Debreczeni kamarai kerület. II. Előadtuk multkor a debreczeni iparkamara Jelentésének nehány pontjait, lássuk most még nehányat a fontosabbak közül. Egy másik panasza a kamarának a husdrágaságot illeti. Hogy drága hust eszünk, mindnyájan jól tudjuk és érezzük; szükség tehát utána járnunk, hol rejlik ennek oka. A debreczeni kamara kimutatja, hogy ezen drágaságot sem a marhakereskedők, sem a mészárosok magokban nem okozzák, hanem legesleginkább az elhanyagolt marhatenyésztésben keresni. Kimutatja, hogy az összes kerületben nem volt több 500,000 ezer darab marhánál, pedig olly bőven volt a takarmány, hogy avval könnyen még egyszer annyi marhát nevelhettek volna fel a gazdák. Ehhez azonban mindenek előtt jó summa pénz kellett volna, és vállalkozási szellem. – A juhok száma az egész kerületben 850,000-re ment, ebből 260.000 volt Békés-Csanádban, 275,000 Észak-Bihar megyében. Elhullott közülök 54,000 darab, a mi legalább is 300,000 pftnyi kárt tett. – A sertések száma 331,700 volt, mellyek közül 107,800 darab makkon hizott. – A lótenyésztéssel is kevéssé van megelégedve a kamara, mert az utóbbi 5–6 évben mintegy 60 perczenttel emelkedett a ló ára, mégis csak kevés alkalmatos ló találtatott a lovasság számára. – Száritott halat mintegy 15,000 mázsát szállit el évenként a kerület, de azt is panaszolja, hogy friss halat a Tiszától 5–6 mérföldnyire már alig lehet kapni. – A termények között egyik első helyet foglalja el a nyers bőr. Báránybőr mintegy 800,000 pft ára került kereskedésbe; a nyulbőrt jól fizetnék, de nem igen vehetik hasznát, mivel itt többnyire kutyákkal fogdossák, nem pedig lövik a nyulat. A marhabőr nem kelt ollyan erősen, mint a beállott háborus időknél fogva reménylették. – Gyapjut évenként 20,000 mázsát termeszt a debreczeni került. Ezen kivül legkelendőbb áru a toll, mellyből 3000 mázsát adtak el külföldi kereskedő házaknak. Minden lud 50 krajczár hasznot hajt gazdájának évenként tollával. Az irótollak ára nagyon leszállott, mióta az aczéltollak olly nagyon divatba jöttek. – Mézet 6000 mázsát termesztett, ebből azonban alig jött egy harmada kereskedésbe. Az ára is csekély, a minek oka a czukor olcsósága s hogy a mézes kalácsot nem keresik most már ollyan nagyon, mint régenten. – A faggyu 20,000 mázsára emelkedett s ára is jó volt. – Viaszból csak 600–700 mázsa készül évenként; s ezt is gyorsan elkapkodják a pesti vásárokon.
A gazdagság akadályairól szólván a Jelentés, különösen kiemeli a szerfelett drága napszámot. Ki hinné, hogy az 1853-ki aratáskor Arad, Csanád és Békésmegyék több vidékén 2 ft 30 krig emelkedett a napszám s középszámmal másutt is 1 pft volt? Ezen drága napszámnak okai pedig a következők: 1. Több falusi község bérbe vevén az előbbi földesuraság számos telkeit, ezeket saját embereivel mivelteti, mi által a napszámba járók száma évről évre fogy; 2. A kukoricza-kapálásnak, hogy veszendőbe ne menjen az egész termés, bizonyos időben (legfeljebb junius elejéig) mulhatatlanul meg kell történnie; minden áron napszámost kell tehát hozzá fogadni s fizetni neki, a mit kér; 3. Az északi megyékből levándorló tót napszámosok többnyire roszul levén táplálva nem birják meg a munkát s a jó viz hiányában többnyire hideglelősek lesznek; a munkát is minden vidéken másként szokás végezni, mit nehezen tanulnak meg; 4. Az izmos oláh nem szeret dolgozni s hegyeik közül még az erős napszám is csak keveset bir kicsalni; 5. Csűrök, pajták hiányában kénytelen a gazda drága napszámot fizetni, hogy legfeljebb september végeig készen legyen az aratással és nyomtatással, különben ott éri a rosz idő; 6. Minthogy egy napszámos 6–8 pftot szerezhet egy héten, igen sokan vannak, kik mihelyt ezt zsebre rakták, haza mennek s csak akkor jönnek ismét elő, midőn már elfogyott. – Mindezek ollyan bajok, a mellyeken okvetlenül segiteni kell s vállvetve oda munkálni mindenkinek, hogy elő ne forduljanak többé. Az áldás ki nem maradhat. – A jégverési károk 514,241 pftra rugtak, de azért a biztositást sok helyen még alig ismerik. A vizáradási károk 41,000 pftot tettek. – A mi gyártmányokat illeti, a debreczeni kerület e részben szegénynek mondható. Legtöbbet hozott be a szesz, 1 1/2 millió ft, olaj 20,000, vas 128,000 ft, üveg 60,000 ft. – Végre megemlitjük még a gőz- és műmalmokat. A debreczeni gőzmalom 54,000 mázsát, a butyimi műmalom 80,000 mérőt, a pecze-szent-mártoni (N. Várad mellett) 40,000 mázsát, a nádasi és székudvari 2 vizi malom (Aradban) 90,000 mérő gabonát őrlött meg egy év alatt. – A pénz nagy hiánya érezhető volt az egész kerületben minden vállalatnál, s igen kivánatos, hogy Debreczenben minél elébb egy fiókbank állittassék fel.