Certain-Canrobert Ferencz, ki minden órában bizton és méltán várhatja a marsall- pálczát, s milliók figyelmét tartja magához csatolva, 1809-ben született Francziaországban, pár óra járásnyi távolságban Murat születéshelyétől. Két évig kitünő szorgalommal tanult egy katonai oskolában, s 1828. lőn alhadnagy, 1832. hadnagyságig vitte, 1835-ben az afrikai sereghez ment, hol valahányszor ütközetbe került, a miben uj nagy hős tettekkel tüntette ki magát, 1837. századosi rangra emelkedett. Ugyanez évben egy tüzes csatában elesett ezredese mellett ő is lövést kapott lábán. A haldokló ezredes ugy ajánlá őt a sereg parancsnokának, mint nagy jövendőű ifju hős tisztet, s évről évre szaporodván hős tettei följebb följebb is haladt a fiatal edzett vitéz. Afrikai hős tettei közől csak kettőt emlitünk: 1845-ben 250 szuronynyal 3000 ellenségnek vitézül ellenállott, s megtartá állomását, 1849-ben pedig 4 tiszttel és 16 közlegénynyel nyomult be egy ellenséges réslövésen, 16 ember esett el körüle, de ő nem tágitott a fenmaradt négygyel. 1850. tábornok és a köztársasági elnök Napoleon Lajos segédje lőn, melly utóbbi állomásban a császárrá emelkedett. N. Lajos is meghagyta, mindaddig mignem a keleti gyalogság parancsnokává lőn, s St. Arnaud halála óta az egész keleti franczia sereg parancsnoka.
Nagy remények vannak ezen férfiunak nemcsak bátor szivéhez, hanem éles felfogásához és kitünő hadvezéri tehetségéhez csatolva. Az is nagyon emeli vezéri becsét, hogy a sereg bálványozza, kiváltképen az afrikai vad zuavok, kiknek vakbuzgó hitök, hogy sem kard, sem golyó nem fog Canroberten. Szerethet is ollyan vezért a katona, a ki ugy cselekszik mint Canrobert. Ő, a mint megtette általános rendeleteit, hideg vérrel intézi a csata kezdetét, és sólyom szemmel követi az első mozdulatokat; de mihelyt a csaták öldöklő angyala egész marokra fogta gyilkoló pallosát, leszáll akkor Canrobert is paripájáról, ő is kivonja kardját, és kedves zuavjai élén nyomul előre, s a hol valami rést, vagy meredek sziklát kell elfoglalni, ott ők szoktak az elsők lenni. Mint a menydörgés előtt a villám ugy ár Canrobert mindig 20 lépéssel csapatja előtt a nyilt csatában. Egyszer 20 legénynyel mászott meg egy rést, s csak harmadmagával maradt életben, de az arabok megfutamodtak, s az erősség Canroberté lőn. A 20- septemberi ütközetben, ott, hol az Alma meredek partjai 300 láb magasságu sziklák, épen ugy jelenik meg Canrobert és zuávjai, mint Afrikában megszokták, itt is kivont karddal vad legényei élén gyalog apritja a muszkát, s számba sem veszi, hogy egy golyó vállrojtját vitte el, a másik karját surolta meg. Ő addig harczol, mig nem győz, azután pedig a világért sem menne előbb sátrába, mig tulajdon szemeivel meg nem győződött, hogy a sebesültek illő ápolásban részesülnek, s vitéz csapatait sorban nem látogata. – Igy irnak Canrobertről a franczia tisztek, s természetes, hogy az illyen fővezér személyéhez csatolt remények fényes győzelemmel kecsegtetik mindazokat, – kik az egyesült seregek diadalát ohajtják.