A bölcsek köve.

Az édeni, s első szüléink által csak kevés ideig élvezett földi boldogságot visszaszerezni, volt és lesz az embernek egyik fő törekvése. Ezen földi boldogság utáni vágy volt, eleitől fogva csaknem minden emberi tevékenységnek hatalmas rugója, melly ugy a testi, mint szellemi erőket örök munkásságban tartandja. S valjon hol keresték az emberek ez előtt csak pár évszázaddal is, az ahoz vezető eszközt? A földnek, közös anyánknak kebelében, hol rejtőzni gondolták azon anyagot, melly által képes leend az ember, mint a földnek legnemesebb szülöttje, előidézhetni a felsőbb érzékiség legmagasabb vágyait kielégitő dolgokat: a hatalmat adó aranyat, a földi örömöket füszerező egészséget s a hosszu életet, melly itt a földön a halhatatlanság helyettese.

A földi boldogságnak ezen három tényezőit, egyesülve lenni hitték a bölcsek kövében, melly a bölcsnek, vagy avatottnak kezében minden nemtelen érczet aranynyá változtat; s melly mint legtökéletesebb gyógyszer, minden nyavalyát meggyógyit, a testet megifjitja, s az életet meghosszabbitja.

A bölcsek kövének létezhetésrőli legelső eszme az egyiptomi araboknál keletkezett, kik Egyiptom meghóditása által a papok titkaihoz jutottak, mellyekből már Herodót és Plató is meriték tudományos ismereteiket. Az ép szellemű, győző nép – bár a kilencz századon át nagy munkával s költséggel felállitott több százezer kötet könyvet magába foglaló könyvtárt, állitólag, felégette is – a meghóditottak tudományát csakhamar átsajátitotta. S így terjedhetett el az araboknak cordovai, sevillai és toledói főtanodáiból Európának többi tudományos intézeteibe a bölcsek kövének keresése; s azon fáradalmat nem ismerő – számtalan veszélyekkel járó – kutatás, mit az emberek a különböző anyagoknak egymássali vegyitése által, több mint ezer éven át végbevittek.

A bölcsek kövének előállithatására, szerintök, megkivántatott, mindenek előtt: a föld legelső nyers anyaga, azon föld, mellyből Ádám véttetett, a tiszta szűz föld; a melly ugyan mindenütt el van terjedve, hanem megtalálása bizonyos föltételekhez, mellyeket csak az avatott ismer, van kötve. „Ha ezen földnemet birjuk,” mondja Hollandus Isák: „akkor a kőnek egész előállitása gyermek játék.” Az első nyers, vagy elrejtett anyagból nyeri a bölcsész a bölcsek higanyát, melly a közönséges higanytól különbözik, s midőn érczek származásának lényeges föltétele. Ehez bölcsészi arany vegyittetik, s a vegyület költő-kemenczébe, melly tojásalakú legyen, tétetik s hosszabb ideig benne hagyatik. S ekkor a vegyitékből valami fekete anyag, az ugynevezett: hollófő lesz, melly bizonyos idő mulva a melegségben fehérré változik, ez a fehér hattyú. Hosszabb és erősebb tűznél sárgává s végre ragyogó veressé válik az anyag, s ekkor kész a nagy mű.”

Illy homályos és titokteljes volt a bölcsek kövének legegyszerübb s legvilágosabb készitésmódja; mások tekervényesen bebonyolított, érthetlen működéseikben még az ima erejét is igénybe vették. És mégis – a min nem lehet eléggé csudálkozni – annyi századon át, kétségkivüli igazságnak hitték az emberek, a bölcsek kövének-, mit senki soha nem birt s nem készitett, hanem csak más által mondott készitettnek lenni-, lételét.

