A ki mai képünkre tekint, első pillanatban észreveheti, hogy az nem egyebet mint egy kétlovas kocsit ábrázol. Hanem az a sok ember kivül belől meg a kocsitetején, mint ugyanannyi kérdőjel sürgeti a magyarázatot, hogy miféle kocsi ez, minő uton és mifajta lovak képesek ezt az emeletes négykerekü házat tova gurítani, még pedig a mint látszik, gyorsan ügetve. A magyarázat következő:
Loubat ur Párisban azon gondolattal küzdött meg, hogy jó lenne a vaspályákat közönséges utakra és lóerőre is alkalmazni, s e czélból készitett is az ő nézete szerint próbára egy illyen utat és kocsit, melly mindenképen megfelelt várakozásának. Az ut sokkal egyszerübb mint az ismert vaspályák, mert nem kell annak magasságait és völgyeit olly temérdek költséggel egyengetni, hanem hegyen völgyön s különféle hajlásokkal lehet azt vezetni, következőképen: Czélszerű távolságban keresztbe raknak le küszöbfákat, vagy is rövid gerendákat a kiszemelt vonalon, ezeken hosszában más két gerenda nyulik tengelyszélességü távolságban, s e gerendákon völgyes sinek folynak végig, mellyek völgyelete ollyan, hogy abban a kocsikerék könnyen foroghat. Sokba kerül illyen ut elkészitése is, de hozzá vetve a gyorsaságot melylyel haladhatni, s azt a terhet mit egy kocsival két ló ügetve könnyen elvonhat rajta, igen czélszerünek mutatkozik az uj terv, s tisztességes haszonnal kecsegteti a vállalkozókat. Az előttünk levőkép azon kocsit ábrázolja, melylyel Parisban tett probát Loubat ur, s mindössze 60 személyt képes két lóval gyorsan tova szállitani. Az tagadhatatlan, hogy sokkal különb a mi fakó szekereinknél, de még a váczi kétkerekü fiakerekkel is kiállja a versenyt.