Erős képzelődés. Egy franczia tudós a képzelődés befolyásáról tudományos értekezést tartván, következő példát hoza fel: I. Napoleon seregében a wagrami hires ütközetben 1809. vitézül harczolt egy Boutibouse nevü katona. Előtte, mögötte, jobb és balfelől halottak és haldoklók, csonkák bénák hevertek: kinek keze, kinek lába ellőve, itt egy fejetlen test, amott egy fej test nélkül hevert megmerevülve, végvonaglások közt vagy iszonyu fájdalmak miatt jajgatva nyöszörögve, csak monsieur Boutibouset – nem érte semmi baj. – Egyszerre napnyugtakor, épen midőn gyorsan töltené puskáját, jön egy rettenetes ágyugolyó s ugy kikapja B. alól mind a két lábát, hogy egy lábbal alább sülyedt, s hanyattesett. – Jól érzé a szerencsétlen, hogy mindegyik lábából egy lábnyit elvitt a golyó, de nem mert helyéből mozdulni, kiváltképen csonka lábait a világért sem mozditotta volna meg, mert ugy vélekedék, hogy jól a földhöz szoritva azokat, csekély lesz a vérvesztés, s igy várta nyugton az érkező tábori orvost. Hogy fájdalmat nem érzett, az izmok és idegek (musculus, nervus) zsibbadtságának tulajdonitá, s bizonyosnak tartotta, hogy majd megjő az, mihelyt helyéből kimozditják. –Végre éjféltájban ott terem egy tábori orvos, s igy szól a lábatlan vitézhez:
– „Hát önt mi lelte, vitéz barátom?”
– „Oh kedves orvos ur! vigyázva nyuljon hozzám, mert egy ágyu golyó mind a két lábam elvitte”.
„Az orvos nagy vigyázva izről izre megvizsgálta a nyugalmazott lábakat, s miután meggyőződött, hogy azokat épen semmi baj sem érte, becsületesen hátba püfölte az elesett vitézt: – Fel öcsém fel! térj eszedre, semmi bajod, minden tagod megvan ép állapotban”.
Leirhatlan volt a vitéz öröme, midőn meggyőződött, hogy csakugyan megvannak az ő lábai régi állomásukon, s miután vizsgálat alá vetették ezen rendkivüli képzelet okát, kisült, hogy csakugyan alábbszállittaték egy lábbal: mert egy ágyugolyó illyen mélységben kikapta alóla a földet, s annak szele hanyatt lökte a különben jó lábon álló vitézt.
ezen eset valóságáról kezeskedik Dr. Noble, Francziaországban.
xx Kelletlen vigság. Franczia lapok szerint Miklós czár mindennap mosolygó arczczal szokott megjelenni a nép előtt, s természetesen minden hű muszka jobbágyi kötelességének tartja hasonlóképen vidám arczot mutatni ő fsgének. A telet is vigságok közepett szándékoznak Sz. Pétervárott tölteni, már ott vannak a világ leghiresebb olasz énekesei, s a ki nem akar gyanuba esni, hogy neki talán van miért busulnia, pontosan megjelenik az olasz daljátékokban. Továbbá irják az érintett lapok, hogy ő fsge különös kedvét leli egy uj vigjátékban, mellyben egy nagyherczeg 100 rubelt adat főudvarmestere által egy művésznek, ki őt kedvére mulattatá, a főudvarmester 50-et zsebre tesz a másik 50-et az aludvarmesternek adj átadás vétett, ez is megfelezve adja alsóbb kezekbe, mig végre a művészhez egy ára aranyka kerül, ez pedig – hamis.
– A füst haszna s jótékonysága. Jó minap emlitettük, hogy Londonban egy uj törvény jött létre, melly ama nagy világváros levegőjének tisztitását tüzte czéljaul s mellynél fogva minden kémény birtokosának olly intézkedésekről kelle gondoskodnia, hogy azok füstje ne a városban terjedjen szét, hanem önmagát emészsze fel, pusztuljon el. Azt hitték, hogy ha amaz ezer meg ezer kémény füstje megszünik, mindjárt derültebb, egészségesebb lesz a londoni légkör. Sok zugolódás volt az uj törvény miatt mindjárt eleinte, különösen az iparűzők és gyárosok között, kik leginkább vannak megáldva óriási kürtőkkel; most azonban a tudomány emberei is megszólalnak s pártfogásuk alá veszik az üldözőbe vett füstöt. „A füst – ugymond egy angol hirlap – nem olly nagy baj, mint látszik; sőt egészségi szempontból tekintve, valóságos áldás, mert megtisztitja a rosz levegőt mérges vegyitékeitől. Mi a füst voltaképen? Nem egyéb igen finom szénpornál. A szén pedig illy állapotban a levegő minden ártalmas gázait, mellyekkel érintkezésbe jön, fölemészti. Tudva van, hogy minden műhelyben s mind azon helyeken, hol sok ember gyül össze, megromlik a levegő s ebből azután számos kellemetlen izű és bűzű gázok fejlődnek ki. De ezeket a finom szénpor vagyis füst fölemészti s magába veszi. Fel lehet tenni, hogy minden mázsa füst 20 mázsa mérgest gázt emészt föl. E gázak pedig különösen ott teremnek, hol állati részek dolgoztatnak fel, p. o. bőrcserzőknél, zsirolvasztóknál, enyvfőzőknél, csontszéngyárosoknál stb. Mind ebből azt következteti a nevezett hirlap, hogy miután London van a füstnek legnagyobb bővében, annálfogva ez a világ legegészségesebb városa – a min szabad legyen még egy ideig kételkednünk. A füstöt nevezi a londoni nép egészsége fentartójának, a romlott lég tisztitójának s ha nem volna, csinálni kellene. Az a kérdés most, vajjon elhiszi-e ezt a világ és Palmerston belügyminiszter?