Két gebéje mellett
megy egy pór az utczán:
„Mész, mész, ki vesz meszet!”
Kurjongat szép czifrán.
Egy nő áll eléje
Szép, derék és szende:
Megálljon hej, mondá,
Észt árul kend, nemde?
Drága jó asszonykám!
Mond a pór hangosan:
Egy kocsi ész mellett
Nem járnék rongyosan.
És ha ennyi volna,
Nem pénzért árulnám,
Hanem mint jó pógár,
Ingyen osztogatnám.
A szükséghez képest
Helye untig volna,
Habár e két gebém
Alatta lerogyna.
Kinek van, sem tudja
Mindig megbecsülni,
Selyem kalap alatt
Tétlen hagyja ülni.
Tán az illy ajándék
Örömöt sem szülne;
Ha mást osztogatnék,
Több összecsődülne.
A gebékre itt ő
Jót suhint vagy tízet;
S megy tovább kurjongva:
„Mész, mész, ki vesz meszet!”
Bölcskei.