Nagy volt az ámulat, midőn az első vasúti vonatok és egy előcsatolt mozdony, mint tüzló, több száz ember terhével nehány negyedóra alatt, mire a rendes postai szállitás ugyanannyi vagy még több órákat igényelt, több országok területén tovarohantak; a tudvágy mindenkit ösztönzött, ezen rendkivüli gyorsutazási alkalommal vagy személyesen megismerkedni, vagy tapasztalni: miként történhetik az, hogy azonegy napon az ember Frankfurtban reggelizzen, és Baselban estelizzen, miután e két város nyolczvan órai távolban fekszik egymástól. De mi a mozdonyok legnagyobb gyorsasága is, hasonlitva ahoz, mellyet a villanyos távirda kifejt, melly a gondolat sebességével, minden zörej, előtudósitások nélkül, olly távolságokra megy, hova a kocsivonatok csak több napi menet után juthatnak! Evvel még igen keveset mondtunk; mert jól megfontolva, minden képzelhető távolság a földön, a villanyos távirdára nézve annyi, mint semmi, s nem állitunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy az egész föld ezen találmányra igen csekély. Mert ha a holdat a földdel, mint két várost, összelehetne kapcsolni, csak egy másodpercz szükségeltetnék arra, hogy ezen 5,000 mérföldnyi hosszu tért ez uton a tudósitás átfussa; a napig pedig csak kevéssel kivántatnék több 8 percznél. Már pedig a föld és nap közt, jól megjegyezzük, a távolság 20 millió mérföldet tesz!
Mindjárt látni fogjuk, miként lőn lehetségessé az embereknek illy hihetetlen gyorsasággal rendelkezni.
Különböző testekben, azoknak nemcsak dörzsölése, hanem érintkezése által is, bizonyos villanyosság fejlődik ki; nevezetesen ez uton különnemü fémek igen könnyen s hatással juttatnak villanyos állapotba. Vegyünk egy darabka horganyt, és egy darabka rezet; helyezzük az egyiket a nyelv hegyének fölébe, a másikat alája, ugy hogy mind a két fém a szájból kiálljon; ha ezek a szájon kivül egymással érintkezésbe hozatnak, az érintkezés perczében egyszerre valami savanyu iz terjed el a szájban, s sötétben szikra csillámot is lehet látni. Ezen jelenség a kifejlődött villanyosságból ered, melly galvanismusnak neveztetik, Galvani olasz utód neve után, ki fölfedezte, hogy két különböző fém érintkezése által, bizonyos körülmények közt mint két villany egymástóli folytonos elválása, visszaállitható. Feltünőbb lesz ama szikracsillám, ha több réz- és horganylemezek páronként, fölcserélve egymásra halmoztatnak, ugy, hogy minden lemezpár közé egy nedves nemezdarab tétetik. Ebből alakul az ugynevezett Voltaoszlop; megkell azonban jegyeznünk, hogy ezen oszlop mindkét végének nem szabad ugyanazon fémben végződnie. Hogy az oszlop keményebben álljon, egy különösen arra készült állványban üvegrudak között rétegeztetik föl. Mind a két végénél egy rézsodrony forrasztatik az utolsó lemezhez; mind a két sodrony olly hoszu, hogy végei egymáshoz hajlithatók. Ezen müvelet után azonnal, a réz és horganylemezek végénél összegyült villanyosságok, a sodronyokon keresztül egyesülnek. A sodronyok elválásakor egy élénk szikracsillám keletkezik; minél nagyobb az oszlop, annál erősebb a csillám. Ha a sodrony végei kis távolban tartatnak egymástól, tartós lesz ezen szikra kipattanás, s az általa előidézett hőség olly nagy, hogy benne fel lehet a fém-sodronyt olvasztani; világa olly fényes, hogy kisérlet tétetett, azt utczavilágitásra használni föl.
