Angol lapok után egy bécsi lap következő mulatságos példányát közli a chinai irásmódnak, melly egy felkelő- főnök rendelete, Hongkong europai származásu lakóihoz.
„Én Hung- Tsen- Tsene, ki az idők folyamában születtem – én, kiben ivadékok elenyészte után a békefejedelem (Ta- Ping- Wang) ujra felébredt, – én, egy uj dynastia császárja: (Kvangts) kit a menny elismert – én a visszahelyezett Ming, – én, az erős hatalmas Chinézer, ezennel tudtokra adom nektek barbár rabszolgák, idegen ördögök! az én kegyes akaratomat, s imigy méltóztatom hozzátok szólni: Ti idegen rabszolgák! fajotok szerint csak ollyanok vagytok, mint a tyukok, majmok és kutyák. Ti semmit sem tudtok az öt rokonságról. Nektek nincs olly érzelmetek, melylyel felfognátok, mi az a miveltség? stb. Délnek uralkodói befogadták hajdan apáitokat, hogy legyen a ki adózzék nekik és kalmárkodjék, s ez okból megengedtetett, hogy házakat épitsetek, szántsátok a földet és kereskedjetek, stb. 200 évig meghuztátok magatokat, fizettétek az adót, és ollyak valátok mint az asszonyok: ekkor lettetek követelők, és a 78 tartomány pimasz kormányzóinak kezei le valának bilincselve, midőn titeket ránczba kelle szedni. 1838-ban midőn Lin felperzselte opiumtokat, és Kvan, dicső harczban ellenetek elesett, az áruló Jeshan, Szungvan, Kashen és Keging eladták nektek Hongkongot s olly fertelmesen hazudtak a császárnak, hogy arról fogcsikorgatás nélkül nem lehet szólni. – Ezt meg ez cselekedtétek stb. stb. stb. és róka szivvel ugy tettetek, mintha fenevadak volnátok, minő a tigris. – Igen igen! avagy nem gyalázatos és alávaló-e a ti czudarságtok! stb. stb. – Én a király, szót emelek háborukról és a seregek mozgásáról. – Vannak nekünk ezer meg ezer milliom fontos mennyei ágyuink, – miliárd hadihajóink, mellyek hosszasága 100 csangh, s szél nélkül és elrepülnek Kiang tartományába. Egy szerencsés napon, mellyre választásom esik, le fogunk menni Kantonba, és őszkor harczra szállunk ellenetek. A mi dárdáink erdei elhomályositják a 9 eget, és bekeritjük a nagy világtengert lándzsáink és kardjaink sokaságával. A mi mennyei tüzünk hajóitokat, hadseregünk házaitokat fogja felperzselni. Mennyei fegyvereink villáma elhat a világ végéig. Isteni ifjaink és szűzeink ollyan lesznek, mint a menydörgés, melly az egeket megrengeti. – Halljátok akaratomat! Ha kiadjátok a foglyokat, átadjátok goromba külföldi ágyuitokat és pokoli hajóitokat; elkotródhattok hitvány éltetekkel, mellyet nektek ajándékozni méltóztatom. De ha megmaradtok merő vakságtokban, és eddigi erőszakoskodó durva életmódotokat folytatjátok, akkor eljő a mennyei szárnyas kard, és ha nem leendnek annak szemei, és nem néz semmit, ám lássátok és ne zugolódjatok én ellenem a király ellen, hogy nem tudok emberséget,
Minden ember e rendeletnek éljen haljon, melly kiadatott, hogy ahoz tartsák magokat a külföldi rabszolgák és konok szőrös ördögök.