A „Hölgyfutár” dec. 13-ki számában a Balaton vidékéről Pap Gábor ur szót emelvén azon kiadói visszaélések ellen, mellyek az előfizetési díjak beszedése s a munkák szétküldése körül irodalmunkban időszakonként fölmerültek, szükségesnek látta, e miatti méltó boszusága egész keserüségével különösen alulirottak ellen fordulni. Ez annyival inkább feltünő, minthogy különösen alulirtak az irodalom terjesztése körül elismert buzgalmukban s tetemes tőkéiknek irodalmi vállalatokba fektetése következtében, minden igyekezetöket oda irányozzák, hogy minden afféle visszaélések lehetlenitése által a t. cz. közönség előtti hitelök csorbitatlan maradjon. E czélból történt, hogy alulirottak – mint erről mindenki meggyőződhetik – kiadóhivatalunkat ugy rendszeresiték, mikép közlekedési és szállitási eszközeink minden hiányossága mellett is, a közönség e részbeli igényeinek teljesen elégtétessék. Hogy a leglelkiismeretesb kezelés mellett is történhetnek egyes hibák és tévedések, tagadni nem akarjuk, arra azonban bizton hivatkozhatunk, hogy minden hozzánk intézett panaszt azonnal orvosolni siettünk, a minthogy ezt tenni ezentul is szent kötelességünknek ismerendjük.
A mi a „Falusi esték” és „Protestans Naptár” felhozott két esetét illeti, ki kell jelentenünk, hogy az elsőket mindenkor a t. cz. gyüjtők által kirendelt helyekre intéztük, több esetben megnevezett vidéki könyvárusokhoz, – a vitelbér csupán ez helyig illetvén bennünket, onnan az átvétel t. cz. előfizetőink vagy gyüjtőink szivességére bizatván. Ha ezen átvétel nem történt meg s a vidéki könyvárus, ügybuzgalmánál fogva, az egyes feleknek, saját számadásukra szállitotta haza, ez máskép talán nem történhetett, mi legalább miatta okolhatók nem vagyunk. – A „Protestáns Naptárra” nézve, miután ez épen a mult pesti vásárra jelent meg, arra szólitók fel t. cz. előfizetőinket, hogy költségkimélés tekintetéből, de mivel e mód különben is legbiztosabb s legegyszerüebb, példányaikat, ha lehetséges, vásárosok által hozassák el kiadóhivatalunkból. Számosan szivesek is valának engedni felszólitásunknak, kik azonban nem teheték, azoknak tüstént postai uton, még pedig bérmentesítve küldtük el példányaikat. Melly eljárásunk azt mutatja, hogy semmi áldozatot nem kiméltünk, t. cz. előfizetőink kivánságának eleget tenni, midőn t. i. a szétküldésre nézve a – mint tudva van – felette költséges postai utat választottuk.
Pest, dec. 15-én. 1854.
Landerer és Heckenast.