Ragályos és járvány-nyavalyák dühöngésekor mindenkinek érdekében áll tudni a szabályokat, mellyeknél fogva az emberéletnek azon ádáz ellenségei kikerültethetnek. Minthogy a jelen évszak illynemű betegségek nemzésében nagyon termékeny, másfelől pedig a Tisza és más folyóink kiöntése is hasonló veszélyes nyavalyákat szokott eredményezni, nem vélünk olvasó közönségünknek fölösleges szolgálatot tenni, ha megismertetjük az ezen veszélyek elháritására vezető módokkal.
Az emberi test nedvei nagyon hajlandók rothadásra, mihelyt arra alkalom adódik. És tudnunk kell, hogy épen a legegészségesebb ember vére megy legkönnyebben rothadásba, hacsak annak vegyitéki aránya kellő eszközök által fen nem tartatik. Innen van aztán, hogy az ifju, virágzó és bővérű emberek sokkal inkább ki vannak téve az elragadás veszélyének; mint mások, és hogy a rásztkóros (hypochondriacus), rühes, bujasenyves emberek gyakorta menten maradnak attól. Ez onnan van, hogy nálok a betegség, mellyben szenvednek, foglalja el a rothadás elleni szerek helyét. Nedveik már más módon vannak megromolva, ugy hogy rajtok a rothadás semmi hatalmat nem gyakorolhat. De ezen tulajdonnal nem bir az egészséges vér, melly természete szerint rothadásba megy, mihelyt rövid ideig áll, vagy valamelly okból természetes vegyitékét elveszti.
A levegőben helyt lelő rothadó gőzök leggyakrabban eszközlik a rothadást. A honnan a rothasztó gőzökkel van megterhelve, péld. az alacsony, posványos tájakon, hol a viznek nincs lefolyása, s a gőzkört nem járják szelek. Egyiptomban, hol a Nil folyam évenként kiönt, s a földet magasan megrakja iszappal, semmi nincs közönségesebb, mint a dögvész (pestis), melly minden rothasztó lázak közt legdühösebb. De majd minden tartományban találunk terjedt posványos helyeket, mellyek a rothadásnak kedvező időjárások alkalmával büdös és posványos gőzöket terjesztenek, s a tapasztalat tanitja, hogy az illy vidékek ragályos nyavalyákban nagyon termékenyek, mellyek valószinűleg csak fokra nézve különböznek a pestistől. Egy angolorvos tapasztalta ezt a táborban, melly ha posványos tájakon vett állást, a seregnél epés, ragályos, rothasztó lázak, vérhasak jöttek lételre. Az algíri sikságokon megállapodó esőviz hasonló nyavalyákat nemz. – De ha még egyszer olly egészséges is a tartomány, a lakszobákbani büdös gőz, a lakosok tisztátlansága és száz meg száz másféle körülmények megronthatják a levegőt, s ezáltal a rothadás csiráját, melly a vérben mindig jelen van, fölébreszthetik. Azt mondják, hogy Barbáriában a pestis és más nyavalyák azért olly vészesek, mert a rendkivül népes nagy városokban sok ember összeszorul, mi a léget ragályossá teszi. – A ragadós nyavalyák ezen általános oka mindenkit kötelez, hogy a gőzkör tisztitását részint nagyban, részint kicsinyben eszközölje.