De ki is merészelte volna kétségbe vonni a bölcsek kövének létezését? midőn a legjelesebb tudósok állitották, hogy ezzel sikeres kisérleteket tettek. Igy Helvetius, az orániai herczegnek háziorvosa, ki különben az álkémeknek (alchymistáknak), kik a különböző anyagok vegyitése által aranyat iparkodtak előhozni, nagy ellensége volt. 1667-ik évben kiadott munkájában hitelesen állitja: „hogy ő egy idegentől kapott egy fél répamag nagyságú bölcsek kövét és azzal hat nehezék ólmot változtatott – neje és fia jelenlétében – aranynyá, melly a hágai pénzvisgáló-intézetben a próbát kiállotta.” Prágában pedig Rusz gróf 2 1/2 font higanyt változtatott egy szemer vörös por (bölcsek köve) segitsége által, mit egy ismeretlentől nyert, finom aranynyá, mellyből emlékpénz is veretett 1688-dik évben. Továbbá állittatik, hogy a hessen darmstadti tartomány-gróf ismeretlen kézből kapott volna bizonyos vörös és fejér vegyitéket, utasitással együtt. Az aranyból, mit ez által ólomból előállitott, aranypénzt veretett; az ezüstből pedig az 1717-ik évi hess tallérok készittettek.

Még a 14-ik 15-dik és 16-ik században annyira hitték a nemtelen érczeknek aranynyá változtathatását, hogy fejdelmi udvarokban tartattak e végre álkémek, kiknek sikerült – titkon tiszta aranynyal elegyitett – vegyületeikkel, a nemtelen érczet aranynyá változtatni addig: mig pártfogóik a titokba bele nem tekintettek; mikor többnyire – csalásuk napfényre jővén – aranyhártyával beragasztott ruhába öltöztetve, szinte aranylemezzel bevont akasztófára függesztettek. Azonban mások, inkább halálra engedték magukat kinoztatni, mint titkaikat az avatatlanokkal közleni. Az ellenök használt kegyetlen eljárás s mintegy vértanúi halál pedig, nem hogy csökkentette, hanem inkább erősitette a ki nem magyarázott, hanem lehetőnek tartott tudománybani hitelt.

A verulami Baco, Spinoza, Leibnitz s többen az akkor tudományos világnak mind meg annyi első nagyságu csillagai, hitték a bölcsek kövének lehetőségét. Hogy milly mélyen és széles terjedelemben uralkodott ezen eszme, mutatja a többek között a lipcsei jogtudománykarnak 1725-ik évben Erbach grófnőnek férje ellen inditott pörében hozott itélete. Az első ugyanis egy üldözött vadtolvajt frankensteini várába befogadott, s ez hálából a grófné ezüst edényeit aranyra változtatta. A gróf a kincsnek felét magának követelte; mivel az érték-növekedés az ő jószágán s a házasság ideje alatt történt. A jogi-kar ellenkezőleg itélte el az ügyet azért; mert a per alatt levő tárgy az elváltoztatás előtt a grófné sajátja volt, s ő az elváltoztatás által birtokjogát nem veszthette el.

A bölcsek kövében rejlő egészséget-adó s élethosszitó erőrőli eszme a 13-ik században keletkezett. Ez azon állitásból fejlődött, hogy az életfolyam nem egyéb mint egy vegyfolyam. S mivel a bölcsek köve a nemtelen érczekkeli egyesülése által, ezeket tökéletlen állapotjukból kiemelhette, aranynyá változtathatta: ebből nagyon könnyen lehetett következteti, hogy hasonló hatást fog gyakorolni az emberi testre is. Hollandus igy adja elő a gyógyitás módját: „Tétessék a bölcsek kövéből egy buzaszem nagyságú rész borba, s ezt igya meg a beteg. A bor hatása a szivhez nyomul, s innen minden nedvekbe elterjed. A beteg izzadni fog, de ez által nem hogy lankadna, hanem inkább erősebb és vidámabb lesz. Ezen adag minden 9-d. nap ismételtessék; a midőn ugy tetszik az embernek, mintha többé nem ember, hanem szellem volna; s olly jól érzi magát, mintha 9 napig a paradicsomban volna, s ennek gyümölcsével táplálkoznék.” Trismosin Salamon pedig azt állitja: „hogy ő magát késő vénségében egy szemer bölcsek köve által megifjitotta; sárga ránczos bőre simává – és fehérré, – arcza pirossá – s őszhaja feketévé, – s görbe háta egyenessé lett, s hogy 90 éves nőknek, ezen gyógyszer által, deli ifjuságukat visszadta.

