Néhány hét előtt azon ujsággal lepték meg a hirlapok az olvasó közönséget, hogy a m. kormány az álladalmi vaspályákat huzamos időre egy franczia társulatnak adta át bizonyos meghatározott feltételekkel, mind a már meglevő, mind a társulat által épitendett vonalakra nézve, s ezóta a hirlapok apraja nagyja ezen mindenesetre országos érdekü tárgyat fontolgatja, méregeti, ki mit tud vagy mer hozzá szólani. Különösen a vidéki levelezők ohajtanák tudósitásaikat minél előbb vaspályán röpiteni Pestre, s alig van valamirevaló, ép tüdővel lélekző város, melly igy ne sohajtoznék: bár csak a mi falainkat is érintené egy vonal. – És ez örvendetes jelenség oda mutat, hogy hazánk minden vidékén van elég józanul gondolkodó fő, melly átlátja, hogy csak ugy izmosodhatnak a tagok, ha vannak erek, melyek a vér rendes forgását szakadatlanul s pontosan eszközlik köztök és a sziv között. Hogy a sziv alatt fővárosunkat értjük, talán fölösleges is megemliteni, s érdekesebb leend ha az életadó erek fonadékát, a tervezett vaspálya-hálózatot, ugy a mint azt már több laptársunk cselekvé, mi is közöljük olvasóinkkal, mely ime következik.
A bécsijhely– sopronyi vonal folytatása menend Kőszeg, Szombathely, Nagy-Kanizsa, Légrád és Zágráb felé és Károlyvárott végződik. Érsekujvártól egy mellék vonal Komáromba menend. Az északkeleti vonal melly Pestről Galliczia felé menend Hatvan, Eger, Miskolcz és Kassa városokat hozza érintkezésbe. A miskolcz–debreczeni vonal Laknál lépi át a Tiszát. Kassáról kétfelé ágazik a pályavonal. A nyugati a Hernád völgyéből Lőcse közelében a Karpatok nyakán átkelve a Poprád folyam mellett, majd Uj-Szandeztől a Dunajecz folyó mellett haladva Tarnownál csatlakozik az északi pályavonalhoz. A keleti kassai ág Eperjest és Bártfát érinti, a duklai kárpáti szoroson keresztül a Sau folyóhoz vonul, s Przemyslnél csatlakozik a gallicziai fő pályavonalhoz. Szolnokról egy vonal a Tiszánés Körösön átkelve Békésnek és Aradnak tart, ott a Marost lépi át, Temesvárt érinti, a Bánát keleti részét déli irányban átmetszi, s Fehértemplomnál egyesült azon vonallal, melly az oraviczai kőszénbányából Buziásig szállitja a dunai gőzösök tüzelőjét. Aradtól szinte egy vonal indul a Maros mentében Erdélybe, s Szebenen át Brassóig megy. Nagyváradról, Kolozsváron és Károlyfehérváron át menend egy vonal, melly Százsebesnél csatlakozik az arad-brassói vonalhoz. – Szegedről két vonal indul. Egyik délre a Tiszamentében, majd a Dunán áthágva Pétervárad és Zimonynak; a másik vonal nyugotnak tart. Szabadka és Baja felé, hol a Dunán átkelve, annak jobb partján Mohácsot érinti, s délfelé húzódva Eszéken végződik. – Budáról Sz. Fehérváron át N. Kanizsának menend egy vonal. Legutóbbi hirek szerint pedig Temesvártól Orsováig is tartozik három év alatt egy vaspálya vonalat épiteni az illető társulat.
Kubinyi Ágoston. cs. k. tanácsos, a nemz. muzeum igazgatója is f. h. 18-ára, tehát tegnapra, közfigyelemre méltó czélba vett vasutvonal iránti értekezésre hivta fel az illetőket következő sorokkal:
„Meghivás egy a cs. k. délkeleti államvasuttól Hont, Nógrád, Gömör és Borsod megyéken keresztül viendő vasut épitése tárgyában való tanácskozmányra. Miután én alólirt több Gömör megyei vasgyár és más iparvállalatok általkezdeményezésére felszólittattam, s az erre szükséges engedély a nagyméltóságu cs. k. budapesti helytartósági osztály részéről f. é. nov. 11-én 25,434. sz. alatt költ kegyes leirata által meg is adatott, van szerencsém a fönemlitett megyék érdekelt földbirtokosait és iparosait tisztelettel fölszólitani: sziveskedjenek a f. é. november 18-án délelőtti 10 órakor Pesten a nemzeti Muzeum épületében a kérdéses vasut tárgyában tartandó előleges tanácskozmányra megjelenni. Pest, 1854. nov. 13.”
Ez is egy nagybecsü kiegészitő szála lenne a nagy hálózatnak.
Ki e hálózatot egészben s egyes szálait különvéve jól megvizsgálja, bizton reményli annak létesülését, s nem kéti hogy a nagy óriásnak apró szőrszálként akár hány kisebb, vidék-érdekü ágacskái keletkeznek, alig képes a legközelebbi évtized gyors reptü haladását mai megszámlált lépteinkkel hasonlatba hozni; de kénytelen első tekintetre elismerni, hogy e közlekedési óriás bőven megüti azon mértéket, mellyet hét év előtt nagy hazánkfia Széchenyi István szabott ki, s mellynek teljesültét a legvérmesebb reményüek is alig merték hinni.
Hogy e hálózat tervezésénél mind kereskedelmi mind termesztői szempontból nemcsak azon helyzetünk vétetett figyelembe, mellyet jelenleg betöltünk, hanem az is, mellyet idővel elfoglalhatnánk, az tisztán kiviláglik, valamint azt is könnyü észre venni, hogy jól ismerik a tervkészitők hazánk legáldottabb termékeny vidékeit, azért fonták oda a hálózat legsürübb részét, egészen mellőzvén a terméketlen mármarosi vidéket, s az ugynevezett tótság nagy részét.
Nem is képzeli az olvasó, mint virágzanak fel hazánk több most is előkelő városai, minő Debreczen, Szeged, Arad, Brassó, Szeben s a t. mint keletkeznek rengeteg erdők közepett virágzó gyárak, ha majd Bártfától Károlyvárosig, Brassótól Bécsig, gondolat-gyorsasággal repülhet az iparkodó szorgalom végrehajtó akarata.
Adjon Isten minél gyorsabb teljesülést és gazdag sikert, a jól tervezett nagy munkához.
D.