Midőn a pestis Szerecsenországból Görögországba jött, az orvostan atyja, Hippocrates nagy tüzeket rakatott a városban, miáltal a levegő mozgásba jött, megfrisül s a rémületes betegség elűzetett. Épen ez okból égették meg hajdan a halottakat és azok ruháit. De minthogy az illyen nyilvános intézkedések némi nehézséggel járnak s a lakosokra leverőleg hatnak, ezen különben alapos tanács teljesitését nem lehet mindig igényelni, a nélkül hogy azt lakszobáink légtisztitásánál fel ne használhatnók. Ki azért posványos helyeken lakik, hol ragályos nyavalyák uralkodnak, száraz fából rakasson tüzet napjában többször a kandallóban. Ezen tanácsot adják az orvosok, de ész és tapasztalat is helyesli azt. Továbbá nehányszor napjában a lakszobákban puskaport kell fellobbantani, vagy kénnel füstölni, a mennyire az eltűrhető. A puskapor, ha fellobban, szállékony, savanyus, salétromos és kénes gőzöket nemz, mellyek a levegőben messzire elterjednek s a rothadást meggátolják; nem is emlitve azon hatást, minélfogva az a léget rugalmassá teszi. Boerhave, a mult század leghiresebb orvosa, ismert családokat, mellyek a dögvésztől az által szabadultak meg, hogy zárt ajtók- és ablakoknál néhányszor napjában egy nehezék puskaport lobbantottak fel, s ugyan ő mondja: hogy a pestistől a kéngőz is biztosit, ha az a szobában olly mérsékletten használtatik, hogy köhögést nem gerjeszt. Hippocrates is ismerte a kéngőz hasznát és annak a pestisben isteni erőt tulajdonitott. Borostyánkő, tömjén, sőt a terják is, ha égnek, balzsamos gőzöket bocsátnak, mellyek a léget megtisztitják, s ragályos nyavalyák idején nagy haszonnal alkalmaztathatnak.
De nem kell csupán a légtisztitó szerekkel megelégedni, mellyek hatása a romlott levegő megjavitásában áll. A füstölés által annyit érhetni el, hogy a rosz levegő bűze többé nem érzik; de ez azon kártékony hatását, mellyet nedveinkre gyakorol, el nem veszi. Sokkal biztosabb a levegőt a szobákban időről időre megujítani. Igen derék, ha az ablakokon léglyukak vannak, mellyeken a mérges gőzök kimenetet találnak, a mennyiben ezek, mint könnyebb testek, a levegőben felül lebegnek. Különösen kivánatos ezen intézkedés olly termekben, hol sok ember gyűl össze vagy lakik együtt (börtönök, táncztermek, szinházak, kórházak stb.) Ha a kórházba léptünkkor még türhető a levegő, elviselhetlen lesz az, ha a padláshoz közel kémleljük. A pap a szószéken, a templomi és szinházi hallgatók a karzaton eléggé tapasztalhatják, hogy milly sokszor hágnak fel alulról a gőzök. Kisebb lakszobákban elegendő az ajtót s ablakokat nehányszor napjában kinyitni, s friss levegőt bebocsátani. Saját kárára nem hiszi az ember, hogy ragályos és járvány nyavalyáknál mennyi függ ezen előgondosságtól.
De vannak esetek, midőn a külső levegőt nem szabad a lakszobákba bebocsátani. Néha az egész gőzkör gyanus, például a posványos, egészségtelen helyeken, vagy ha a dögész közelben dühöng, és illyenkor csakugyan jobb a szobaléget megjavítani, mint megujítani. Itt már a fölebb emlitett szerek nélkülözhetlenek, de még többet kell tenni, ha azok nem elegendők. A savany a rothadásnak ellenszere, és épen ez okból ajánltatik az eczet minden módon a lég tisztitására. Némellyek tüzes vasat helyeznek abba, vagy forró téglára öntik, hogy gőzével az egész szobát betöltse. Legjobb a forró eczetet fazekakban a szobákba bevinni és ugy elgőzölögtetni. Leopold császár a dögvész idején eczettel megtöltött apró edényeket helyzett szobájában a szeszlámpára, s forró eczet gőzével az egész szobát elárasztotta. Ajánltatik továbbá az eczetbe mártott szivacsnak orr alatti tartása. – Egy orvos eczetbe mártott inget hordott testén, midőn pestis uralkodott, s azonnal ráragadt az, a mint ezen elővigyázatot tenni elmulasztotta. Legnagyobb hirre tet szert az ujabb időkben, mint légtisztitó szer, a klórmész, melly mázos cserépedényben szétteritetvén a szoba földére helyeztetik, s miután a gőzkör szénsavanyát magához szivta, klórgőzt lehel ki, mi a ragálynak ellenmérge.
