Ha az előttünk levő diszes termet a helyszinén ohajtanók megismerni, a szőke Duna partjáról kirándulást kellene tennünk Angolország fővárosába, Londonba.
Mint testvér fővárosaink között a Duna, ugy foly végig Londonon a Temze, öt pompás álló hiddal megnyergelve. Ezen hidak egyike, a Westminster-hid mellett, ugyanillyen nevü városrészben, melly egész Londonban legdúsabb ékes palotákban, áll a Temzehosszában egy góth-angol izlésben épült nagyszerü palota, melly a hires Westminsteregyház után bizonyára legjelesebb épület az egész városrészben; ez a parliament- (országgyülési) ház.
Méltó is, rangjához illő, hogy nagyszerü legyen; mert minden évben ide hivja össze a királyné az ország választottait tanácskozni, olly nagy dolgok felett, mellyek néha az egész müvelt világos közelebbről érdeklik.
Mikor azt olvassuk, hogy Viktória királynő megnyitotta a parlamentet, annyit tesz, hogy összehivta alattvalóit országgyülésbe s a legelső gyülésen mindig személyesen jelenvén meg – a mi nagy diszszel szokott végbe menni – a megnyitó- (trón) beszédben elmondja nekik, miért hivta össze, s mi fölött lesz szükség tanácskozniok. – ezután eloszlanak a parlamenti tagok két nagy terembe, az alsó és felső házba.
Valamint többnyire minden nemzeti szokásaiban, ünnepélyeiben, középületeiben, ugy a parlamenti gyüléseken is észrevehető az angolnak azon jellemző tulajdona, miszerint némelly ó szokásokhoz egész a tulságig ragaszkodik, másban ismét csaknem korlátlanul halad.
Az angol felső-ház tagjai a miniszterek, egyházi fő hivatalnokok és a peerek: (született, vagy vérszerinti öröködés utján lett országnagyok). A felső ház tagjainak száma valamivel meghaladja s 400at, s többnyire komoly, élelmedett előkelő urakból áll. – Az alsóház tagjai mintegy 660an vannak. Itt is ül minden évben több előkelő család ivadéka; de nem születése után, hanem választás által juthatott oda; mert az alsóház tagjait kerületek, városok, egyetemek választják, s minthogy az angol semmiféle czimre sem vágyik annyira, mint az M. P. (Member of parliament, országgyülési tag) fontos jelentésü két betüre, s az alsóházban még a miniszternek sincs szava, ha nem választott tag: gyakran roppant pénzébe kerül egy alsóházi szék ollyan angolnak, a ki minden áron helyet akar az alsóházban foglalni.
A parliament gyülései mindig este kezdődnek, s néha, midőn valami érdekes tárgy forog kérdésben, reggelig is eltartanak. Az alsóház tanácskozásai hasonlithatlanul élénkebbek mint a felsőházé, sőt az is megesik néha, hogy nagyon zajosak.
Ha belépne valami járatlan hazánkfia e pazar kezekkel diszitett, magas ivezetü, festett ablaku roppant gyülésteremekbe, s meglátná az elnököt roppant fürtös parókájával, s uszályos (sleppes) palástjával ott ülni nagy komolyan a gyapjuzsákon, a fő és alsó rendeket pedig aranysujtásos diszruha, s kócsagos kalpag helyett kit frakkban, kit quekerben, bőbugyogósan, sokat köcsögkalappal fején, nem hiszem, hogy el ne szörnyüködnék ezen faragatlan illetlenség felett. Pedig szóról szóra igy van. Az angol parliamenti tag nem igen töri abban fejét, hogy mikép öltözködjék a következő gyülésre, inkább jól átgondolja, hogy mit fog beszélni, s ha ez nincs szándékában és az sem érdekli a mit más beszél, elővesz zsebéből egy lepedő nagyságu hirlapot s olvasgat, sőt ha nagyon unatkozik s elég tág a hely körüle, végig nyujtózik a padon s heverészve várja mig valami érdekesebb adja elő magát.
A mai számunkban közlött kép az alsóház gyülésteremét ábrázolja.
D.