– Mesterséges kövek öntése. Ezen mesterség mindig nagyobb kifejlést nyer Berlinben. Feltalálása felett az angolok vetekednek a némettel annyi igaz, hogy a nevezett városban, hol a terméskő hiánya nagy, e mesterség legjutalmazóbb levén, itt vitték legnagyobb tökélyre. Az ásványország terméseinek utánzásában a találékony emberi szellem bámulatos ügyességre vitte: hiven utánozzák a legkeményebb ásványt, a gyémántot épen ugy, mint a leglágyabbat, a savanyuvizet. De talán mind e találmányok között egyik sem olly fontos és közérdekü, mint a mesterséges kövek készitése. Ehhez alap-anyagul bizonyos, könnyen megszerezhető homokot vesznek, ezt összedagasztják más anyagokkal mellyek még most a feltalálók titkai közé tartoznak. Ezt a gyurmát (tömeget) azután, a tűz hozzájárulása nélkül, olly formákba öntik, a minőkbe akarják, s ott láthatni a legkülönbözőbb alakokat, óriási szikladaraboktól kezdve egész a legfinomabb asztalkáig, széttörhetlen szilárd anyagból. Az épitészet, gazdászat, szobák, kertek és piaczok diszitése s számos házieszközök készitése körül már igen alkalmasnak bizonyult be e mesterséges kő; ebből készitnek lépcsőket, kádakat, oszlopokat, pinczegádorokat, csatornákat, falakat, hordókat, sirköveket, vedreket, kerti padokat jászolokat stb. Hasznát veszik azoknak mind a magas paloták, mind az alacsony kunyhók lakói. S a mi legfeltünőbb, ezen mesterséges kő ára négyszerte csekélyebb mint a terméskőé ugyan azon vidéken (Berlinben), minélfogva még nagyobb terjedésnek és tökéletesedésnek nézhet eléje. Sőt már ágyugolyókat is próbáltak belőle önteni. – Eszünkbe jut Debreczen és a kőszegény alföldi vidék – minő áldás volna itt egy illy kőgyár.