Könnyebb feladat a képirónak a legbájosabb kikiáltott szép hölgyet minden kellemeivel ugy oda festeni a vászonra, hogy a ki meglátja, szinte hajlandó legyen az eleven eredeti helyett megszólitani, mint határozott jellemü hazafi és valódi nemes keblü emberbarát életrajzát még életében ugy megirni, hogy jellemének talán legfényesebb vonásai, nemes szivének legbuzgóbb dobbanásai, tetteinek legtisztábban ragyogó gyöngyei ki ne maradnának; mert az igazán jeles emberek nem állanak ki a hiuság vásárára szép tetteikkel, többnyire csak akkor lépnek a nyilvánosság terére, midőn a felkarolt ügy érdeke kivánja személyes fellépésük nyomatékát; különben pedig szivök legbensőbb rejtekébe zárják tiszta lelki örömüket a felett, ha életbe lépett a mi jót kivántak, gondoltak vagy inditványoztak, legyen bár a végrehajtó barátjuk vagy ellenségök.
Illyen férfiunak ismerjük mi Fáy Andrást, azért nem bocsátkozunk részletes jellemzésébe, legyen elég e részben azon néhány sor, mellyeket multkori számunkban a tisztelt férfiu arczképe körül irtunk, kiegészitéseül szolgáljanak a következő egyszerü sorok, mellyekben röviden elősoroljuk Fáy András pályafutását Szemere Pál szintén köztiszteletben álló tudós hazánkfia által közlött adatok nyomán, mellyeket a ,Divatcsarnok’ méltán legbecsesebb értékü kincsei közé számithat.
Született Fáy A. Zemplénmegye Kohány nevü helységében a Kacsándyak ős kastélyában. Azért emlitjük meg e családi összeköttetések által Fáynk atyja birtokába került kastélyt, mert azon szoba, mellyben a világra jött, kis korában és később is számtalanszor megfordult, olly mindenféle chinai ember-, fa-, madárábrákkal volt elhalmozva, hogy Fáy maga azon élénk benyomásnak, mellyet ez alakok gyenge elméjére gyakoroltak, tulajdonitja azon eszméket, mellyeket „Ábrázolatok és példabeszédek” czimü, ugyszólván gyermekkorában irt költeményeiben kifejezett.
Fáy András édes atyja buzgó vallásu férfiu s előkelő uri ember lévén, fiát kora gyermekéveiben elküldé a sárospataki iskolákba, hol alig mult el 12 éves, midőn tanitója megbetegedvén, pár hétig a kis Fáy pótolta őt, nem csak iskolatársainak, de a visitátoroknak is közmegelégedésükre.
Már jurátus korában „jurátus dal” s egyéb költeményei kitünteték őt a mindennapi ifjak sorából, a nélkül, hogy visszavoni, szobalesi tudós képet öltött volna, sőt ellenkezőleg még most is megvannak kortársai utján az ő pajzánsággal határos vidor kedélyének ifju kori tréfái jó emlékezetben; de a kitüzött törvényes pályán is olly előmenetelt tőn, hogy a legelső replicát, mellynek kidolgozását reá bizta volt főnöke, egy akkori nagyhirben álló ügyvédéhez hasonlitá, s alig birta elhinni, hogy az a fiatal ember illy érett és belátásu gondolatokat tett volna papirra, mig meg nem győződött, hogy bizon készületlenül élő szóval is nagyon értelmesen beszél az ő iródeákja, kiből pedig már azelőtt pár évvel mint iskolás diákból jeles embert jövendölt.
A korán szorgalmas és okos iskolás gyermekből s jókor éretteszü munkás ifjuból, nem csuda, hogy férfiasodása kezdetén munkás honpolgár lőn. Fáy azon előbbkelő nemesi családok ivadéka, mellyeknek ifjai Pesten szerzett ügyvédi diplomával egyenesen a megyei életbe léptek át, s hivatalos pályájokat a szolgabiróságon vagy aljegyzőségen kezdék.
1820. és 1821. év közé esik azon idő, mellyben Fáy András mint állandóan Pesten megtelepedett uri ember, sürübben kezdett a megyei gyüléseken megjelenni, s mindinkább több több sikerrel belé szólani azon megye ügyeinek tanácskozmányaiba, mellynek idővel egyik döntő szavu táblabirája s mérsékelt hangulatu, de határozott józanelvü szónoka, később pedig országgyülési követe is lőn.
