Ezen félsziget napjainkban ama nevezetes világtörténeti hadi nagy eseményeknek szinhelye, hová az egész gondolkodó világ tekintete feszült figyelemmel van forditva, itt azon bevehetlennek képzelt hires Szebasztopol muszka erősség, mellynek feldulásához angol, franczia és török erő egyesült, s olly nagyszerű előkészületekkel, olly megfontolással és gonddal járulnak a nagy munkához, hogy már egyedül az előzmények is elegendők a helyet nagy fontosságra emelni, s olly élethalál harczot sejdittetni, mellynek napját és szinhelyét fel szokták jegyezni a történet lapjaira.
Krimiát nemcsak a napjainkban benne történő fontos események teszik nevezetessé, meg van annak régi időktől fogva hire neve alapitva. Ki egyebet soha sem hallott felőle a „krimiai tatár” név bizonyosan nem ismeretlen előtte.
A tartomány volt főszékhelye hajdan ama nagy birodalomnak, és szilaj vad népnek, melly a 13-dik század elején a véres betükkel feljegyzett nevü Dzsingis Kán, s később a 15-dik században Timur és Tamerlán alatt rémülettel töltötte el Europát, előbb meghóditván egész Ázsiát.
E nagy birodalom és nép nyomai még minden ázsiai tartományban és nép között bőven feltalálhatók, de főképen Krimmben. Ezen félsziget tulajdonképen tetemes déli része ama roppant terjedelmű rónaságnak, melly Magyarországtól Chináig terült el, s kiváltkép alkalmas vándor-pásztor (nomád) életre, s ez életmóddal járó harczi erő és szokások kifejlésére. A Fekete- és Azovitengertől körülfogva, csupán azon keskeny földkiszegellés tartja Ázsia száraz földével kapcsolatban, melly Perekop névvel jelöltetik a földabroszokon, s azon ut, melly feléje kietlen járatlan pusztákon vezet, erősebb vár volt idegen ellenség ellen, mint az emlitett két tenger hullámai. Szinte kétharmada az egész szigetnek a feketetengermelléki hegyek lejtvénye a szárazföldfelé, s csak egy ötödrészén űznek telepitett németek, görögök és bolgárok földmivelést. Kiváltképen a német származásu II. Katalin muszka czárné törekedett ezer jutalmakkal, s egyéb serkentéssel édesgetni német gyarmatokat ezen dúsgazdag gabnatárba, melly neki kedvencz tartománya volt; – Muszka-Olaszországot ohajtott ő ezen áldott földön teremteni, s személyesen is megjelent benne, hogy tulajdon szemeivel győződjék meg tervei haladása felől.
Krimm legáldottabb része a déli tengerparti hegyek felé terül, Szebasztopol és Kaffa (Theodosia) között, mellyek gőzhajók által összeköttetésben valának, Szebasztopoltól be a szárazföldön Szimferopol-ig, mellynek közepén áll Bakcsi-Serail, régi mongol főváros, változatlanul hajdani minéműségében. Ezen véghetetlenül áldott föld éghajlata Olaszországéhoz hasonló, lakosai régi tatár-mongolok, szokásaikban és erkölcseikben. Mai napig sziklafalakhoz ragasztják, mint a fecskék, lakaikat, mellyeket a természet mindenfelől gyönyörü zöld lombozattal foglal körül. Nemzetiségöket, melly hajdan egész Ázsia fölött uralkodott, mai napig megtudvák óvni muszka uralkodó hatalomról ugy, mint a bevándorlott német, görög és bolgár gyarmatokból, s bár számra nagyon megfogyatkozott a hajdan hatalmas, rettegett faj, mégis mai napig ezt tartják Krimmben a magva-népnek. Jól megtartották emlékezetökben nemzetök vérrel feljegyzett történetét. Vallásukra nézve szabad muhamedánok (a török egyházi és társadalmi szigoru szabályok mellőzésével), a hizelgő, kedvkereső simaságot nem ismerik; inkább darabos, de vitéz, bátor, s természetes nagylelkü, vendégszerető és nyilt jellemü szivében ugy mint háztartásában a tősgyökeres tatár. Falvaik a Feketetenger-parti hegyek közt vannak sürüen elszórva Balaklava s Baidav városok között, s alább Szebasztopol Kaffaig, – emlitésre méltó helységek: Alupka, Yalta, Aluchta, Kurusen, Uskute, Szudak és Koze, beljebb a szárazföldi rónán nevezetes helyek Bakcsi-Szerail, Simferopol, és Karasu-Bazar, hasonlókép falvakkal környezve. Német földmivesek Szebasztopoltól észak felé négy folyó mentiben tartózkodnak Sarabus és Eupatoria vagy Koslov városokig, s a Kalamita öböl környékén a Dunatorkolatok átellenében.
