Pótlék vélemény „A vakokról” czimű értekezéshez, melly a „Vasárnapi Ujság” 26. 26. 27. 28. és 29-dik számában közöltetett.

Nemes irány, legszebb törekvés sugárzik ki t. értekező minden sorában a vakok ügyét illetőleg, s épen azért, ha tán némi pótlék véleménynyel vágyunk az okvetlenül felkarolandó ügy kivihetése tekintetéből a szép tervhez járulni: nem eendi zokon az érdemes értekező… Hisz minél több oldalról lesz meghányva-vetve, annál tökélyesebb leend a terv, s létesithetése megkönnyülend.

Értekezése utósó részében ezen kérdésre: „Hogy kellene tehát a vakok ügyében sáfárkodni?” – szép feleletül azt mondja értekező: „Mindenek felett szükséges évenkint egy minél pontosabb országos vakok összeirását szerkeszteni stb.” Ezen összeirást legkönnyebben s minden költség nélkül ugy tartja kivihetőnek, ha püspöki, megyei schematismusokhoz megkivántató adatok hivatalos beküldése alkalmával, ezen ügynek külön rovatot szánnának a tiszt. plébános urak stb.

E feleletben alólirott azon csekélyes de mégis lényeges módositást hiszi ok- s czélszerűnek, hogy az országos vakok összeirása inkább a kerületi orvostudorok és sebészek által intéztessék, kik szakavatottságuknál fogva sokkal pontosabb s a gyógytan szabályainak megfelelő kórelőzményeket (anamnesis), jelen kórállapotokat (status praesens morbi) s kórjóslatokat (prognosis) szerkeszthetendnek, mint a tiszt. plébánus urak, bár igaz, hogy a dogma sem zárja ki a gyógytani ismereteket. Igy aztán a leendő pesti középponti mintaintézet főszemésze, vagy akár a vidéki szembetegek kórodájában alkalmazandó szemészek kórhatárzata (diagnosis) és gyógykezelése (cura morbi) igen könnyitve lenne, s mindjárt helyben adathatnék vélemény a gyógyithatás, iskolázhatás és ügyefogyottak gyámolitása végett…. Tehát nézetem szerint a doktor és sebész urak, tennék a vizsgálást és összeirást, a lelkész urak pedig segédkezet nyujthatnának…. Mi a tőke gyarapitást illeti, a t. értekező által példakint felhozott lelkész urak közbenjárását illető terv gyakorlati értékű, helyes, mellyhez következőleg akar alólirott járulni: minden betegétől nyerendő dijból bizonyos összeget szives örömmel nyújt ez év folytán oktober elejétől kezdve, mig majd továbbra is kijelentené a nemes ügy iránti buzgó akaratát. Azt mondja a t. értekező „buzgólkodni kell minél több embernek olly ügy mellett, mellynek helyességét elismerte a közvélemény és annak elébb utóbb életbe kell lépni. Csak serkenteni kell a jóra s nem engedni, hogy elszunyadjon a jó ügy állapota, mert a mi elszunyad, az könnyen mély álomba szenderül, s végkép elalszik.” Én a tiszt. értekezővel örömmel kezet fogok. – Irtam Tatában sept. 18-kán 1954.

Dr. Hamari.