A világ folytonosan halad. Olly igazság ez, mellyet tagadni nem lehet, mert évezredek tanusitják. A mai nap nem hasonlit a tegnapihoz, és holnap okvetlen egy lépéssel tovább leszünk. Ki ebben kételkednék, kövessen engem! A képzelet gyorsszekerén egy sétát teszünk, kezdve utunkat a világ polgáriasodása első lépcsőjénél, mennyeire az előttünk ismeretes, és nyomról nyomra követve az emberiség fejlődését, folytatjuk utazásunkat egészen le a jelenkorig, szövetnekül használva a világtörténetet.
Valamint gyermekéveinkre még a férfikor komoly szakában is örömmel emlékezünk vissza, és gyönyörködve beszélgetünk ifjukorunk nevezetesb eseményeiről és kalandjairól: épen ugy s olly érdekkel buvárkodunk az emberiség történetében. Feszült figyelemmel kisérjük lépteit bölcsőjétől le az ujabb korig, s ha itt ott valamelly rövid kor ragyogó nagyságban tünik fel előttünk: örvend lelkünk, és az emberiség sorsa fölött aggodalomba merült kedélyünk felvidul. E buvárkodásunk alatt az emberiség különböző fejlődési fokozatokon jelenik meg vizsga szemeink előtt. Legelébb mint alig járni tudó kisdedet pillantjuk meg, majd mint virágzó ifju tünik fel, mig végre napjainkban mint kifejlett s megbecsülhetlen kincsekkel bővelkedő férfiu áll előttünk.
Mi a tizenkilenczedik század gyermekei alig képzelhetjük milly lassan – bár mindig haladva – s milly nagy fáradsággal jutott birtokába az emberiség mind azon számtalan eszközöknek, mellyek részint kényelmünk és jólétünk előmozditására szolgálnak, részint alapját teszik további fejlődésünknek. Ha széttekintünk magunk körül, számtalan olly mesterséges készitményeket pillantunk meg, mellyek mind megannyi bizonyságai az ember ügyességének s bámulnunk kell különösen azon találékonyságon, mellyet e sokféle tárgyak alkalmazásában tanusit, és saját czéljai elérésére mint tudja azokat felhasználni. De a megszokottság közönyössé tesz bennünket, és mi hidegen megyünk el majdnem minden pillanatban olly tárgyak mellett, mellyek remekei az emberi észnek, s mellyek tökéletesitésére évezredek kivántattak. Igaz ugyan, mikép mi már legkevésbé sem bámulunk a szék, tükör, óra, sem semminemü olly tárgy látásán, melly hajlékunkat lakhatóvá és kényelmessé, életünket pedig tűrhetővé sőt kellemessé teszi. De ha meggondolnók, mennyi erő- és észmegfeszités, mennyi idő kivántatott arra, hogy e tárgyak feltaláltassanak és a tökéletesség e fokára emeltessenek; ha meggondolnók, hogy csupán egy ház épitésére például milly tömérdek olly mesterség vétetik igénybe, mellyet számtalan évek hosszu során át sok ezer ember vihetett csak oda, hol jelenleg van; ha mindezt meggondolnók: minden egyes tárgy méltán bámulatra ragadna bennünket, és hálára inditna azok iránt, kik feltalálták, tökéletesitették és reánk átszállitották.
Az első emberek természetesen semmiféle szerszámot sem ismertek, készítményről fogalmuk sem volt. Mert hogy a föld termékeit czéljainkhoz képest átalakitsuk és idomitsuk, arra bizonyos fejlettség és tapasztalás által szerzett ügyesség szükséges, melylyel az első emberek nem birhattak. Eleinte tehát a földön csak nyers termékek voltak, mellyeket feldolgozni és saját hasznára forditani csak később tanult meg az ember. Hanem a szükség – e legnagyobb mester – mindjárt kezdetben munkálkodásra kényszerité az embereket, s midőn végre a nyers termékekkel csupán be nem érték, kénytelenek voltak állapotjuk javitásán gondolkodni, mi különféle találmányokra vezetett.
Igen sok találmány a véletlenség műve. Meg vagyunk ugyan is győződve a felől, hogy a leghasznosb és legszükségesb tárgyak feltalálói többnyire igen egyszerü, sőt tanulatlan emberek voltak, kik csupán bizonyos kedvező körülmények öszszetalálkozása által, gyakran öntudatlanul tettek némelly uj felfödözést s jutottak valamelly találmány birtokába. A legtöbb találmány azonban mély gondolkodás és hosszas gyakorlat eredménye. Sőt azt is bizonyossággal állithatjuk, mikép a találmányok gyakorlati alkalmazását és átvitelét az életbe, csak éleselméjü s mély gondolkodásu főknek köszönhetjük. A legrégibb korban a chinaiak, az aegyptusiak és phöniciabeliek tüntették ki magukat nevezetes találmányaik által. A középkorban, de különösen a 16-ik és 17-dik században legnevezetesbek e tekintetben a németek és olaszok. A legujabb korban pedig az angolok, a francziák és amerikaiak azok, kik nagyszerü találmányaik által lette híresekké.
Igen sok jeles tárgynak, különösen sok hasznos eszköznek és nélkülözhetlenné vált gépnek feltalálóját nem is ismerjük, sem feltaláltatásuk idejét meg nem mondhatjuk. Mert a mesés őskorban reánk szállott tudósitások némelly találmányokról olly áthatlan homályba vannak burkolva, hogy még eddig nem sikerült a költöttet a valótól megkülönböztetni. Ki volna például képes az eke, a sarló, a fürész, a forgó, a fúró, az emeltyű és csavar, a vitorla és horgony, a járom és gyeplő, és több illy jeles, nélkülözhetlen eszközök és műszerek feltalálóit biztosan megnevezni vagy feltaláltatásuk idejét meghatározni; ámbár egyikről másikról itt ott a régi népek történeteiben szó van, sőt olvassuk, hogy ezt ez az isten, amazt megint más isten találta fel és ajándékozta meg vele az embereket. De épen ezért semmit sem tudunk róluk.
De mi azért nem rettenünk viszsza! hanem mielőtt az ismeretesb és legfontosb találmányokra térnénk, megkisértjük általános vonásokban olly rajzot adni, melly az emberiség mivelődésének első lépcsőin keresztül oda vezessen bennünket, hol biztosb kútfők nyomán haladva, a találmányok történetét csalhatlan adatokkal támogathatjuk.
Feladatunk lesz tehát, megmutatni az utat, melyen a mindig tökéletesedő emberi-nem kezdettől fogva haladt. Ez útat pedig a találmányok története legvilágosabban mutatja ki, ez az ariadnei fonal, melly a tömkelegből kivezet. mert a találmányok és felfödözések az emberi szellem nyilatkozatai és időszakonkénti fejlődésének határpontjai, mellyek biztos mutatókul szolgálnak, hogy az emberi-nem miveltségi állapotát minden időszakban meglehetős pontossággal meg lehessen határozni.
(Folytatjuk.)