IV.

– Épen tiszteletes uramtól hallottam: hogy a csillagok többnyire nagyobbak a mi földünknél; ugyan kérem, mekkora lehet ez a föld?

– Hiszi, Gábor gazda, hogy földünket meg is lehet mérni?

– Már aztán miért ne hinném. Ha a kalendáriom-csináló még esztendő elején kiirhatja, hogy ekkor, ezen a napon, ennyi óra s ennyi perczkor, nap- vagy holdfogyatkozás lesz, – és aztán pontrul pontra beteljesedik – ugyan miért ne mérhetnék meg tudós embereink azt, a min épen rajta tipródnak.

– Annál jobb, ha hiszi kegyelmed, – csakhogy aztán ne gondolja ám, mintha a földet is ép’ ugy lánczczal mérték volna meg, mint kigyelmeteknél a belsőséget, mert aligha el nem kopnék annak a lánczhuzónak talpa, ki egy kilenczmilliom kétszáz nyolczvanegyezer, kilencszáz tizenhat négyszög-mérföldet besétálgatna. Illy nagy területet foglal el földünk felső szine – ide értve a különböző minőségü vizeket is.

– Tyűha! – – rettenetes nagyság! – Hát a nap valjon mekkora lehet, mert ezt is nagyobbnak mondják földünknél? … .

– A nap olly nagy, hogy belőle egy milliom háromszáz kilenczvenötezer akkora testet lehetne darabolni, mint az egész föld.

– Csudálatos! – és ha innét alulról nézi az ember, mégis csak akkorának látszik, mint egy böcsületes tepszi.

– Annak igen egyszerü oka van.,

Tudja-e kigyelmed, hány ölnyi magas templomunk tornya?

– Ugy tizenöt körül lehet.

– És a rajta levő gomb mekkora?

– Alkalmasint három akós.

– Alulról nézvén, merné-e kigyelmed ennyinek mondani, ha jelen nem lett volna a föltevésnél? …

– Semmi esetre; hisz alig látszik egy akósnak.

– Mi okozza szemünk előtt a való nagyságtóli ezen elütését a testeknek – ha nem a távolság?

A légben repkedő sast alig hogy galambnak merjük állitani; mig kisebb szárnyasaink közől a fülemile, ugyanakkora távolságra, puszta szemmel nem is látható.

Vegyük már most a napot, melly földünktől körülbelől 21 milliom mérföldnyi távolságra áll: vajjon csudálkozhatunk-e látszó parányiságán? – – Huszonegy milliom mérföld egy nagy messzeség, – hogy ha ezen utat el lehetne végezni, – egy, még Ádám-apánk idejében utnak indult gyalog ember – naponként tizenkét órát menve, alig ballagna felén, naphoz teendő utjának.

– Ekkora uton bizony sok bocskort ellehetne koptatni, tiszteletes uram.

– Alkalmasint.

– Ha meg nem sérteném, szavánál fognám lelki atyámat…

– Nos tán valami hibát vett észre kigyelmed? …

– Imént tetszett mondani, hogy a nap áll; hogyhogy lehet az, hiszen minden 24 órában látjuk mi azt fölkelni s lenyugodni?

– Látjuk, és mégsem ugy van. A föld az, a melly nyugotról kelet felé forogván, előidézi a nap látszó keltét és lementét.

– Ebben az egyben, ha meg kell vallani, csakugyan Tamás vagyok.

– Mindjárt a sebhelyre vezetem kigyelmed ujját.

– Szem és fül leszek.

– A tárgy kellő magyarázatára csak ugy térhetünk át, ha elébb bebizonyitjuk, miszerint földünk gömbidomu, mit is az erre vonatkozó tapasztalatok eléggé okadatolnak.

1. Még a legegyügyübb ember is észrevehető, hogy ha valamelly messze lévő hegy vagy torony felé közeledik – először annak csucsát, s nem alját látja meg; ebből annyi bizonyos: hogy a föld nem térség.

2. Tapasztalták az e tárgy fölött gondolkozó emberek, hogy a mint észak felé utaznak, az északi gönczöl (ismeretes csillag) mind inkább-inkább emelkedett, – és ha viszont délfelé utaztak – lejebb sülyedett; ujabb meg ujabb csillagzatok tüntek szemeik elé, miből következik, hogy földünk meggörbült, vagyis hogy gömbforma hajlása van.

3. Ha a földszinén akármelly ponton állunk meg s körültekintünk: ugy tetszik, hogy mindenhol a középen állunk, s mivel ez csupán gömbön képzelhető: földünknek gömbnek kell lenni.

4. A föld körül hajókázók, ha keletről nyugotra, vagy nyugotról keletre eveznek, végre is oda érnek, honnét elindultak. Igy ha két hajó, bizonyos kikötőből indulva ki, egyik nyugot, másik kelet felé evez, utjok közepén találkoznak, a mi pedig, ha a föld sikság – lehetetlen dolog volna.

Ennyi ok, ugy vélem elég, a föld gömbidomuságának bebizonyitására.

– Untig lelkiatyám; már magában véve csak az az egy is, hogy az ember oda ér, honnét kiindult, ollyasmi, hogy egyenes földön talán csak részeg emberen történhet meg; aztán meg azt az igazságot – hogy először mindennek a tetejét látjuk meg, és csak közelebb érve az alját, csupán a vakok disputálhatnák el.

– Jövőre beszélgessünk a föld forgásáról s egyebekről.

Molnár István.