A galvani villanyfolyadék több nevezetes sajátságain kivül azzal is bir, hogy a vasat egy percz alatt delejessé teszi, ha vele érintkezik. Azonban ez ismét azonnal s ép olly gyorsan elveszti delejes sajátságát, mihelyt a villany megszünik ráhatni. Ezen alapszik a lehetőség, valakit a távolban gyorsan tudósitani. Képzeljük magunknak, egy darab vasat egy patkó alakjában sodronynyal körültekerve, Bécsben fölállitva, mellynek mindkét vége Brassóig érjen. Ha egyik végét az ezen városban létező galvani oszlop rézsarkával, a másik végét horganysarkával összeköttetésbe hozzuk, mind a két villanyosság különválva fogja Brassótól Bécsig tenni sodronyutját, és itt, hol a sodrony a patkó körül fonódik, egyesülnek, mi által az delejes lesz. Ha alatta csekély távolban egy vasdarabka fekszik, a már delejessé vált patkó azt azonnal magához huzza, Mihelyt a sodronyok összeköttetése az oszloppal Brassóban megszüntetik, ama patkóvas delej is elveszti delejes erejét, mivel a villamfolyadék megszakad s a magához huzott vasdarab lehullik. A hányszor történik Brassóban a láncz ezen nyilása és bekulcsolása, (mert igy is nevezik ezen galvani készületet sodronyaival) mindannyiszor ismétlődik Bécsben ezen müvelet. A vasdarabkának ezen egyszerü mozgását eszközül használták a közlekedésre, miután az, mint egy horgony, aként van elkészitve, hogy egy kerék fogaiba fogódzik, mi által egy mutató mozgásba hozatik, melly egy karika előtt áll. Ennek szélein az abc. betűi állnak. Ha a mutató helyesen van állitva, mindjárt a láncz első bezáródásánál A-ra szökik, a következő nyilásra, B-re, a további bezáródásnál C-re s igy tovább. A láncz nyilásainak és bezáródásának megfelelő számmennyisége által, a mutató azon betük elé hozatható, mellyek megkivántatnak a kívánt szó előállitására. Hahogy tehát példánk szerint ezen müvelet Bécsben történik, s ott valaki a mutatót figyelemmel kiséri, s magának a Brassóból megjelölt betüket följegyzi, könnyü lesz neki, egyes szavakat, s ezekből egész mondatokat összetenni. – Az érthetőség végett, minden távirdázott szó után egy kis – s minden mondat után egy nagyobb szünet történik.
A távirdázás egy más neme abban áll, hogy egy vas emeltyű éllel ellátva, a villanydelej magához huzása által, egy folytonosan mozgásban tartott papirszeletre pontokat és vonásokat nyom. Az által, hogy az emeltyü kisebb vagy nagyobb időközökben, az egy óramü által egyformán mozgásban tartott papirra pontokat csinál, ezek különböző távolban állandnak egymástól, s a betüket jelentik. Feljebb két sodronyról volt szó, mellyek Bécstől Brassóig nyulnak. Azonban a távirdák valójában nem ugy vannak szerkesztve, mert egyik várostól a másikig csak egy sodrony szükségeltetik. A második sodrony helyett, melly a két villanyosság egyesitésére még szükséges, a föld vagyis inkább a benne található viz használtatik villanyvezetőül. A másik sodrony helyett t. i. egy, egy más sodrony által a Brassóban létező készülettel összeköttetésben álló fémlemez a földbe, vagyis inkább egy kutba tétetik. Ennek viztartalma összeköttetésben áll a földben és folyókban létező vizzel s igy az oszlop másik végétől elvezeti a galvani villanyfolyadékot. Szinte a Bécsben fölállitott távirdai készülettel is hasonlólag összeköttetésben áll egy a kutba tett lemez, s igy lehetséges a villany egyesülése a földben.
Jelen korunkban nemcsak a szárazföld helyeit hozzák távirdai vonalok által egymással összeköttetésbe, sőt egy közvetitő sodrony a tengeren keresztül, Anglia és Francziaország, Dover és Boulogne közt vezettek. Az egy guttaperchával bevont kötél által van bezárva. – Mert a nedvesség ellen biztositó boriték hiányában, a galvani villanyfolyadék könnyen levezettetik e sodronyokról. Ennek megakadályozására, a sodronyok a vaspályák mentében nem magokra a farudakra, hanem az ezekre alkalmazott agyagkalapocskákra vannak tekerve.
Argay J.