Minél inkább férfiasodott, annál határozottabb jó véleményt vivott ki magának, mind irodalmi munkálatai, mind az akkor divatozott közgyülési nyilatkozatai által.
Nem volt ollyan közérdekü nemzeti kérdés vagy vállalat, mellyhez Fáy András szóval tettel és buzditással ne járult volna. Ott van az ő neve feljegyezve megyei gyülések jegyzőkönyveiben a politikai, egyházi gyülésekében a vallásos, és többrendbeli tudományos egyletekéiben a közműveltség előharczosai s fáradhatlan józan munkásai sorában; de ott van minden felebaráti szellemü jótékony intézet előmozditói között is, még pedig tiszta fényes betükkel felirva.
Midőn 1831-ben a nemzet akkori választottai megalapitották a magyar tudós társaságot, már akkor Fáy András ismert nevü iró volt, s azok sorában elől állott, kiket e társaság rendes tagsága méltán megilletett, de ő előre kinyilatkoztatta, hogy az nem akar lenni; minélfogva tiszteletbeli taggá nevezteték ki, később pedig igazgató taggá választatott.
A nemzeti muzeumnak szép szolgálatot tőn 1832-ben, midőn Jankovics régiség-gyüjteményét megvette az ország a muzeum számára, mellynek lajstromozásához országos ellenőrül Fáy Andrást nevezte ki az akkori nádor, boldogult József csász. kir. Főherczeg ő Fensége.
A nemzeti szinészetnek mindig buzgó előmozditója s pártfogója volt. Egy ideig a megye által kinevezett igazgatója is votl a Budán Pestmegye pártfogása alatt működő magyar szinésztársaságnak. Irt több jó szindarabot, minő például a „Régi pénzek” czimü ismeretes vigjátéka, melly még most is előfordul a szinpadokon.
1835-ben Pestmegyei országgyülési követté választatott, s ottlétének sürü nyomai vannak az akkori országgyülési naplókban. Ekkor sokat tőn a budapesti lánczhid létesitése érdekében.
1837-ben a kisfaludi társaság választotta elnökévé, melly diszes tisztet három évig viselte.
1839-ben fáradságos tanulmányozás után magának állandó örök emléket épitett, melly nem más, mint a pesti TAKARÉKPÉNZTÁR. Fáy András volt Magyarországon a takarékpénztárak teremtője, ő volt az első, ki nem szünt meg küzdeni ezen a magok szemében jótékony intézetek mellett mindaddig, mignem Pestmegye s a város előbbkelői megvetették annak alapját, mellynek mintájára most már hazánk minden valamire való városában van ollyan intézet, hová a takarékos szegény munkás ugy, mint a vagyonos úr vagy iparos egyforma biztossággal leteheti meggazdálkodott fölöslegét.
1842-től, kiváltképen az egyesült protestans főiskola tervével foglalkozott, melly sokak jó szándéka szerint Pesten vala felállitandó, s ezen kedvencz eszméje életbeléptetésére, mellyet tulajdonképen Zay Károly gróf hoz a szőnyegre, egész 1848-kig szorgalmasan fáradozott.
Ezek csak egy kikapkodott adatok az ő munkapályájából de ugy hiszszük elégségesek arra, hogy sokoldalu jelességeiről s érdemeiről tanuságot tegyenek. Mindezeknek koronája pedig az, hogy Fáy András, bármi közczél előmozditása felé fordult kiváltképpen, az irodalomról soha sem vette le szemeit, sőt tettleg becses kincsekkel szaporitá nemzeti irodalmunk különbféle ágait. Az ő nyomtatásban megjelent munkái között lehet találni: egyházi, nevelési, politikai, szépirodalmi szorosan szinészetre vonatkozó, jótékony egyesületi, sőt zenészeti munkákat is, melylyek többnyire mind ollyankor jelentek meg, midőn ugyszólván korkérdés volt az ügy, mellynek taglalására vagy ismertetésére Fáy András tollat emelt.
A kinek tehetségében áll, ugy illik, hogy e jeles hazafi irónknak, mnden munkáit ismerje, de ha egyéb munkáit nem szerezhetné is meg, legalább meséit birja.
Ds. Ls.