Az alakuló félben levő magyar irói segélypénztár iránt növekedőben van a részvét. A gondolat érik, az ige testté válásának napja közelget. Örömmel mutatjuk be ennek egy szép bizonyságát a következő levélben, mellyet e napokban vettünk:
„Arad, octob 9-kén 1854. Tisztelt szerkesztő ur! Egy magyar irói segélypénztár alakulásáról értesülve, örömmel sietek e szent czél előmozditására tehetségemhez képest én is járulni. E végből küldök t. szerkesztő urnak két aranyat, miszerint azokat az illető helyre átszolgáltatni sziveskednék. Illy nagy czélhoz képest igaz, hogy csekély, de tiszta szivből eredt áldozat. Tizenhat éves koromban mint tanuló nyertem ezeket. Egy napon ugyanis osztályunk egy lelkes férfiu által apró költemények irására felszólittatott. A munkák egy hó lefolyta után valának beadandók, s a legjobb költemény számára 2 arany pályadij tüzetett ki. E pályadijt egy némileg sükerült ballada által én valék olly szerencsés megnyerhetni. – De nemsokára nyomasztó anyagi körülményeim következtében iskoláimtól bucsut véve kézműi pályára léptem. Gyakran olly helyzetben valék, midőn egész gazdagságom nehány garasból állott, de ezen deákkori ajándokhoz nem nyultam; nem hogy aranyok, hanem mert az elismert szellemi tehetség zálogai voltak. – Most azonban kétszeres örömmel ajánlom fel ezen ifjukori emléket, mert érzem, hogy szentebb czélra nem fordithatók. Csupán azt óhajtom: vajha magyar kézmüves társaim is, a kor igényei felől hozzájok illőleg gondolkoznának, s példát vennének irodalmukat olly hőn pártoló franczia, angol, s német társaiktól. – Az ember nemcsak dolgozó gép, hanem élvező lény is, már pedig van-e valami magasabb a szellemi élvezetnél?– De még egy más magasztos eszme is buzdit bennünket iróink pártolására. „Mert – igy ir többek közt egy derék hazafi – az irodalom hű művelésében létezik nemzetünk Noé-bárkája, melly ezt a körülözönlő partra viheti.” – De ez csak ugy fog megtörténni, ha a „művelők” illő részvéttel találkozandnak. Maradok t. szerkesztő urnak őszinte tisztelője. Egy magyar kézműves.”
Nem kisérjük észrevételekkel e sorokat, mellyeknek szivből fakadó őszinte, egyszerü hangja kizár minden dicséretet, magasztalást. Annálinkább sajnáljuk, hogy név szerint nem mutathatjuk be derék hazánkfiát, ki bármelly osztály tagjának becsületére váló érett felfogással nyujtja áldozatát. Nemes tettét közméltánylat követendi mindenütt.
A két darab aranyat ideiglenesen a takarékpénztárba teszszük le, hogy alapul szolgáljanak nagyobb összegeknek, melleket reményünk van, idő folytán uj meg uj adományok által az irói segélypénztár számára összegyüjteni. E szerint:
I-ső közlés:
Egy magyar kézműves … 2 db. cs. k. arany.
A „Vasárnapi Ujság” szerkesztősége.