Mind ezen eszközök arra valók, hogy a légnek rothadó, mérges gőzeit vagy megjavitsák, vagy legalább megakadályozzák, hogy nedveikkel ne vegyüljenek. De hogy lehessen olly veszélyes időben a nedvek rothadását megelőzni, ha egyszer nem mindig lehetséges a ragályos levegő befolyását feltartóztatni? Ezt a következő szabályokat fogják teljesiteni.
Olly ételek- és italokkal kell élni, mellyek a rothadásnak ellenállnak, továbbá a ragályos anyagot a kiüritések előmozditása által a testből el kell távolitani, s kellő öltözködéssel meggátolni, hogy az ránk ne ragadjon, hatását pedig czélszerű gyógyszerekkel megsemmisiteni. Mindezen eszközöket most különösen fogjuk tárgyalni.
Egy időben sem szükséges annyira mértékletesen és józanul élni, mint mikor ragályos nyavalyák uralkodnak. Socrates mértékletességével kerülte ki a pestist. Hippocrates is nagyon tanácsolta ragályos nyavalyák idején a munkában, evésben, ivásban, álomban és szerelembeni mértékletességet. Bár mi igen hiszszük, hogy ezen szabály nem nagy tetszést arat, s egy nagy ember kérdeztetvén, hogy miképen jutott késő vénségre, azt felelte: olly uton, mellyet senki nem választ örömest.
Járvány vagy ragályos nyavalyák uralkodásakor nem jó reggel éhgyomorral kimenni, sem az étkezésben rögtöni változtatást elővenni. Olly ételeket kell használni, mellyek a rothadásnak ellenállnak, minők a növényországbeliek, mellyek savanyus tulajdonaik által az étvágyat élesztik, a szomjat csillapitják, a vér hőségét enyhitik, s annak nagy higságát összehúzó erejökkel mérséklik s igy a rothadást meggátolják. A könnyü ételek általában ajánlatosak, mialatt a disznóhus és édes dolgok nagyon ártalmasok. Minden orvos egyértelmüleg ajánlja illyenkor a jó bor mértékletes használását, csak hogy az aztán ne üzessék tulságig. Mercurialis Páduában és Velenczében a legtöbb részegest látta meghalni, kik magokat nemes borok által a pestistől védni reménylették.
A törökök leginkább a czitromnedvet használják ragályos nyavalyáknál. Mások reggelenként a jó boreczetet ajánlják. Az eczet szállékony s hajtja az izzadást, melly hatás ragályos betegségeknél nagyon kivánatos. Emelik ezen hatást az ösztönző szerek (menta, üröm, zsálya, ruta), minőkből az ugynevezett tolvaj- vagy dögkór-eczet készül, mellyet a dögvész idején a párisi tolvajok használtak s hoztak divatba.
Hogy a méregnek ne legyen ideje a testben késni, vagy nedveinkkel vegyülni, gondoskodni kell, hogy a kiüritések rendben legyenek. Nem tanácsos illyenkor hashajtókat venni, de mégis jó a széket nyiltan tartani, például rhabarbarával. A bor előmozditja a vizelést és izzadást, s ha utóbbi elnyomatnék, bodzavirágteával helyreállithatni. A nyálat a gyanus gőzkörben ki kell köpni, mert azzal a mérges gőzök egyesülnek, s ha lenyeletik, a gyomorba és nedvekhez vitetnek. A nyál kiüritésnek előmozditása végett hasznos pimpinellát, angyal-, kálmosgyökereket, myrrhát, kardamómot stb. rágdicsálni. Hasznos a dohányzás és burnótozás (tobákolás) is, még pedig annálinkább, minél kevesbbé van az ember hozzájok szokva.
