Pár évvel ez előtt egy kilencz éves pór fiut láttam, ki csupa játékból olly tökéletes szerkezetü ekét faragcsált, mi ha czigány pisztolyaként idővel nagyobbra nőhet, még apja-ura jármosai is eléje illettek volna. – A kézmű bármellyik ágára hajlam s képességnek még ekkora jelét illy gyenge korban nem tapasztalván –hova-hamarább az atyjával ohajtotam szóváltásba jőni, figyelmeztetendő, hogy gyermekét okvetetlen kerékgyártónak tanittassa. A tanácsot annak idejében végig is hallgatta az én földmivelő barátom, de a reá adott vélemény ezen mosolyogva kibocsátott néhány szóban nyilatkozott: „Csak maradjon a gyermek apja mestersége mellett!”
Ha az apa mesterségéhez tartozó birtok a hozzá igényt tartó öt-hat gyermeknek becsületes életmódot biztositó osztályrészét kezeskedik – ám kövessék a fiuk apjok mesterségét, de az ollyan földmivelő, kinek egy negyed telke öt-hat részre osztva még elsőségnek is szükszerü, bizonynyal üdvösebb áldozatot tenne a polgárzat szent oltárára, ha gyermekeit mesterségre adná.
Nem valami látnoki ihlettség – de tapasztalás után szoktunk jósolni az igy dologtalanul fölnőtt gyermekek jövendője fölött. A jámbor szüle azon tévhitben él, hogy a hat gyermek közül öt, kiknek t. i. a csekélységből néhány forinton kivül mi sem jut – szolgálattal fogja élelmét keresni; vagy három tán illy becsületes uton halad, de a más kettőre előbb-utóbb alkalmazható leend az ismeretes népdal e pár sora:
„Kit bújában bánatjában megiszik,
Megkeresi, mig más ember aluszik.”
Ollyan apát pedig nem képzelek, ki enmestersége alatt illy gyalázatos életmódot értene, vagy ha csakugyan erre czéloz: felette sajnálandó, hogy ő meg azt nem találja meg, mit nem keres, de kétségkivül megérdemlen…
Az általam fölemlitett egyetlen egy példával nem azt akarom én kivinni, hogy az egész világ bodnár-mesterember legyen – mert hisz akkor meg ki készitene ekevasat, asztalt, kalapot; ki varna szűrt, csizmát, stb. – hanem igen is figyelmeztetni a figyelmeztetendőket: hagyják el azon második természetté vált rosz szokást, melly vérük jövendőjét rombolja szét; hadd menjenek ezek saját hajlamaik után, s reménylem, sőt hiszem, hogy a kézmüvesség bármellyik ágát válaszszák – elégedettek fognak lenni az életben. Szülői fáradságunkat méltányolandja a fiui háládatosság, s mi még ennél is nagyobb jutalom: az öntudat, miszerint a polgári társaság számára mi sem neveltünk haszontalantagokat – egész a sirig kisérend bennünket.
Törek Rosta.