– Vásáros-Namény. oct. 22. A vásáros-naményi helvet hitvallásu egyház, hálás köszönettel közli, a cs. k. magas miniszterium folyó hó 22-ik napján vele közlött kegyes ajándékát, melly szerint 34391/787 számu utalványozása folytán, 300 pengő forintot vett fel a cs. k. tiszaujlaki só- és számtartói hivatal pénztárából, iskolaháza és telke megvételének felsegélésére. Ez egyház, – mellynek semmi jövedelmi nincsen, – részint az egyház egyetértő tagjai által vállalni szokott munkából, vagy fuvarozásból gyülni szokott jövedelemből; részint a v. naményi kegyes szivü birtokos urak többszörös adakozásaiból épitett tornyot, paplakot, s ujitotta templomának belsejét; most pedig szinte e módon begyült pénzen iskolatelket s házat vásárlott 1650 pengő forintig. Ez utóbbi czélra kegyes adománynyal járult legközelebb a cs. k. magas miniszterium, mint V. Naményban egyik legnagyobb birtokos 300 pforinttal; a mult évben a tekintetes Ullman család 50 pforinttal; tekint: Lónyay György ur, épületekhez kivántató anyag szereken, s jó tanácson kivül, – mert ez is szükséges, – 650 pengő forintot kölcsönzött egy évig kamat nélkül, készpénzben 40 pforinttal; özvegy Szabó Istvánné, – kinek férje 29 évig jó gondnok volt, – 323 pforintot egy évig kamat nélkül kölcsönzött. E jótéteményeket háladatlanság volna elhallgatni, s a nagy közönséggel nem tudatni; a midőn Ő császári királyi Apostoli Felsége magas kormánya nyilvános bizonyitványát tettleg adja azon magasztos irányának, melly szerint azt akarja, hogy birodalmában mindenütt, – felekezetre tekintet nélkül, – iskolák legyenek, hol az állatgyermekből értelmes ember növeltessék. E jótékony adományozásokat sok örömmel közli a vásáros-naményi helvéthitvallásu egyház, s annak nevében lelkésze: Gerzseni Gábor mk.
– Bereg-Ugocsából egyik érdemes levelezőnk nem épen örvendetes tudósitást közöl. A kiásott burgonya ez idén sem igér hosszas tartósságot. A ruházatot türhető áron vásároljuk ugyan, de az élelmezés, sokszor fájtatja fejünket – nem különben a csizmadiák és gubások is igen nagy áron kénytelenek adni müveiket. – Aratás után voltunk, s a buzának köble 32 v. forint! Minő karácsonyt, s husvétet várhatunk! Kinek kevés buzája termett, azt a legdrágább kincsnél nagyobbra becsüli, s tartja a jövendő idők mostohaságai ellen – a szükség jelenleg legnagyobb mestere a takarékosságnak – s a legérzékenyebb s legirgalmasab sziv is kénytetik korlátozni adakozó kezét, mivel a szeretet, mint tudjuk, Én-től kezdődik. – Kerteink sem fizettek a legjobban, s a káposzta dolga hasonlólag megvakartatta fejünket. – Merre csak tekintünk, kevés vidám jelenet ötlik szemeinkbe: itt az elpusztult curiális lakházak – ott a romba dült ólak és istálók – másutt a rongy csürök, s nincs erő azoknak föltámasztására! – Mind ezeket egy öszvegbe véve, van okunk hazánk többi megyéinek jobb helyzetet, és sorsot őszintén kivánni! – Ha pedig egyes nyomorról értesitést kiván szeretve tisztelt szerkesztő ur! saját helyzetem adatul szolgálhat: folyó évi jövedelmem, mellyet lelkészkedésem nyujta, áll 7 köböl buzából – 6 köböl kukoriczából – 4 szekér szénából – 9 öl fából s körülbelől 4–5 p. f. stólából – megjegyzésre méltó pedig az, hogy nálunk az erdők nagyobbára sequestráltak, s igy mivel én hiveim eme tanácsában „hozunk hát atyám uramnak lopott fát” meg nem egezhettem, tehát még a fát is kelle vennem. Vigasztalást keresek a közmondásban, hogy: „A fájdalmakban társra találni vigasz.” – (Szivből ohajtjuk, hogy a levelező ur aggodalmai ne teljesüljenek, s hogy nem sokára örvendetesebb tudósitásával találkozzunk.)