Franklin Benjamin Amerikának Boston nevü városában született jan. 17-én 1706-ban. Zsenge korában segité már szegény szülőit mesterségökben: a gyertyamártás- és szappankészitésben, mellyre ő maga is szánva volt. Már 11 éves korában olly szenvedélylyel olvasott, hogy minden pénzét, mit megtakarithatott, hasznos könyvekre forditá. Ő nem időtöltés, – hanem értelme fejlesztése, és szive kiképzése végett olvasott. Tizenkét éves korában megtanulta fivérénél a könyvnyomtatás mesterségét, – tizenhét éves korában Philadelphiába utazott, hol egy nyomdában nyert alkalmazást – szünidejét tanulságos olvasmányokra forditá, gyakorlá magát irásbeli föltevésekben, s igy képzé magát mindinkább értelmes, a dolgokba mélyen belátó férfivá. A mult század közepén fölfedezte a villámháritót. Polgártársai között olly tekintélyt s bizalmat vivott ki magának, hogy többször követi minőségben Angol- és Francziaországba küldetett a legfontosabb államügyekben. Meghalt april 17-én 1790. Iratai az életbölcseség ritka kincsét foglalják magokban. Főleg az öreg Richárd tanai olly szépek, olly találók, miként megérdemlik, hogy minden családnál otthonosak legyenek. A következő a legnevezetesb közülök.
* * *
Egykor – igy adja elő Franklin – egy helységnél megállitám lovamat, hova bizonyos nyilvános árverezésre nagy embertömeg csoportozott össze. Még korán volt; az emberek a rosz időkről beszélgettek – miközben egyik kiválik a tömegből, s egy tehetősnek látszó aggférfihoz fordul e szavakkal: „És mit tartasz te, Ábrahám apó, a mostani időről? Te sem hiszed, hogy a nehéz adórovatalok végre is egészen kifogják zsákmányolni az országot?” – Ábrahám apó e fölszólitásra felegyenesedik ülhelyéből, s nyugodtan viszonzá: „Jó tanáccsal szolgálhatok nektek, mert a bölcs, és értelmes embernek egy szó is elég, mint Richard mondja:” – Az egész társaság sürgeté, hogy adja elő nézeteit. Körbe fogták őt, s ő igy kezdé épületes beszédét: „Kedves barátim és jó szomszédim: Az adórovatalok igaz, kissé nyomasztók; azonban ha egyéb adó nem terhel bennünket, mint az, mellyet a felsőbbségnek fizetni tartozunk, nem nagy a baj. De vannak más adók is, mellyek nehányunkra közülünk sulyosan nehezülnek, igy p. o. tunyaságunk kétszer, hiuságunk háromszor – és balgatagságunk négyszer annyit vesz el tőlünk, mint a felsőbbség. Ezen adóktól egy országgyülési követ sem mentesithet bennünket. Azonban még nincsen minden elveszve, ha a jó tanácsot elfogadni hajlandók vagyunk, mert, mint Richárd mondja – Isten is segit azokon, kik magukon segitenek. Egy olly kormányt, melly a nép idejének tized részét robotra kényszeritené fordittatni, mindenki ocsárolni fogná, nemde?; pedig a tunyaság sokaknak még több idejét is rabolja el. Számitsátok csak föl az időt, mit a tökéletes restség, azaz, mitsemtevés, vagy más haszontalan szórakozások elrabolnak tőlünk, s átfogjátok látni, hogy igazam van. A tunyaság betegségeket idéz elő s megröviditi az életet, mert elerőtlenit bennünket. Ha szereted életedet, ne pazarold az időt; mert ez az, miből az élet áll. Mennyit nem veszitünk mi csak az által is, hogy tovább alszunk, mint szükséges, anélkül, hogy megfontolnók, miként az alvó róka nem fog tyukot, mert – mint Richard mondja – az elveszett idő nem tér többé vissza. Hadd mozogjanak tehát kezeink, mig erő van bennök! A restség mindent nehézzé, a munka mindent könnyüvé tesz. Ki későn kel fel, soha nem lesz az készen; még mielőtt