A tengertől távolabb eső északi rész olly vadon pusztaság, hogy 6–20 mérföldnyi távolságban sem találkozhatni emberekkel, avagy csak csekélyebb jelével emberi iparnak és szorgalomnak. Csupán azon országuton, melly Eupatoria és Jukur közt nyulik el, s a főországut vonalán, merre a Perekop szigetet, és a földszorost Simferopolon, és Bakcsi-Szerailon át egész Szebasztopolog átvágják, látszik élnkebb mozgás az érintette városokban, falvakban, s szurtos muszka csárdákban. A főországut melletti városok között legelőkelőbbek: Trek-Album, Aibar és Gyurman. Elképzelhetni, mennyire álmélkodnak az örökös egyformasághoz, s ugyanazon alaku utasokhoz szokott lakosok jelenleg azon rendkivüli nyüzsgés mozgás felett, mellyet az a 80,000 harczias alak idézett elő, kikhez hasonlót alig tudott volna képzelni a kunyhójához s legközelebb mezejéhez szokott krimmi nép, s kik mintegy varázs intésre uszó városokon repültek partjaikhoz, s 7 mérföld hosszasában ellepvén azt hat óra alatt, a legnagyobb csendben kiszállván, most olly rendben és hatalmat s erőt hirdető fénynyel nyomulnak Szebasztopol felé, hogy az ezeregyéjszaka meséit háttérbe szoritják, ha azok a mérföldnyire hordozó iszonyu álgyuk elbődülnek, és rettenetes szavukra Jeriko sorsában találnak részesülni a bevehetlennek képzelt erősség falai.
A keleti részen az Azovitenger felé, az ásitozó kietlen pusztákon innen mutatkozik némi élet, kiváltképen Szalgir, és Kasasu folyók torkolata környékén. Ezen két viz összefolyásánál fekszik Tokur, tovább Sakut, még tovább Arabat erősség, ama hasonnemü roppant hosszu és keskeny földnyelv kezdetén, melly csaknem egészen választja a Csendestengert az Azovitengertől. Azon terjedelmes függeléke a félszigetnek, melly a Kaukazus felé terjeszkedik, s a Fekete- és Azovi-tengerek Krimm és Cserkeszország között Kercs tengerszorost képezi, egész róna, s hasonló egy örökké virágzó kerthez, hol 6–7 város, s néhány falu lakosai paradicsomi életet élnek.*)
A nagy mongol birodalom összeroskadása után, Krimm a 15. században 1474-ig a török udvarnak harácsot fizetett. Lerázták ugyan több izben a krimmi tatárok az adóztató igát, de a muszka mindannyiszor beleelegyedett ügyökbe, s erőhatalommal kényszerité őket a török szultán iránti engedelmességre. Igy foglalta el 1783-ban s átadta 1784-ben a töröknek, ki 1791-ben az európai nagyhatalmasságok megegyezésével minden kikötés nélkül egészen oda engedte azt a muszkának.
