Helynevek magyarázója.

Magyarországi megyék, városok, helységek, puszták, várak, folyók, hegyek, romok, források, tavak, templomok, kutak, patakok, zuhatagok, halmok, szigetek, térségek, telepek, fokok, erek, barlangok, lyukak, s egyéb nevezetességek nevei magyarázatát öszvesen birni, régi szomja hazánk tudósainak, de a kincsgyüjtést, mert fáradságos volt, kevesen kezdették, kevesen folytatták – kiaknászva máig sincs a nagy bánya. Mikor fogunk birni mi magyarok egy országunk helyneveit magyarázó könyvet? Egyes ember elégtelen ennek müvelésére, a nemzet fiainak öszvetett vállakkal kell fölemelni az irodalom e parlagon hagyott ágát. Ki illy gyüjteménynyel bir, ne sajnálja a fáradságot és költséget – közölje nyilvánosan, egyes adalék is kedves lesz; csak hozzák napfényre. Ne csak jutalom ösztönözzön bennünket tettre, azon tudat lelkesitsen, hogy a hazáért és hazának teszszük a mit teszünk. Sok poros iromány fel fog igy kerülni a szekrényekből, és csak azon veszszük észre, hogy megszületik „Magyarország helyneveinek magyarázója.” Illy könyv kedves volna minden honfi, honleány, s körünkbe érkező bármelly rendü utas kezében; ez valóságot s mesét, rémeset s kedveset mesélne öreg honunkról, mellyben még mai is emlékezetet sző a vén keresztes pók is. Magyarország helyei állapotának vizsgálatba vétele – eredetöktől, vagy megközelitésektől – egész kifejlődésekig, előterjesztene, napfényre hozna sok homályos tárgyat. Régebben Bonfinius, Szerdahelyi, Thomas, Gyarmathy, Róka s több honfiak buvárkodtak ez ügyben. Mások máskép, lakhelyeik történeti leirásával adtak helynév-magyarázatokat, de mind ezek el vannak szórva, öszvegyüjtésre várnak, vagy idegen nyelven irvák és leforditást kivánnak. Magyarország helynevei magyarázásánál szükségbe veendő, hogy észszerü, hihető alapon feküdjék minden adat, ha oklevelekkel nem támogatható – de eddig némellyek kellő tudomány nélkül, mások tévesztett tudomány alakban adtak elő sok dolgot. Bonfinius régi történetiró igen nevezetes e szakban, ő minden vár és város nevét maga magyarázta meg, de tudós Horvát István szerint, ki utána vizsgálodott, azt minden tudományos készület nélkülinek kimondotta. Béla király névtelen jegyzője, mint legrégibb kutfő, sok adatot szolgáltatott – szerinte többnyire valóságos keresztnevek emlittetnek, mellyektől számtalan helységek, neveiket költsönözték. Keressük ezeket, gyüjtsünk irataikból, forditsuk őket, adjunk saját, adjunk hagyományi adalékokat, nem kellend hozzá tévesztett tudományt használni, legyen inkább egyszerü a magyarázat, de észszerü, hihető, hagyományon vagy okoskodáson alapult.

Magyarország helyneveinek magyarázatához, részint oklevelek, részint regék, mondák, részint hagyomány alapján mi is járulunk nehány adattal. Menjünk a. b. c. szerint megnevezve ha lehet, a kutfőket.

A. Árokszállás sz. mv. Jászságban, a Csörszárka mentiben, Gyöngyös patak mellett. Nevét Csörsz árkától kapta, illy vonal maig is van, ennek mentében előbb, mint magyar őseink Pannoniába költöztek. Csörsz avar király lakozott, az ég tüzes villáma itt üté agyon, ugy hogy árok szakadt alatta. Rege s a népajkán Csörsz árka fenmaradt. (Erről szól Tompa népregéje is: „Csörsz árka.”

