Minden mértékentuli érzéki élvezetben, élete ellen való vétket követ el az ember. A mértéktelen étel, ital, táncz, s egyéb testi gyönyörüségek, már sok ezer embernek megásták sirját idő előtt. Sok ezer ifju és leány lépett már a tánczteremből egyenesen a halálos ágyba, sok gyomrának élő ember ült le ugy a lakomához, hogy többé föl nem költ, hanem terhelt – tulterhelt – gyomra ott a széken ölte meg. Nem követi ugyan mindig nyomban az illy mértéktelenséget a halál, de gyengül a test, romlik az egészség, jön idő előtt a megőszült haj, reszketőssége lesznek a kezek és a fő, s közelget sietve a halál. Szóval a rendetlen életü mértéktelen ember a szent természet ellen vétkezik, ez pedig irgalmat nem ismer, s az ellene vétkezőket mindenkor kérlelhetlenül bünteti. Ezer meg ezer példák bizonyitják ezt.
Röviditik továbbá az életet, az állati indulatos kitörések p. o. a harag, boszuság, irigység, stb. mellyek az embert sokszor bolondulásig zaklatják.
Minden mértéktelenség atyafias a gyilkosság vétkével. Ezért mondja egy régi bölcs: „napok hosszusága van a bölcsesség karján” azaz: a bölcs ember nem rövidíti életét.