A tatárfalvak, leginkább a hegyek legfelsőbb lapályain épitvék, s alakjokra nézve egészen különböznek a mieinktől. A házak közvetlenül a sziklafalakhoz támaszkodnak, ugy hogy a házfedél szine a szikla tetejével egyforma magasságba esik, tulajdonképen a lapos házfedél a tatárok rendes lakása. Háza fededelén, melly szeder-, füge- s egyéb fák lombozata közt rejlik, fogadja a tatár vendégét, ott száritja kimosott fehérnemüit, ott tartja gabonáját, gyümölcsét. Az idegen pedig mindig első helyet foglal a tatárháznál, mellynek gazdája erényei között kitünő a szives vendégszeretet, elannyira, hogy még az angolt is megizzasztja, midőn csupa szivességből beledisputál 15–20 csésze theát, mellyet ők olly forrón szoktak inni, hogy a csirkét is meglehetne benne melleszteni, ha igaz a mit egy angol utazó ir, ki azt állitja, hogy Kazan-ban hosszu ideig lévén kitéve a tatár vendégszeretetnek, orvosszert kelle használnia azon szerfelett erős és roppant sok thea ellenében, mellyet napjában háromszor négyszer kelle csupa barátságból mintegy 20 csészével (lehetett naponta 10 pint) bevennie, s mellynek forróságát 28–30 Reaumur fokra teszi.
Néhány ős család, mellyek elődei Dzsingisz-khán alatt villogtatták kardjokat, roppant területü földet birnak mai napig, mellynek jövedelméből ázsiai kényelemben, europai élvezetekkel is kezdnek ismerkedni. Rendkivül barátságos vendégszeretetök mellett őszinte nyiltszivüségöket is magasztalják az utazók. Azt irják a tatárházakról, hogy csak éjjel vannak bezárva nappal pedig az utcza felőle egész?n tárva nyitva, hogy a Bakcsi-Serail tatárfőváros utczáin végig menő minden családi házi életébe bepillanthat, s ha belép tettel és szóval szivesen fogadják. Ezen városban néhány muszka tisztviselőt, német festőt és czigány kovácsot kivéve, az egész lakosság nyelvben vallásban és szokásokban tatár maradt.
A tatár férfiak szikár, csontos arczu, sárgás bőrü, deli termetű s büszke nemes tartásu alakok, mellyek szépségét előmozditja sajátságos festői öltözetök, mellyre kiváltképen nagy gondot forditnak a nők, kiket korántsem tartanak a szabad gondolkozásu tatárok elzárva, mint a Mohamed szigoru törvényeihez vakon ragaszkodó törökök. A nőkre nézve abban is okosabban gondolkodik a törököknél tatár atyánkfia, hogy rendesen csak egy nőt tart.
Krimm déli városai és tengerpartja olasz éghajlatával az előkelő muszkák kedvelt fürdőhelyei, sőt számos előkelő muszkacsalád pompás nyári lakot tart ezen kies vidéken, virágzó olaj-, narancs-, czitrom-, fügefák és szőlőlugosokkal környezve. Egy terjedelmes hegyláncz, mellynek meredek sziklafalai itt-ott 4000 láb magasságra emelkedik, megvédi ezen tatár paradicsom tengerparti városait és palotáit minden éjszaki és keleti szelektől. Egy legközelebb kezünkbe került tudós német lapban azt olvassuk, hogy pompás madéra-izű és erejü bort termesztnek, sőt nemcsak termesztik de meg is isszák ez áldott föld lakosai. A nyári paloták és tengerparti városok mellett pompás bérbe adandó épületekben mindent bőven lehet pénzen megszerezni, mit a keleti fényüzés képes kiállitani, s az ottani kedvtelések megkivánnak.
Bakcsi-Serailban emlitése méltó a hajdani pompás khánpalota, és a drága márvány sirkövekben dúsgazdag temetkezési hely, hol itt-ott érzékeny sirversek olvashatók, az elporhadt hóditók hamvai felett. Azt irják, hogy egy maradéka a trónvesztett khánok családjának még él, s mint igen bölcs férfiut tisztelik „ki sok városát látta az embereknek és sziveikben olvasott.”
Minden krimmi városok között legkopárabb Szebasztopol környéke, hol nagy kiterjedésben minden élőfa, minden bokor ki van pusztitva, hogy közelgető ellenség még bokrok és gallyak alatt se hajthassa meg fejét.