B. Borsod megye, város és vár is e néven. Nevét Névtelen jegyző szerint Borsu vezértől kapta. Ez mondja: Borsu engedelmet nyervén, Bodrog mellékéről Tátra hegyeihez szerencsésen eljut, s a földnépét egybe gyüjtvén, Buldua (Bódva) vize mellett várat épitett, melly azon népétől Borsodnak neveztetett.

C. Csongrád megye, város és is e néven. Névtelen jegyző szerint nevét Sorungrád tót szótól kapta. Ethe, Oundu fia, egybegyüjtvén a tótok sokaságát, Olpár vára, és Beuldu rév között földből igen erős várat épittetett, mellyet a tótok az ő anyanyelvükön Surungrád (Csernigrád: azaz fekete várnak neveztek.

D. Duna–Pentele alsó Duna szélin. Csepel szigete mellett mező város, Pentel nevü szentröl neveztetett el. Itt hajdan Pantaleon vértanu tiszteletére kolostor volt épitve, mellynek maradványai tán most is láthatók. Hajdan római telep volt, eredete, környül állásai, ugy későbbi viszontagságai homályosak. 1261 körül szerzetesek lakták, 1730–40 megszüntettek. – (Tudománytár 1843 több füzetei „Csepel” alatt.)

E. Eperjes. Magyarország felsö részén város, Lengyel ország felé fekszik. Nevét vak Béla királytól kapta, ki egy izben, midőn ott még rengeteg erdőség volt, kiséretével arra járt s eltévedett. Hosszu járás-kelésben a király megszomjazott s inni kért kisérőitől; erre csapatja három felé szakadt a messzezugó erdő tájain, hogy forrást leljen. Sokáig oda voltak. Vak Béla ezalatt leült a gyepre, és mivel nem látott, kezével tapogatózott maga körül és örömére – kezével a merre csak nyult, mindenütt földi epret talált – olly bőségben hogy vele, mikorra visszajöttek kisérői, eloltá szomját. Béla ülőhelye körül nem sokára kiirtatott az erdő, s város épült rajta, melly Eperjes nevet kapott. Maig is eperszemet visel czimerében. (Hagyomány.)

F. Fogaras. Erdély délkeleti részén, az Oláhországot elválasztó Kárpátok aljában. Hat mérföldnyi rónaság, mezővárossal s várral az Olt partján. Hagyomány szerint Fogarast, Opor László erdélyi vajda épitteté. Épitői a monda szerint, naponként fajegyet, fapénzt – azaz fagarast kaptak, mik aztán tőlök a hét végével érczpénzzel cseréltettek vissza. – Állitólag innét jött neve Fogarasnak.

G. Gellérthegy. Buda mellett. Nevét Gellért püspöktől kapta, kit I. András király alatt a pogány magyarok, mert a keresztény vallást akaratjok ellen hirdette – azon hegyről letaszitottak. Emlékére még azon században, templom épittetett, de az idő elpusztitotta. Emléke most az oriás hegy.

H. Hermann kutja. A kőszegi hegyek kies virányölében forrás. Szolimán hadjárata alatt, a török világból kapta nevét. Az időben kőszegi várparancsnok Jurisits volt, sok csapást kapott a töröktől, de a várat fel nem adá. Egy gonosz volt a várban, Hermann a város vén birája, e hitszegő elhagyta Jurisitsot titkon s egyetérteni sietett a törökkel, de a vaskapun alig bujt ki, négy szálas magyar elcsipte, kihallgattatván, halálra itéltetett. Az erdő mélyiben, hol sürü sorfák állanak, s egy hüsitő forrás csergedezett, megnyuzták bárdnemü hosszu késsel, ősi szokás szerint. A kut örökidőkre Hermann nevet kapott. A kés és Hermán hitszegő bőre Köszeg régiségei között maig megvan, emlékére, hogy ugyjár, ki hazáját hütlenül igyekszik eladni. (Uti naplómból)

ifj. E. S.

(Folytattatik.)