*) A sakkjátékot illetőleg, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a vakok számára készitett saktábla minden koczkájából egy kis csap állt ki, az alakok talapjába pedig lyuk van furva, mellyet ezen csapokra illesztenek. A szinek ugy vannak pótolva, hogy például a fehér alakok mind gömbölyüek fent, a feketék pedig hegyesek. Füredynek erre nem volt szüksége, ő egészen ismeretlen mindennapi sakkjátékkal csak ugy játszott, mint a tulajdon magáéval, melly hasonlóképen közönséges volt, s olly jól játszott, hogy ugyancsak összeszedhette az eszét középszerü játszó, ha kiakarta kerülni, hogy meg ne verjék. Én sokszor játszottam vele, igaz hogy csak ollyan fertályházhelyes sakkmester vagyok, de nem is jut eszembe egy partie sem, mellyet elnyertem volna Füredytől, hanem arra jól emlékszem, hogy tréfából valamellyik figuráját tovább csusztattam egy lépéssel, vagy egy kiütött parasztot feltettem a táblára, a mit ő mindig észrevett.

Mi a kártyázást illeti, bár nem hiszem, hogy valaki azon véleményre tévedne, hogy a vakok a kártya szinét kitapogatják, nem tartom még is fölöslegesnek megirni, hogy mind a szinek, mind a számok, bizonyos számu igen gyenge tűszurással jelöltetnek ki vakok számára a kártyákon, a mit ők nagy biztossággal megismernek ujjaikkal, s a kiadott kártyát mindig megnevezi az, a ki kiadta. Valóban meglepő szokatlan látvány, midőn este valamellyik nagyobbik teremében az intézetnek 3–4 vak együtt ül és kártyáz, ugy szólván setétben, mert a vakok intézete helyiségei csak annyi mécsvilágitásban részesülnek, hogy a látó szolgák, vagy felügyelő tanitó valamellyike, meg ne botoljanak, nagyobb világitás fényüzés lenne.
D.