– A törökországi zsidók. A törökbirodalomban (ide nem értve a csupán adókötelezett országokat, minők Szerbia, Oláhország, Moldva) nincs több 150,000 zsidónál, kiknek mintegy fele európai Törökországban, s egy negyede Konstantinápolyban lakik. A főváros után legtöbb zsidóval birnak Szalonichi 12,000, Jeruzsálem 8000, Szmyrna 5000, Brussa 3000. A török-zsidók többnyire talmuditák. Talmudnak neveztetik az ő szentirásuk, melly folytatása s további fejlődése a bibliának, s az ujabbkori zsidók polgári törvény- és valláskönyve; hasonlóul isteni eredetünek tartják. Mindazáltal a törökországi zsidók nem kerülhették ki, hogy hitökbe a keleti vallások babonáiból több át ne csuszszék. Elismerik az ördögök és angyalok uralmát; azoknak fejedelme a sátán, ezeké Jehovah. Azt hiszik továbbá, hogy az embert mindig két nemtő (genius) kiséri, a jó nemtő jobb oldalról, a rosz balról; azonkivül a levegő is tele van rosz szellemekkel (sedin). Ezek nevét borzadva mondják ki, s ha lehet, kikerülik, s azt mondják helyette: „azok, a kik kivül vannak.” A körülmetélés napján a szülék szeme örökké raja van gyermekeiken, félvén, hogy Asemidal szellem, a sedinek királya, megfojtja magzatjokat. – Szalonichi városban, mellynek két harmada zsidókból áll, egy különös felekezetök van, t. i. 6–7000 a török vallásra áttért zsidó, kik a törökök minden vallási szertartásait elvégzik nyilvánosan, de titokban még mindig a zsidó valláshoz ragaszkodnak; csupán egymásközött házasodnak s egészen elkülönözve élnek. – (Ezt irja rólok a franczia Revue de l’Orient.)
– Hathatós gyógyszer a restség ellen. Az amsterdami fenyitő dologházban azokat a lusta fegyenczeket, kik egyáltalában nem akarnak dolgozni, egy kis fördő forma jól elzárt börtönbe szállitják, a mellybe egy csövön viz folyik, de semmiféle kifolyása nincs, s hacsak a belé alkalmazott szivattyúval nem apasztják a minden perczben növekvő vizet, rövid idő alatt nyakig, sőt azon fölül is növekszik az. Nagyon természetes tehát, hogy lusta uraimék, ha nem akarnak vizbe fulni, kénytelenek nyakrafőre hozzá látni a szivattyúhoz, s teljes erejökből dolgozni, ha nincs kedvök egész naphosszat övedzésig vagy nyakig érő vizben lubiczkolni.
x* Irgalmas nénék. Párisból azt irják, hogy 500 irgalmas néne készül Konstantinápolyba, az ottani kolerában szenvedő vitéz honfiaik ápolására. Londoni lapok szerint e nyáron közel 15 ezeret elsodrott a kolera keleten az egyesült nyugoti hadseregből. Most már a kolera megszünt, de azért lehet hogy Szebastopol táján jó szolgálatokat tehetnek a kegyesk hölgyek.
x* Rendkivüli fogadás. Mult juniusban Amerikában bizonyos Hughes nevű igen erős testalkatu ember 1000 piaszterbe fogadott, hogy 80 óra folytán pihenés nélkül folyvást fog járkálni, egy 3 láb széles- és 15 láb hosszuságu pallón. A mint a fogadás megtörtént s a helyet kijelölték, mind a két részről felügyelő birák rendeltettek, kik időnként felváltva egymást őrködtek, nehogy Hughes megálljon pihenni. A nézők serege mindinkább növekedett, s a közbeneső vasárnap már felemelt belépti dijt fizettek, kik látni ohajták azon rendkivüli embert, a ki 80 órai szakadatlan gyaloglásra szánta el magát. Alunnia Hughesnek egész idő alatt nem lehete egy pillanatig sem, az ételt és italt is csak járkálás közben vevé magához. Harmadnapra már annyira lankadt, hogy szijostorral verette lábait, sőt vége felé hideg vizzel is leönték barátai, hogy a reá nehezedő álmosságot eltávolitsák. S végre szerencsésen megnyerte a fogadást, anélkül hogy valami jelentékeny baj következett volna hallatlan erőfeszitésből. A nézőktől felvett beléptidij szinte felmegy 1000 piaszterre, és Hughes megérdemli ezen nyereményt, mert nem legénykedésből fogadott, hanem azért hogy megszerezhessen annyi pénzt, mennyivel messze távolban levő családjához gyorsan eljuthasson.
– Az aratás végét érte. Nézzük körül a világon, mi kilátásunk lehet a legközelebb jövőben mind azoknak, kik gabonát vesznek, mind pedig azoknak, kik eladják. Hogy pedig okos reményeket tápláljunk, szükség, hogy ne csak itthon pillantsunk körül, hanem távolabb országok gabonaviszonyait is vegyük tekintetbe. Általán véve az idei aratás – mint a hirlapok tudósitásai mutatják – nagyobbára kedvező eredményünek mondható. Egyes országokat illetőleg irják: Svécziában, egyes károkat kivéve, mit az eső okozott, bő volt a termés. Dániában szintén az aratáskor hullott sok eső ártott némileg a szemek minőségének, azonban a tavaszi termése mennyiségre nézve is kielégitő volt. Németországnak általán véve jó aratása volt. Kivétnek azon tartományok, mellyek az Odera és mellékfolyóinak áradásai által szenvedtek. Anglia, Holland, Belgium és Francziaország egészben véve gazdag aratásnak örvendettek. Azon orosz kormányzóságokban is, honnan gabonafelesleg szállittatik tengerre, kedvező termésről tudósitnak. Lengyelországban különösen a búza termett nagy mennyiségben és szép minőségben. Az északamerikai egyesült államokban a kukoricza- és burgonyaaratás a nagy szárazság miatt nem volt igen kedvező, mi ott fő termék levén, a gabonaárak emelkedése volt befolyással. – Összevetve mind e kedvező eredményeket, méltán örvend a világ az Isten áldásának s vidorabban néz a jövendő napoknak eléje.