Ebből mintegy természetesen látszott folyni azon következtetés: hogy, ha a gyógyszerben nem volt is valódi bölcsek köve – melly minden betegséget meggyógyitott –; de minél közelebb állottak az abba vegyített anyagok a bölcsek kövéhez: annál jótékonyabban működtek s annál több betegnek visszaadták az egészséget.

Azonban minél inkább fejlődött a setét századok homályos ködéből a tudományok áldott világa: annál inkább kevesedett az aranycsinálók száma, gyérültek a minden nyavalyát meggyógyító szerek. De ez utóbbiak azért, még ma is nyújtatnak a könnyen hivőknek, kik azokat kinos s talán tartós fájdalmaikban, gyakran tapasztalt orvosaikat kijátszva s a czélszerü gyógyszert mellőzve, használják. S igy nem is csoda, ha az illyen betegek igen gyakran a földi boldogság helyett a túlvilágit nyerik el.

A tudományok tisztább fényénél már most világosan látjuk, hogy az ezer éven át keresett bölcsek kövét, az emberek ugyan nem találták fel: hanem a számtalan vegyitési kisérletek által létrehozták a vegyészetet, melly az anyagok alkat-részeit mint példaul a földmivelésnél, a föld és az ezen termő növényeknek, alkat-részeit, s az azokban rejlő erőket, ismerteti meg velünk. És igy bár közvetlen nem birjuk is az annyira keresett, földi boldogságunkat előidéző, kincset: de igen, az ez után való földi boldogságunkat előidéző kincset: de igen, az ez után való kutatás által létrejött tudományt, melly az ember anyagi jólétét napról napra hatalmasabban mozditja elő, mellynek utmutatása szerint működő gyáros, hányszor nem adta el nemtelen érczből készitett áruit aranyért s igy közvetve nem változtatta-e azt aranynyá? Vajjon nem a vegyészet segitsége által állithatja-e elő a gyógyszerész a megbomlott életműszerkezetet rendbe hozó gyógyszereket? S vajjon érezhetünk-e nagyobb földi boldogságot, mint a visszanyert egészség élvezése? S mindezt nem a vegyészetnek, s ezt nem a bölcsek köve utáni keresésnek köszönhetjük-e?

S talán azt gondolja sok jámbor, hogy a nagy mérvekben szaporodó emberi nem, a földnek, ugyszólván, minden tudományos ismeret nélküli mivelése mellett, tovább is nyerend elegendő eledelt? Az illy boldog hitbe merült, ugy hiszem csak nehány év mulva is ki fog ábrándulni s követni fogja a müvelt nemzeteknek vegyészi ismerettel kezelt földmivelésmódját. E szerint a földi boldogságnak egy fő tényezője, az eledel is, bővebben nyujtatik a vegyészet segitsége által az embernek.

Mit szóljunk az iparmüvészetről? Ez talán még most is igen kis körre volna szorítva, ha a bölcsek köve keresése közben feltalált anyagok segédeszközökül nem használtathatnának.

S midőn a vegyészi ismeretek, illy hatalmas rugói a földi boldogságnak, nem marad egyéb hátra, mint azon szerény ohajtás: Vajha irnának az avatottak, magyar népünk számára is népszerű vegyészi utasitást, mellyből okulva, arany jólétet nyerhetne a szorgalmas földmivelő s iparműves, s ezek által honunknak minden gyermeke.

Váli Ferencz.