VIII. A megelégedés boldogsága.

Legnagyobb bölcseség, és sokféle erénynek szülője a megelégedés. Ezen erényre az által szoktathatjuk magunkat, ha meggondoljuk, és észben tartjuk, hogy véghetlen sokan vagynak ember testvéreink között, kiknek sokkal rosszabbul megyen mint nekünk. Ezen kivül gondoljuk meg, hogy a gazdagság, fény, és arany alkotják a valódi boldogságot, hanem a tiszta lelkiismeret, és a szivnek belső édes nyugalma, mellyel a szegény emberis birhat. Gondoljuk meg végre, hogy az embernek valódi érdeme, és becse nem attól függ, millyen gazdag, és minő rangban vagyon, hanem attól millyen hüséggel teljesiti kötelességeit. Ezek a gondolatok reá szoktatnak minket a megelégedésre, melly mint a szóból látszik, azt teszi, hogy mikor elegünk van, ne epesszük többért magunkat. A szent könyv ezt igy tanitja: „ha ruházatunk és eledelünk van, éljünk azzal megelégedve”.

Megelégedés a valódi boldogság. Erre törekedjünk.