Bereg-Ugocsa. Szerkesztő ur! Mi nagy volna óhajtásom, önnel valami örvendetes tudósitásommal találkozhatni, látja az, ki a sziveket s veséket vizsgálja – de hijában! nem tehetem, s minapi aggodalmaim önnek legszivesb kivánata mellett is, még jobban nevekednek. – Az idők mostohaságaihoz joggal sorozhatom igen silány szüretünket. Ki fogadásánál fogva nem iszik bort, annak most uj indoka van eldalolni: „Bort nem iszom, fogadásom tartja.” Bor nélkül élhet az ember, s igy annak szüke még annyira nem szomorít minket – de menjünk csak a megyénkben kebelezett városok heti vásáraira t. i. akár Munkácsra s Beregszászra, akár Szőllőre vagy Ujlakra, ott jelenleg még jobban megvakarjuk fejünket, mint minap a káposzta-vásárlásnál: egy sertésért p. o. mellynek szalonnája alig nyom 45 fontot, szükséges 31 p. forintot kiugratni az erszényből! nemde ez már több kettőnél? – érzette e bajt e napokban saját zsebem, s igy kétségkivüli adat. Legközelebb minden czikk ára várakozásunk ellenére felment; innen vannak aztán a lesütött fejek, komor arczok, ránczba vonult homlokok, innen van szóval, hogy én most sem irhatok sok örvendetest! s a mi kevés örvendetes volna is, még az is csak a jó reményen alapul: az idei őszi vetés t. i. többet igér, s jóval szebb, mint vala a tavalyi illyenkor, ugyde mennyi változás, s viszontagság gördül le addig az idők folyamán, mig a sütő kemenczéből kivonjuk azt, mit 1855. évi kenyérnek nevezhetünk?!
Jelenleg a halandóság nem igen dühöng nálunk, sem valami különös betegségek nem uralkodnak, egészségesek vagyunk, hála Istennek! Hir szerint egyik szomszéd falunkban, midőn egy izraelita éjjel a tolvajok ellen hizott libáját védené, megöletett. – Egy más helységben két egyén között igen furcsa per keletkezett: a helység birája t. i. a maga csákányosát lisztlopás miatt, ez viszont főnökét deszka s ruczalopás miatt perbe idézi. Mellyik nyerendi meg a pert? még nem bizonyos. – Hajlandók, sőt némileg kötelesek is vagyunk némelly kereskedőknek több udvariasságot ajánlani, s némelly gyógyszerárust oda utalni, miszerint a kiszabott árjegyzékhez jobban ragaszkodjék. – S mivel nálunk, mint egyik szomszéd megyénkben többen egymás között nem a legépületesebb szeretetben élnek, szükségesnek látom soraimat egy szent intéssel befejezni: „Barátim! ha bár ti a marmarosi Zempa hegyet a Popánra átteszitek is, ha bár hitelek olly nagy leend is, hogy parancsotokra a most már hóval betakart Dothai hegy átsétál a borsai petrózára, mellynek hátán az oláhok olly dicsően viselték magokat a berohanó tatárok ellen – mind ez szeretet nélkül mit sem ér.
S. J.
Vörösberény (Veszprém) nov. 22. A Vasárnapi iskolák megalakulását olly dicséretesen szorgolták itt is, hogy az már is számtalan községben létre jött. Vörösberényben a népesség csekélysége mellett is – mind két vallásfelekezetüeket ide értve – 12 évestől 16 évesig 16 növendék járul a müvelődés ezen csarnokába, kik délelőtt, olvasás, irás és számtanból ügyes és szorgalmasan tanitó, délután pedig a vallástanból, lelkes és szivreható buzditással biró lelkészek által tanittatnak. Jaj, de a vasárnapi iskolák még eddig csak olly helyeken létesülhettek, hol a mesteri állás a jegyzőitől külön áll, mert ki is kivánhatná, hogy olly jegyző, ki egyszersmind mester is, illy nehéz környüállások közt mindkét hivatásának kellőleg megfeleljen? Hisz a jegyző a közigazgatási ügyekkel annyira halmozva van, hogy a nevelésben erélyességet kifejteni nem képes, azért beismerve a vasárnapi iskolák sok oldalu üdvös voltát, kivánatos volna a mesteri állástól a jegyzőit mindenütt elkülönözni, a jegyzőket pedig, azon szép térre vezetni, hol a hosszu évek szenvedéseinek torát, örömpoharak kiüritésével ünnepelhetnénk meg.
R. M.