a dologhoz jó formán hozzá fogna, már megint ott az est. A restség olly lomhán czammog, hogy könnyen utoléri a szegénység. Üzd mesterségedet, nehogy az üzzön tégedet. Korán ágyba, korán ágyból – ez teszi az embert egészségessé, gazdaggá, és bölcscsé, azt mondja Richard. – Mit használ jobb időket ohajtani, és reményleni? – Változtassátok meg saját magatokat, és megfognak az idők is változni. A szorgalomnak nincs szüksége ohajokra, mondja Richárd. Ki reményekkel táplálkozik, az éhhalál veszélye környezi azt. Fáradság nélkül mitsem lehet elérni. Kinek iparüzlete van, annak birtoka is van, s kinek pályája van, az jövedelmes tisztséget visel. Ki dolgozni akar, mindig talál kenyeret. A szorgalmas ember házába bekacsint ugyan ollykor ollykor az éhség, de be nem meri tenni lábát. A munkásság a boldogság anyja, és a szorgalmasnak mindent ajándékoz az Isten. Dolgozz ma, mert nem tudod, mi tartóztathat fel holnap. Egy ma többet tesz, mint két holnap, mondja Richard. Mértékkel fogj a munkához, és fontold meg, mit mond tovább Richárd; keztyűben nem fog a macska egeret. De csak szorgalom egyedül nem elégséges; legyünk állhatatosak, kitartók, s nem gondatlanok, vagy csökönösök; magunk ügyeljünk föl munkánkra, ne bizzuk magunkat nagyon másokra, mert, mint Richárd mondja, egy fa melly gyakran átültetik, nem tenyészik olly vidoran, s egy család, melly gyakran kihurczolódik, nem virágzik ugy, mint a melly helyén állhatatosan megmarad. Háromszor kihurczolódni annyi, mint egyszer elégni. Ne hagyd el műhelyedet, akkor ez sem fog elhagyni tégedet. Ha dolgaidat jól elakarod igazitva látni, menj magad. Ki az eke által akar gazdag lenni, fogja meg maga annak szarvát. A gazda szeme többet használ, mint két keze. Egy kis hanyagság nagy bajokat okozhat. Mert egy szeg elveszvén, elvesz a patkó, a patkó hiányában elsikamlik a ló, s magával rántja a földre a lovast, az ellenség utoléri s megöli – a mi nem történik, ha a szeg hiányát a patkón észrevette volna.
Ki nem bir gazdálkodni ugy, mint szerezni, az halálra dolgozhatja magát anélkül, hogy egy fillért is hagyományozna élete után. A kövér konyha sovány végrendeletet tesz, mondja Richard. Ugy ment, mint jött – ellehet mondani sok szép tallérról. Sok szép vagyon jutott tönkre, mióta a férfiak játék, s ivótársaságok miatt, a fejszéről és kalapácsról, a nők pedig kávé és thealátogatások kedveért a kötésről és rokkáról megfeledkeztek. Ha gazdag akarsz lenni, nemcsak szerezni, de gazdálkodni is tanulj, mondja Richard. Egyetlen egy haszontalan időtöltés többe kerül, mint két gyermek fölnevelése. Azt hiszitek talán, hogy egyetlen egy csésze kávé vagy thea, egy pohár bor vagy sör, néha-néha egy száraz falat, kissé finomabb ruhadarabok, s ollykor ollykor egy kis élvezet, mind ez olly sokba nem kerül? – emlékezzetek rá, mit mond az öreg Richard: A kevés többször ismételve, sokat tesz. Óvakodjatok a gyakran ismételt kiadásoktól. Egy kis hasadék elsülyeszti a nagy hajót, és dobzódás koldusbotot szerez. – Ti ide holmi tárgyak árverezésére gyültetek össze. Ti ezen tárgyakat birtokoknak nevezitek; de ügyeljetek, nehogy nehányatoknak kárára váljanak. Azt gondoljátok, jutányosan fogtok hozzá jutni; azonban, ha mulhatlanul nem szükséglitek azokat, minden esetre drágán fogjátok megfizetni. Richard azt mondja: Vásárolj csak, mire nincs szükséged, majd nem sokára elfogod adni, mire szükséged van. A bölcs, mint az öreg Richard mondja – más kárán okul – a balgatag alig sajátján. Ismerek egyéneket, kik maguk éheznek, és saját gyermekeik szájától megvonják a kenyeret, csakhogy egy haszontalan szép öltözetre a megkivántató pénzt megtakaritsák. De a selyem és bársony eloltja a konyhában a tüzet. Oda jutottunk már, hogy több a mesterkélt szükséglet, mint a természetes. Illy s ehez hasonló dőreségek által sok gazdag s előkelő ember jutott már koldusbotra, s kényszerült azoknak segélyezésére folyamodni, kiket azelőtt gögösen néztek le, de kik szorgalom és takarékosság által vagyont szereztek és tekintélyre vergődtek. Az öreg Richard azt mondja: jobb egy pór, ki lábain, – mint egy nemes ki térdein áll. Sokan szép vagyont örököltek, de feledék, miként jutottak hozzá, s igy vélekednek: nappal van, nem lesz soha éj. Egy illy csekély kiadás illy nagy vagyonból fel sem tünik; de – mint Richard mondja – ha mindig veszünk a liszthombárból, és nem teszünk hozzá, nem sokára látni fogjuk alját. Ha a kut száraz, akkor kezdjük csak a vizet becsülni. Ha tudni akarjátok, mennyire becses a pénz, menjetek kölcsön kérni. A kölcsönt gondok követik, mondja Richard. Ha szobádba egy szép butordarabot vásároltál, még tizet kell hozzá venned, hogy minden összeilljen. Az öreg Richard mondja: Könnyebb az első vágy sugalmának ellentállni, mint a többi következőknek. A szegény ember, ki a gazdagot akarja utánmajmolni, ép olly nevetséges, mint a béka, melly magát felfújta, hogy olly nagy legyen, mint a bika. Nagy hajók a tenger közepére mehetnek; kisebb járművek csak a partok mellett járhatnak. – Milly balgatagság, nélkülözhető tárgyak miatt adósságokat csinálni? Ki adosságokba temeti magát, jogot ad másoknak szabadsága felett. Ha a kitüzött határidőben fizetni nem birtok, pirulni fogtok, ha hitelezőitekkel találkoztok. Aggály fog körül, ha velök beszéltek, és nyomoru mentegetőzéseket fogtok hebegni. Koronként elvesztitek a hitelt, bizalmat irányotokban – becsületérzéstök megtompul, s magatokat aljas, szennyes hazugságok által megbecstelenititek. A becsületes ember félelem nélkül tekinthet mindenki szemeibe; az eladósult szegénység elrabolja az önérzetet, önállóságot és erényt. Az üres zsák nem állhat egyenesen. Ki mindig azon töri fejét, miként vásárolja meg, mi neki tetszik, az könnyen feledi a fizetést; azonban a hitelezőknek jobb emlékező tehetségök van mint az adósoknak, s ki sem lapozza szorgalmasabban a naptárakat, mint amazok. A fizetési határidő mindig korán jön meg az adósnak. Azért óvjátok meg szabadságtokat és függetlenségtöket; legyetek munkásak és szabadok. De tán éppen most azon körülmények közt vagytok, hogy kielégithetitek vásárlási vágyatokat. Tegyetek azonban inkább félre valamit agg napjaitokra, és a szükségnek fölmerülhető eseteire. Az öreg Richard azt mondja: A déli nap nem süt egész nap. A kereset rövid és bizonytalan lehet; de a kiadások bizonyosak s addig tartanak, mig éltetök. Könnyebb két kemenczét állitni föl, mint egyet befüteni. Inkább vacsora nélkül feküdjetek le, minthogy mint adósok keljetek föl. Szerezzetek, mennyit csak lehet, s bánjatok takarékosan vele; – ez a valódi bölcsesség köve. Igy, barátim, igy hangzanak az eszélyesség és tapasztalat intései. A tapasztalás drága iskola ugyan; de egyetlen egy mégis, mellyben a balgatagok valamit tanulhatnak.” Igy végzé Ábrahám apó beszédét. Az emberek figyelemmel hallgaták és méltányolák bölcs oktatásait.
Argay János.