A budai alagút belső átmetszete hosszában.
Erdély bérczes honunk, régebben Kolosmegye felső kerülete fölvidékét az ugynevezett Kalotaszeg mintegy 80 falva foglalja el: általában kitünő festői kellemekkel nem bir, de itt-ott regényes tájok nélkül sem szükölködik, valamint néhol történeti tekintetben is érdekes.
Délnyugotról havasos hegyláncz környezi; azokból erednek a Kis-szamos és Fekete- vagy Sebes-Körös folyók, amaz Déesnél belső-Szolnokmegyében a beszterczei Nagy-Szamossal egyesülve, Szathmárnak tart, ez több havasi patakokat, azok között a Kalota patakát is, mitől Kalotaszeg nevét vette, magába vévén, szikla ágyon rohan N.-Várad felé tutajokat ragadva magával.
Nyugot felől, a Vlegyásza havas hegy tetőjén vonul el a Kolos- és Biharmegyéket elválasztó határ; éven át, hosszasan hóval boritva; ritkán veti le ködparókáját, kopasz bérczén az izlandiféle szurós moh dusan terem, oldalán bors-fenyőbokrok, s az ismeretes gyógyerejü bogyót termő gyalogfenyők örökösen sötéten zöldelnek, lejebb sudar fenyves erdők adnak deszkaanyagot a völgyi patakok fürészmalmainak.
A Vlegyásza mellett, mint kisebb testvér, már merőben növénylepte borzas, fejét femeli a Vurvurásza, homlokán holttetem alaku szirtek csucsorodnak; déli oldalában vagyon a Voncsásza barlang, bel ürege 60–70 négyszögöl, magassága 4 öl, oldalában és merőben függőleges boltozatában sok, többnyire a kétlakiakhoz tartozó, még meglehetős épségü csontvázdarabok függenek: a barlang közepében tiszta forrás buzog. – Ezen barlang még a természet néma keblében nélkülözve rejlik, holott egy szakértő természetbuvárnak dús éldeletet adhatna.
Nagy-Almás és Sebesvár helységek határain két várrom is mutatkozk: az utóbbit oláh nyelven Bologának nevezik; miről a köznép azt regéli, hogy egy Balog nevü zsarnok birtokosa épitette volt.
Lakosai Kalotaszegnek vegyesen magyarok, oláhok; utbóbiak kivált a havasiak mokány név alatt ösmeretesek, kik a civilisatio terén nagyon hátul állnak, s kevésbé szorgalmasak: ezuttal csak a magyarajku nép ösmertetése levén czélom, az oláhajku lakosok leirásával más alkalommal szolgálok.
A magyarok, kik inkább a rónák és völgyek lakosi, tisztán 17, vegyesen az oláhokkal 23, öszvesen mintegy 40 helységben laknak: a polgáriosodás terén tovább haladtak, s naponta mind saját szorgalmuk, mind némelly közremunkáló lelkes honfiak segélyével előbbre haladnak.
Foglalkozásuk, földmivelés, marhatenyésztés, faanyagokkali kereskedés. Találkoznak természeti hajlamok által képzett (naturalista) jó kézmüvesek is.
A népesebb helységekben népiskolák kedvező sikerrel alapítvák, mikben mindkét nemü növendékek olvasni, irni, számtanra, vallás elveire oktattatnak, mikből a más vallásu vagy ajku növendékek sem rekesztetnek ki.
A magyar lakosok középszerünél magasabb termetüek. – A férfiak, született erejöket, gyakorlatilag fölhasználják a gazdászat és müipar terén. A nők mint egy borda szövetei ugyanazon testalkatúak, szabályos szép arczukat egybehangzó, tiszta ruházatuk nagyon emeli.
A férfiak öltözete: a nők által háznál szőtt gyapjuposztóból készitett ujjas, mellyet czondrának vagy darócznak neveznek, ugyanazon szövetből nadrág, nyárban vászonból, báránybőr mellény, az ifjaké vörös irhával kiczifrázva, széles karimájú kalap, hosszuszáru borjubőr csizma, a szegényebbeknél bocskor, melly egy darabig kikészitett, némellykor készitetlen talpbőrből, és lábra tekert vászondarabokból áll.
