Megfordultam falu-helyen. Csuda dolgokat beszéltek ott a francziáról, s az angolról. Elmondták, hogy a muszkák hires várába Szebasztopolba, mellyet most ostromolnak, léghajókból vet az anglus tüzes golyóbisokat, a tengeren viz alá buvik, s bombákkal teszi semmivé a felette uszó hajót, ostromágyui a szárazon két mérföldnyi távolról döntögetik le Szebasztopol falát, s a franczia gyalogság puskáival olly messziről szedegeti le a muszkát, a millyenre ennek fegyvere nem szolgál, s bombáinak csak gőzitől is mint legyek az őszi széltől, százanként szédül le az ellenség. Megvallom, hogy a bámulókkal bámultam én is, mert láttam hogy a társaságot boldogitják a csudák; nekem pedig régi hitvallásom, hogy „akármi legyen a mi az embert boldogitja” – semmi közünk hozzá – „csak hogy boldogitsa”. Ott ugyan halgattam, de feltettem magamban hogy nagyobb társaságnak, a közönségnek t. i. elmondom, mennyi igaz e csuda dolgokból, mifélék, s hogy vannak készitve azok a hires fegyverek. Vegyük sorban:
A lapok sokat beszéltek taval arról az amerikai hajóról, mellyel feltalálója huzamos időre merült viz alá, s csak ugy járt ide s tova a viz alatt is mint a viz szinén. A lapok e találmányhoz sok reményt kötöttek, elmondták hogy millyen veszedelmes lehet, ha tengeri háborukban ellenséges hajók alatt fog kalandozni, hogy vetik majd fel lőporral, s Isten tudja még miféle veszedelmes szerekkel a legnagyobb sorhajókat. E sok szép reményt az olvasó magáévá tette, s addig táplálta magát vele, mig köz hiedelemmé vált, hogy e veszedelmes hajók csapatosan kisérik az egyesült hajóhadat romboló utjában. Legközelebbről a hirlapolvasók megtudták, hogy a szebasztopoli kikötőbe azért nem mehet be az egyesült hajóhad, mert a bemenetet elzárták az oroszok nehány elsülyesztett hajóval. Erre azt hitték, hogy most mindjárt alkalmazásba jön a csudás buvárhajó; majd leszállnak vele a lesülyesztett hajókhoz, szét rombolják, vagy szétszedik azokat a tenger fenekén, s igy nyitnak utat a hajóhadnak. De biz e nem történt, hanem a helyett hogy illy röviden végeznének vele, elküldöttek Angolországba buvárkészület után, s talán mai napig is várják. Nem igen hihető hát, hogy ott illyen viz alatt uszkáló hajójuk volna, s hihetően nem is ollyan használható eszköz az, mint hirdetve volt, máskülönben az angol bizonyosan felhasználná. Azonban az olvasónak mégis érdekes lesz tudni, hogy ha egyéb eszközzel is, de miként tisztítják meg a bemenetet?
A buvárkészület, melylyel leszoktak ereszkedni a tenger fenekére gyöngyöket, vagy elsülyedt hajók kincseit felszedni – ismerik olvasóink. Illyen készülettel sokáig lehet a viz alatt mulatni, s a tenger fenekén ide s tova járkálni. Ezzel fognak leszállni a Szebasztopolnál elsüllyesztett hajókhoz, s abban alkalmas helyre néhány hordó lőport elrakva, majd elgyujtják, mellynek erejétől a hajó ezer meg ezer darabra szakadva a felszinre kerül hogy a hullámoktól szétszórassék. Az itt használt lőporos hordók vagy érczből vannak, vagy fából, s illyenkor gyántával bevonvák, hogy a viz ne hatolhasson beléjök, s két selyemmel, s guttaperchával (gyantaféle) beboritott réz-sodrony nyulik ki belőlük egy jó távol álló hajóig. E hajón villany fejtő készület van, mellyhez, midőn a buvárol feljönnek, s a hordók czélszerü elhelyezéséről hirt hoznak, hozzá értetik a két sodronyt. Abban a perczben a villany a sodronyokon végig szalad, be a hordóba, és ott – (minthogy a vastag réz-sodronyt annyi villany bajosan tüzesitné meg) vékony platin sodronnyal van a két réz összekötve, melly egészen izzó lesz a villanytól, s felgyujtja a lőport.
Régi találmány ez, a mit most elbeszélek, hasznát vehettük volna már mi is, kikre néha a Duna és Tisza feltornyosult jege vizáradást hozott; egy két hordó lőpor kellő helyen elgyujtva, millio darabra szaggatná a jeget, s utat nyitva a vizárnak, megmentené városainkat a pusztulástól.
Másik veszedelmes hadiszer a fojtó anyagot gőzölgő bomba. Franczia lapok után a többiek sok csuda dolgokat beszéltek e szörnyetegről ez nemcsak sujt, öl mint az eddigi bombák szétszórt darabjaikkal, hanem a kit darabja nem ér, megfulad mérges gőzétől. Meglehet van némi igaz e beszédben, de jót nem állhatok róla. Nekem, megvallom minden találmányróli hirlapi kürtölés gyanus, a közlők többnyire igen jól értenek a politikához, de aztán annál kevesebbet a találmányokhoz, s azokat rendesen vagy igen kevésre vagy túlbecsülik, a feltalálóhozi rokonszenv szerint. A szóba levő bombákkal még az is lehet az eset, hogy talán még egy verebet sem széditettek le repüléséből ez uj találmánynyal. Tehát várjuk meg működését, aztán higyjünk benne.
