Nem rég az ideje, hogy azon felfedezést tevé egy hazánkfia, miszerint a kukoriczacsutkából jó pótlék lisztet lehet csinálni szük termésü években, gépet is készitettek hozzá, mellyen a csutkákat, mielőtt lisztté őröltetnének, apróra töretik. – De bárminő szép lisztlángot csinálnának is belőle, bizony csak igy sohajt fel az ember az illy fürészporféle surrogatumok felett: „őrizz meg Uram Isten minden anyagyermekét a kukoriczapogácsától.”
A kolozsvári „Hetilap” 82-ik számában „Fogarasi” aláirással sokkal természetesebb s egyszerűbb kenyérpótlékra figyelmeztet, s a Vasárnapi ujságot egyenesen felszólitja közleménye terjesztésére, melly szerint mult évben közlőnek egy nagynénje a kertjében nagy mennyiséggel termett sütő-tököt mindegyik felhasználta kenyérnek. Különösen kiemeli közlő, hogy a tök kenyértészta közé vegyitve nagyon szaporit, s jóizét azzal támogatja, hogy egy hirneves orvos jóizűt falatozott belőle. – A kezelés következő: A tököt meg kell tisztán hámozni, magvától megtisztitani, s darabokra apritva fazékba tenni, s elegendő vizben addig főzni mig lágyak lesznek a szeletek. 10 itcze liszthez 5 ittze főtt tököt kell keverni, ezt pedig 10 itcze vizzel összedagasztani „s többire nézve ugy bánni vele, mint más kenyér tésztával. – Azt irja továbbá a Hetilap, hogy a tök igen szaporitja a tésztát, és „sokkal jobb izt ad a kenyérnek mint a burgonya.” – Ha ez mind ugy van, miként megiratott, igen hasznos szolgálatot tett közlésével Fogarasi ur, szegényebb sorsu felebarátainak, mert egy láncz kukoricza között annyi tököt termeszthet a szegény ember, hogy egész évre elég lehet kenyérszaporitóul.
Mivel pedig a kenyérsütés körűl okosabb professort nem ismerünk a jó magyar gazdasszonynál, nekik ajánljuk a gyakorlati kisérleteket ezen uj felfedezéssel, s ha netalán kedvező eredménynyel fognának azok fizetni, szivesen fogadjuk az ide vonatkozó felvilágositásokat, s annak idejében közölni fogjuk t. olvasóinkkal.