– Egy lágy érzésü Rhénusimelléki fi, áttétette magát a 34-ik ezredbe, hogy testvéréhez, ki a 33-dikban szolgált, közel legyen.
– A mint Demonax görög philosophust egykor egy fiatal ember kérdezte, ha vajjon illik-e bölcs emberhez mézes kalácsot enni? igy felelt: Azt gondolod, hogy a méhek mézöket csak a bolondok számára készitik?
– A chinaiak ugy látszik, a tánczot hasztalan fáradságnak tekintik. Midőn Ansen Commodor Bépenben volt, tisztjei valami udvari ünnep alkalmával egy bált adtak. Egy jelenlévő chinai, minekutánna jó darab ideig nézte a tánczot, ezt kérdette egyik vendégtől: Miért nem engedi ön azt a munkát a cselédjeinek véghez vinni?
– Egy orvosi candidatus, ki a főpróba alatt iszonyatosan izzadt mivel az adott kérdésre nem tudott feleletet adni, megkérdeztetvén a rheumatismusben sinlődőnek micsoda izzasztó szert rendelne, igy felelt: ide küldöm examenre.
– Erzsébet angol királyné Shakespeare egyik szomorú darabjának előadásán jelen lévén, mellyben a hires költő maga a király személyét játszotta, kivánta tudni ha valyon a szerző fejedelmi szerepét egy pillanatig félbe fogja-e szakitni, leejtette zsebkendőjét szándékosan a páholyból a szinpadra, mint ha az történetből esett volna oda. A szini monarcha, ki épen most egy állam férfiuval holmit közlött, abban a pillanatban felkiáltott: – De mielőtt azt ön végre hajtaná: vegye fel amott testvérünk zsebkendőjét. A királyné a költőnek ezen lelekjelenlétét és szerepének szoros folytatását tapasztalván, kedvező mosolyát nem tudta elnyomni.