Valamint nemcsak az egész világ, de egyes népek sőt egyes nevezetes emberek története is, a mennyiben kitünő szerepet viseltek, az emberre nézve érdekes, – ugy érdekes egyes növények ismerete is, ha ezek az emberinem mivelődésére tetemesb befolyást gyakoroltak.
Ezen növények közé méltán sorolandó a kávéfa, mellynek magvaiból készitjük ama fekete levest, a kávét, mit lapjaink egyik legszorgalmasabb olvasója, a Vasárnapi ujság czimlapján látható magyar polgár, olly kedélyes nyugalomban látszik szörpölgetni, füszerezvén ezt jó kospalaghi vagy csetneki dohány kedvelt illatjával, s közbe közbe elmélkedvén a világ változatos forgásáról, mellynek hirét, mindenfelé elmondogatni s mindenki tudomására hozni sietnek az általa forgatott lapok.
Meg lévén győződve, miszerint dohányfüst és fekete kávé nélkül a hirlapok félannyi élvezetet sem nyujtanának, – remélhetem, hogy szives olvasóink rosz néven nem veendik, ha a kávéval s ennek történetével közelebbi ismeretségbe hozni szándékozunk.
A kávéfa Arábia és Javában 15 egész 20 lábnyi magasra nő; – Nyugot Indiában azonban, hogy terebélyesb gyümölcse könnyebben szedhető legyen, metszetik, s ezért ott ritkán éri el a fentebbi magasságot.
A szemközt álló páros galyak s levelek, a babérfához hasonlitnak s mint ezek, örökzöldek.
Fehér, illatos virágai, rövid száraikon a levelek tövéből hajtanak kifelé s virágzás idején olly sürün lepik a fát, mintha hóval volna beboritva, – s e kellemes látvány azt, mellyet virágzó gyümölcsfáink nyujtanak, szépségre sokkal felülmulja.
A virágot csakhamar veres bogyóalaku gyümölcs követi, mind alakra mint szinre cseresnyéinkhez hasonló, – s husos burokja két kifelé domború, belülről lapos magot rejt, mellyből pörkölés után készitjük a kávé-italt.
Hogy tenyésszen, meleg éghajlatra van szüksége; a melegnek tiz foknál alantabbra nem szabad szállni; s bő öntözést akár mesterségesen akár természetes uton kiván, – melly körülmények között azonban már második évétől kezdve terem, bőven azonban csak negyedik évétől fogva.
Az arab félsziget száraz, homokos sikjain, esőzés nélküli éghajlata alatt nem enyészik, de annál inkább e félsziget déli részén, mellynek dombos, patakoktól eléggé nedvesitett földjén, buja növényzet találtatik. – Yemen vagy Boldog-Arábia tartatott sokáig a kávé eredeti honának, ujabb vizsgálatok azonban valódi hazája gyanánt Afrikát jelelik, honnan Arábia hozatott s itt csak elvadult, – a nélkül hogy eredetileg honos lett volna.
Számos feltalálás eredetét homály boritja s regés mondák pótolják a tények hiányát. – Igy van ez a kávé használatánál is, mellynek kezdoka állitólag következő lett volna: Egy török zárda főnökének feltünvén, hogy azon tevék, mellyek e fa gyümölcseiből ettek, még éjjel is éberek s vigak maradtak, ebből alattvalói számára italt készitett, mi őket az éjjeli imáknál ébren tartsa, – mi sikerült is.
Hogy a kávé az ujkor találmánya, kétségtelen. – A régi görög s latin irók egészen hallgatnak ez italról. – Egy a párisi könyvtárban őrzött arab kézirat, a kávé átalános használatát Krisztus után 1500 körül teszi. – A fentebbi mondát igy adja elő: Volt egykor Arábiában Aden városában egy mufti – főpap – kinek neve Gemaleddin volt; ez egykor a Veres tenger nyugati partjaira utazván, ott ezen italt divatozva találta. – Megkóstolva, fejét könnyebbülni érzé s még éjjel is ébren maradt, miért ezt alattvalói között, az éjjeli imák tartása tekintetéből divatba hozta, s igy terjedését előmozditá.