Az öltözködés is igen fontos pont azok életrendében, kik ragályos kórokkal bánnak. Hihetlen, milly könnyen elragasztathatik az ember, ha minden elővigyázatot nem használ. A dögvészes gőzöknek puszta szaga megölhet. Egy ember attól kapott vérhast, hogy rothadó embervért szagolt, s volt eset, hogy a pestisben elhalt emberek hulláitól megfertézett szalonna a bőrre dörgöltetve, dögvészt okozott. A légy is terjesztheti szurásával a ragályt. A kutya, macska szőrébe befészkeli magát a rosz gőz, s onnan nem könnyen üzethetik ki. Ebből látható, hogy ha ragályos betegségben fekvők körül járunk, olly ruházatra van szükség, melly a gőzöket fel nem veszi, vagy soká vissza nem tartja. Gyapjas és durva ruhák és szűcsáruk e tekintetben igen veszélyesek, a selyem és sima öltönyök ellenben sokkal biztosabbak. Tanácsoltatik illyenkor az ingeknek kénneli füstölése, vagy eczettel megfecskendezése, a kezeknek és lábaknak meleg eczetes vizzel mosása, melly eljárás egyszersmind a bőr szükséges párolgását is előmozditja. Nevezetes, hogy a mosónék és azok, kik szappannal dolgoznak vagy erősen szappanozott ingeket viselnek, másoknál hamarább megkapják a ragályt és elhalnak.
Abban pedig ne higyje el magát senki, hogy sokszor a ragályos kórokkali legszorosabb társalgás is ártalmatlan maradt. Sok körülmények eszközölhetik ezen szerencsés állapotot. Ha az egészséges embernek nincs hajlama a ragályos nyavalyához, illy betegek körül sokáig bántatlanul járhat. De minthogy az illyen szerencsés állapot okát nem tudjuk, abból biztos következmény nem is vonunk, hanem csak annyit mondunk, hogy az elragadás veszélyének kikerülésére minden lehető elővigyázatot fel kell használni.
Ezen eszközök mellett még bátorsággal is kell az embernek magát vértezni, annélkül hogy vakmerő lenen, de a félelem és csüggetegség is száműzendő. Sokan a vakmerőségért életökkel lakolnak. IV. Adorjan pápa is tapasztalta, hogy milly szükséges illyenkor minden óvakodás. Ő ugyanis keresztényi bizalommal nem tartotta szükségesnek a dögkóros személyekkeli társalgást olly szigorún megtiltani, mint az kivántatik, s ezáltal nem nyert egyebet, minthogy a pestis annál iszonyatosabban dühöngött és számtalan embert ragadt el. Mindenkor veszedelmes következésü ragályos betegeknél soká időzni, hozzájok nyulni, őket megcsókolni, vagy épen melléjök feküdni. Egy orvos Londonban a dögvész idején, minden bajtól menten maradt, az ő bora által, de életével lakolt, mihelyt a táborban egy beteg tiszthez feküdt. A dögkórosokkali társalgás az ok, hogy keleten olly sokan elhalnak abban.
Végül ide irom, hogy keleten a ragályos kórok irányában micsoda óvszabályokat használnak. Minden, mit ezen emberek kapnak, eczettel meglocsoltatik, vagy kénnel megfüstöltetik. Az egészségesek nem mennek ki éhgyomorral és sok savanyus italt isznak; igen mértékletesen élnek; az indulatokat kerülik; a kórszobában eczetbe vagy rutavizbe mártott szivacsot tartanak orruk alatt, s lélekzetöket – a mennyire lehet – visszatartják; a nyálat le nem nyelik és ha haza mennek, szájukat, arczukat, kezöket eczettel megmossák, ruhájokat levetik, kiszellőztetik és kénnel füstölik.