A nőké: sötét kék szinü ránczos rokolya, minek alsó széle az életidőhöz képest, vörös, zöld, kék vagy sárga, 3–4 ujnyi széles posztóhasábokkal vagyon beszegve; rendesen báránybőr mellény; ingök saját kezök által szőtt kender, len tömött fodros vászon, sajátságosan készítve, vállukon alul vörös, vagy kék pamutfonallal mesterileg himezve. Az asszonyok hajokat az ösmeretes kontyba szedik, vékony recze fejkötőbe szoritják. Ünnepnapokon fehér, máskor sötét kék keszkenővel fedik.
A leányok: téli időben zöld vagy sötétkék posztó, fekete báránybőrrel prémezett, sárga vagy vörös selyem csipkével himzett mellényt viselnek; nyárban vörös szövetből, fekete zsinorral befüzött mellény födi karcsu derekokat, s fehér gyolcs rokolyát hordanak. Vasárnapokon, vagy más ünnepélyek alkalmával, a templomba pedig mindenkor fejökön gyöngyökkel (nem napkeletiekkel) kirakott, s hátukon hosszan le függő, különböző szinü selyem szalagokkal felékitett pártát hordanak; melly mint tiszta erkölcsük díszjele, nagy becsben tartatik. Ha valamelly lánytársuk erkölcstelenség gyanuja alá kerül, elsőbben csak maguk körében, a párta viseléstől eltiltják, s ha mégis pártásan jelenne meg, róla a legnyilvánosabban, templom előtt, vagy bár hol a pártát és szalagokat, mint kakukról a pávatollakat, letépik s mindaddig mig magát ki nem tisztitja, társaságukban meg nem szenvedik.
A fiatal nők és leányok kedvesebb halottjukat, pártájukon és hajfonadékukban fekete szalagokkal, fekete csizmával gyászolják, mert rendesen piros, kordován csizmát viselnek.
A kalotaszegi magyarajku nép kevés kivétellel ev. reformált hitü; vallásához, miben született, ősi szokásukhoz, öltözetökhöz, nemzetiségökhöz híven ragaszkodnak. Vendégszeretők, szorgalmatosok, tiszta erkölcsüek; a bántalmakat nehezen türik, azokért nem orozva, hanem nyiltan bosszuállók. – Sajátságos, azonban nem a legjellemesebb szókiejtéssel (dialectus) beszélnek. – Fájdalom, némi babonás balvéleményektől még maig sem menekültek meg, millyenek a boszorkányok, kisértetek müködései; csinálmányok, kuruslások s több e félék. De már ezeknek is hadat izentek a népiskolák, csak vezérek lennének.
A tehetősebbek született gyermekök keresztelője alkalmával közelebbi rokonaikat, jó barátaikat költségesen megvendéglik: a növendékek keresztszülőjét mindenkor nagy tiszteletben, valamint azok is növendékjöket nagy szivességben tartják. – A keresztelőn megjelent vendégek, a koma czimet és barátságot hiven megtartják. – Régebben meg volt azon furcsa szokás, hogy ha a keresztkomák valahogy összeháborodtak, a megbántott fél egy darab forgácsra pökött, s azt mind a megszünt komaság jelét a bántó félnek küldötte.
A menyegzőt a legszegényebb is három napig tartó ünnepély és lakoma között tartja. Az ugynevezett násznagynak, ki az ünnepélyt vezeti, és nászasszonynak, mindenkor a helység legtekintélyesebb lakosát kérik fel, mit nagy megtiszteltetésnek tartanak, azon felhivást pedig el nem fogadni illetlen, sőt vétek. – Többnyire az ugynevezett zöld farsangon, azaz husvét és pünkösd között házasodnak, mert azt tartják, hogy az uj menyecskének azonnal dolgot kell adni, hogy ideje ne legyen, netalán leánykori kedveséről gondolkozni; a menyegzőt megelőző napon, a leányos háznál megülik a sirató vagy borstörő estvét, mikor a menyasszony leánybarátnéitól és pártájától is elbucsuzik: tudnivaló tánczolnak a sirás helyett.
A budai alagút belső átmetszete hosszában.
Menyegző utáni napon a leány szülői és rokonai s néhány vendég meglátogatja az uj párt, melly ünnepély héréznek, annak személyzete hérézeseknek neveztetik, ez is mindenkor nagy lakomával megy végben. – Szokásban vagyon sok helyt, hogy rokonai s jó baráti, mindennemü gazdasághoz és gazdasszonysághoz tartozó eszközökkel ajándékozzák meg a menyegző alkalmával az uj párokat.
