Az egészséges test és lélek legnagyobb áldása Istennek, de ezen áldást csak ugy birhatjuk, ha birjuk azon eszközöket mellyek az élet fenntartására szükségesek; illyenek az étel, ruházat, lakhely stb., mellyeket röviden életszükségeknek nevezünk. Ezen szükségeket fedezni kötelességünk, mivel pedig azt csak birtok s vagyon által tehetjük: kötelességünk a vagyonszerzés.
A vagyonszerzésnek némelly régi tulságos bölcselők ellenzői voltak. Diogenes például, az athenei hires különködő, a legkevesebbel való megelégedést tartván bölcseségnek – a mi egyébiránt igaz lehet – elhányta vizivó-poharát is, látván hogy egy gyermek markával meritett vizet a forrásból. Sőt vltak keresztyén erkölcstanárok is, kik a Krisztusnak ezen szavait: „ne szerezzetek aranyat ezüstöt” nem értvén, azt merték állitani, hogy csak a szegény ember lehet jó keresztyén; holott a Krisztus ez és más hasonló mondásai azt akarják tanitani, hogy: az ollyan ember, ki minden reményét földi javakban helyhezteti, s lelkét és Istent feledve csak az aranyban gyönyörködik, szóval az önző és fukar fösvény, ki minden vétket elkövet, csak hogy pénzhez jusson, nem üdvezülhet.
Mi azért a Krisztus szellemében is kivánatosnak sőt kötelességnek valljuk a vagyonszerzést, mert:
1. A vagyonos ember könnyebben eszközölheti a maga tökéletesitését, lelkének kimivelését és gyermekinek czélszerü neveltetéséről jövendőjéről könnyebben gondoskodhatik, mint a szegény, kit az élet gondjai levernek.
2. A vagyonos embernek több módja van a szerencsétleneket megvigasztalni, a szegények könyeit letörülni, mint a szegénynek, kinek saját bajaival kell küzdeni.
3. A vagyonos ember pártolhatja a tudományokat, közhasznu intézeteket s igy az emberiség javára befolyhat, de a szegény legfölebb csak óhajtja ezeket.
Ezen nagy és fontos okokért állitjuk hogy: minden embernek kötelessége a becsületes uton módon való vagyonszerzés.
Baló Benjamin.
(Folytatjuk.)