A többi hadiszerekről több méltánylattal szólhatunk; mert a puskákon és ágyukon olly elmés és czélszerü javitások történtek, hogy e fegyvernemekkel az egyesültek kétségtelen előnyben vannak ellenük felett; biztosan lő, biztosan talál a franczia vadász ollyan távolról, hová az eddigi fegyverekből a golyó el sem repült, s ágyuikból a golyó másfél vagy még egy annyira osztja a bizonyos halált. Ez előnyök nem valami rejtélyes titok, az egész világ tudja és érti azokat, falusi ismerőseim kedvéért elmondok én is róluk annyit, mennyit a legujabb javitások megértetésére szükségesnek vélek.
Elsőbben is a puskákról. Olvasóim tudják, hogy a puskák közül a vont csővü távolabbra hord, mint a sima csővü, és hogy biztosabb vele a czélozás. Ez előny a cső alkotásának eredménye; ugyan is a vont cső belsejében torkától le a szerszámig barázdák nyulnak még pedig nem egyenesen, hanem csigásan, egyet facsarodva, az illyen csőbe az ólomgolyót csak azon az áron lehet a lőporig lenyomni, ha a cső barázdái a lágy golyóba bevágódnak. E csigás menet, s a barázdák bemetsződése a golyóba, azon két ok, melly miatt az illyen fegyver messzebre hord s lövése biztosabb; mert az által, hogy az ormók a golyóba bemetszik magukat, a golyó annyira elzárja a cső nyilását, hogy az ellobbanó lőpornak, a golyó és a csőfala közt elillanni egy hajszálni helye sem marad, s kénytelen egész erejét a golyóra vetni, igy hát ennek messzebb kell mennie, mint ollyan fegyverből, mellyben a golyó és cső között a lőpor egy része kiillanhat. A biztos lövést pedig az eszközli, hogy a golyó az illyen csőből a mint bemenet, szintugy csigály uton jön ki, a kezdettel a csövön kivüli mozgásának is irány van adva. Vadászemberek jól ismerik az itt mondott előnyöket, s tapasztalhatták, hogy csak addig maradnak azok, mig a lőporral mértéket tartanak. Meg van az illyen fegyvernek is lőpormértéke, mellynél ha többet tesznek belé, a golyó a nagy erőtől sebesebb lökést kap, mintsem ideje lenne csiga-uton kezdeni repülését, azért iránya nem levén határozottan megszabva, czélt csak történetesen találhat.
Mindezt csak bevezetéskép mondtuk, azért hogy annál könnyebben megértethessük az elhirhedt uj franczia találmányt. Ez nem valami uj csőben, a cső uj furásában, vagy valami uj szerszámban áll. Egyedül a golyón történt változás. Minthogy minden alakok között épen a gömbalakot, a milyen akarna a golyó is lenni, legbajosabb késziteni, s tökéletesen egyenlőket pedig csak történetesen lehet, igen természetes, hogy ugyanazon töltés nem viheti a különböző alkotásu golyót ugyanazon czélhoz; egy más fogyatkozása még a golyónak, hogy kivált a sima csövü puskát, nem dugja ugy be, mint szükséges volna arra, hogy a fegyver messze hordjon. Ezért az uj találmányban a golyó tekealaku ólommal van helyettesitve, repülése egyenesebb; s hogy minden teke minden csőt betöltsön, egy kis készülettel van eszközölve. A teke alján varró-gyűszű alaku üreg van, és ebben lazán bele van illesztve egy darab ércz, melly midőn a lőpor ellobban, az ólom-tekénél hamarabb üttetvén meg, bele csapódik az ólomba, azt szétterjeszti, mi által az a cső falára tapadván a lőpor előtt elzárja az utat, ugy, hogy a lőpor erejéből semmit sem veszhet el, s egészen a teke kilökéséről fordittatik. E kis elmés találmánynyal az van nyerve, hogy a golyó helyettes teke majd minden fegyverbe bele illik, s elsütéskor azt betölti, s továbbá vele minden fegyver messzebb hord, a lövés mindenikkel biztosabb, s nem mondunk sokat annyit mondva, hogy legalább 150 lépéssel távolabbra lehet vele biztosan lőni, mint a golyóval sima vagy vont csőből egyiránt.
Az újonnan feltalált ágyuról, mellyet feltalálójáról Lancaster-ágyunak neveznek, nem sok mondani valónk van az után, a mit a vont csövü fegyverről mondánk; ez ágyuk benső ürege ha nem is ormós mint egy vont csövü fegyver csőve, de ürege nem egyenes, hanem tojásdad alakra csigás furatu, minek aztán az az eredménye, hogy a beletett hoszukás golyó bezárja egészen, s midőn kijön, már a csőben csigauton kezdi meg mozgását s ollyan iránynyal is folytatja. Ez ágyuval tett kisérletek valóban nagy reményeket ébresztnek, 3–4 láb vastag fal papirként omlik össze előtte, s olly biztossággal talál czélba, millyennek az eddigi nem, s ha nem is szolgál két mértföldre, mint a könnyen hihetők serege meséli, de majd egy fél mértföldre még jó szolgálatot tesz.
E fegyverek ott vannak a most ostromolt Szebasztopol falai alatt, gyakorlott tűzérek s ügyes vadászok kezében, s lerombolt falak s ezrek holt testei tesznek róluk bizonyságot.
Jánosi Ferencz.