A temetéseket is a tehetősebbek nagy szertartással viszik végbe, nem ritkán két halotti beszédet tartatnak, melly alkalommal minden közeli távoli rokonuktól, barátjoktól, sőt még a harangozótól és sirásóktól is elbucsuztatják a halottat. – A temetésért a lelkésznek férfitől egy kakast, nőtől egy tyukot, néha varottas kendőt és párnát adnak.
Az alagút kereszt-metszete.
Minden háznál az eladó leány kötelessége, a hol csak vagyon, korán reggel ivó vizet hordani; a nagy leánynak ebéd, vacsora felett leülni illetlen, – valamint bármelly csikorgó télben, csizmában mosni a kútnál vagy folyamnál. – A kalotaszegi leány naplemente után nem marad a tánczvigalomban, különben vége a szalagos pártának; közmonda: szemérmes mint a kalotaszegi leány.
Az ifju legények a legkorosabb legényt megválasztják legény-biró név alatt, mellé esküdtekkel, kik minden vasárnapi templomozás után gyülést tartatván, káromkodáson, vagy más erkölcsiség elleni kihágáson talált hibás ifju legényekre itéletet hoznak, s érdeme szerint egy kifurt falapoczkával megveretik. Sok helységben a mezei rendőrség is a legények kötelessége, kik éjjelenként loháton rendre kerülik a tilalmas határt.
Miklós napján a leányos házakat az ifju legények rendre járják, megvizsgálják a darab fonalakat, s azon leányt ki nov. 1-ső napjától kezdve minden hétről egy darab fonalat nem mutathat, hamuval tömött zatskóval megütögetik.
A földmivelést még most is elődiektől örökölt modorban üzik: s a mérsékeltnél hivesebb éghajlat, sovány, agyagos, köves földréteg daczára, sok helyen élelmökre elegendő, sőt több gabonát is termesztenek vas szorgalmuk által.
Termesztenek: tiszta tavaszi buzát, néha megád, 8–10 magot, rozsot, meglehetős haszonnal, zabot alakort dusan: őszi tisztabuzát, keveset, törökbuzát (kukuricza) csak az alattabbi völgyekben: lencse, borsó, nagyon jól terem; a kalotaszegi borsó, mint szinére, ugy nagysága, és könnyü-fövőségére nézve hiresztelt. – Paszuj is jól terem: kendert és lent nagyban termesztik. – A havasno termesztik a tavaszi rozsot is, mellynek az alattabb helyekeni honositása, még eddig nem igen sikerült.
Gyümölcs is termesztetik, de még eddig a fajok nemesitése mellőzve vagyon.
Néhol szőlőt is mivelnek, azonban savanyu bort nyernek.
Kostnak való takarmányok a havason, nagyon silányul teremnek, öt izmos kaszás egy nap alig borotválhat le egy kisded szekér szénára való füvet. – A rónákon és völgyekben, elég jó és tápláló széna, és sarju is terem.
Ez uttal megemlitendő a kalotaszegi magyar népnek azon dicséretes szokása: minden mezei munkát egyszerre végeznek; mielőtt a mezőre kimennének, korán reggel mindnyájan a templomba sietnek, dolgozó eszközeiket az ajtó előtt lerakják, s imájokat a minden áldások sz. atyjának bemutatván, oszolnak el dolgukra. Estve hasonló renddel egyenesen a templomba s onnan nyugalomra haza mennek.
Erdők: a havasokon fenyvesek, alább tölgy, cser, bük erdők, s más számtalan fanemek, diszlenek. Van még egy eddig parlagban heverő köszénéréteg is.
A marhatenyésztést illetőleg: a havasos helyeken, közönséges hosszu fürtös fejér juhokat, kecskéket, kisded termetü kurta, vagy épen szarv nélküli, fekete-szürke, tarka szőrü, jó tejelő teheneket; apró, zömök, tartós, a meredek hegyek mászására alkalmas lovakat tartanak.
Az alattabbi helységek lakosai, szép, nagy termetü, fejér szarvasmarhákat, jelesen derék tekeres nagy szarvu ökröket nevelnek. – Nemesitett fajtáju jó lovakat is lehet látni. – Sok helyen méheket jó sikerrel, elegendő sertéseket; a szárnyas állatok minden nemeit bőven szaporitják.
A vadaknak sok nemei lakják erdeit, nevezetesen sok és merész farkasok. A havasi patakokban, sok pisztráng és rák találtatik. – Kolosvár mellett, 20. febr. 1856.
Közli M. Gy.