közepe táján Dunthorn angol próbálta meg Giles Friar által Cambridgeben tett vizsgálat s helyhatározás után kapcsolatban a régi krónikákban feltalálható jegyzetekkel az 1264-diki üstökös pályáját kiszámitani. S minthogy ezen üstökös és pályája az 1556-iki üstökösnek a mult század elején Halley által kiszámitott pályája között meglepő egyformaságot talált, ő volt az első, ki az 1556-iki melanchtoni üstököst az 1264-ik évivel ugyan egynek tartotta. S minthogy azon időszak, melly eltünés és isméti megjelenés között elmul, az üstökös forgalmi idejét teszi, annálfogva 1556-ból levonván, 1264-et marad 292. év, mi az üstökös évét, pályafutásának idejét mutatá. Ezen számitás egyéb jeles csillagász vizsgálatai folytán helyesnek bizonyult, annál is inkább, minthogy 975-ben, tehát körülbelül 289 évvel 1264 előtt Zimisces János uralkodása alatt, továbbá a 683. és 104-ik évben szemlélt üstökösök pályája az 1556-ik évi melanchtoni üstököséhez igen hasonlónak látszott. Miért is, ha utolsó megjelenésének év számához forgási idejét hozzászámitjuk, közelitőleg meghatározhatjuk isméti megjelenésének idejét; ha tehát 1556-dikhoz hozzáadjuk 292-diktől (1556 + 292 = 1848.) tenne 1848.; minthogy azonban az üstökösök haladásukban a bolygók közelébe jutván, ezek vonzó ereje által futásukban tartóztattatnak; ezért 294 évnél, a mint kiszámiták nyolcz, kilencz évvel később jelenhet csak meg.

Bomme Midelburgban kiszámitotta azon befolyást, mellyet Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptunus vonzó ereje a melanchtoni üstökös mozgalmára gyakorolhatott, s Hind által kiszámitott pályája alapján azon eredményre jutott, miszerint az 1264-iki üstökös kerekded pályafutása 302 92/100 esztendőt igényelt, s hogy korábbi megjelenését a bolygók vonzereje által okozta gyorsitás, idézte elő, hogy tehát az 1556-dik évi időszaknak 308 17/100 év felel meg, s hogy az ő számitáai szerint 1858. augusztus 2-án lesz az 104, 683, 975, 1264. évben, és utószor 1556-ban látott üstökös ismét látható, ekkor lévén a naphoz legközelebbi állásában, de ez előbb is történhetik, s igy Hind szerint 1856., 1857., 1858-ban megjelenését midnenesetre várhatjuk.

Ezért, kinek ideje engedi, s kinek a csillagok vizsgálására kedve van, ne mulaszsza esetenkint az égen körül tekinteni, minthogy az üstökösök képzelhetlen gyorsasággal haladván, egészen váratlanul szoktak megjelenni. A magyar pásztornép ugy is rég idő óta a csillagokat szereti nézegetni, be örülnénk, ha valamelly nyáját legeltető pásztor volna az első, ki az uj égi vendéget megpillantaná, fölfedezné, s még jobban örülnénk, ha a világrészt, mellyen megjelent, p. o. kelet-, nyugoton stb., az időt, az órát, s a csillagjegyet, p. o. gönczölszekerénél, fiastyuknál stb., mellyben először volt látható, merre állt üstöke? stb. szépen följegyezvén, vagy jegyeztetvén, tapasztalatait hozzánk nyomban beküldeni nem sajnálná. – Addig is Isten velünk.