Ezer ötszáz tizenegyedik évben az egyiptomi szultán egy uj kormányzót nevezett Mekka szamára, – ki ez italt nem ismerve, midőn egy alkalomkor a mecsetbe lépett s ott a papokat egyik szögletbe zsugorodva kávét szörpölgetni látná, – ezen annyira felhevült, hogy őket azonnal kikergette s elitélésükre papok, törvénytudók s a város legbölcsebbjei közül tanácsot alkotott. – Sokáig hiában tanakodtak, végre egy öreg pap azt állitván, hogy a kávé részegit mint a bor s igy azt, hogy maga már bort ivott, elárulván, a társaságot kaczajra fakasztá, nagy meglepetésére kénytelenittetvén a Koránban kiszabott botozást kitartani, – igy teljesedett rajta ama magyar közmondás „ne szólj nyelvem, nem fáj fejem!” egy kis helybeli változtatással. – Nem birván eredményre jutni, az orvosok tanácsát vették igénybe, kik is a kávét káros hatásunak nyilvániták, – mire árulása, használata eltiltatott s minden gyűjtelékek elégettettek; s kire rábizonyult, hogy kávét titkon ivott, szamáron hordoztatott végig az utczákon.
Az egyiptomi szultán azonban nagy kávé-isza lévén a tilalmat feloldozá s a kávé élvezetét szabadon engedé.
Husz év mulva egy fanaticus dervisnek, török barátnak, eszébe jutott a kávé ellen prédikálni, állitván, hogy nem lehet jó mozlim, ki kávét iszik. – Tüzes szónoklatával hallgatóit annyira felizgatta, hogy ezek vad kurjantások között a kávéházakba rohantak s ott minden kávéeszközt összetörtek, a kávést s vendégeit, mint az ördög szolgáit, megverték s minden üvegablakokat összetörtek volna, ha illyenek akkor Arábiában divatozának. – A város két, kávé-isza és kávé nem-isza pártra szakadván, a vita komoly szint kezde ölteni, ugy hogy a főbiró a város főbbjeit tanácskozásra összehivni kénytelenült: ezek a kávé ártalmatlanságát megszavazták, mire a főbiró őket kávéval megvendégelte, maga szörpölvén, a társaság egészségére az első csészével.
Épen háromszáz évvel ezelőtt 1554 évben nyilt meg Konstantinápolyban az első kávéház, kényelmes keveretekkel; a lelkesedés olly nagy fokra hágott, hogy egy fiatal török költő lángoló versekben éneklé meg a kávét. – Hiában vitatta egyik mufti, hogy a kávé ellenkezik a Koránnal, a másik ellenkezőjét vitatván, csakhamar részére hoditá a szultántól a vizhordókig az egész stambuli népet. – A pillanatra bezárt kávéházak ujra megnyiltak, a cselédeknek kávéravaló czim alatt adattak ajándékok s még törvény is hozatott, melly szerint: ha valamelly férfiu, nejének a kávéitalt eltiltaná, ezen tilalom elégséges oknak tekintessék az elválásra.
Európában a kávé a 17-ik században még ismeretlen volt. Legelőször ugytetszik Velenczébe hozatott be kis-ázsiai kereskedők által. – Pietro de Valle egyik levelében 1617-ben igéri, hogy visszatérve kávét hozand magával.
Angliában egy a Levantéből visszatérő kereskedő magával hozott kávét s egy görög leányt ki neki ezt készitse; ez nőül menvén Edvards kocsisához, ezek nyitják az első kávéházat Londonban.
Párisban az első kávéház 1672-ben nyittatott; jó vagy káros hatása felett kevés vitatkozás lévén az egyetemben.
A hollandi kormányzó Horn, Batáviába kávéfákat hozatott s ezek ifju ültetvényei közül az amsterdami polgármesternek külde nehány példányt, melyek egyike Párisba jutván s itt szaporittatván, egyik hajtása Declieux által Martiniquebe hozatott.
Hosszas lévén az átutazás, viz szűke támadt a hajón, – de Declieux inkább szomjazott, csak hogy kedves védenczét öntözhesse; s e kis fától származnak Amerika minden kávéfái. – Domingo volt az amerikai kávétermesztés főhelye, mig kiütött a zendülés, mellynek folytán a fehér lakók egy része lekonczoltatott, másik része kivándorolni kénytelenült, – s ez által a termesztés felette csökkent.
Európa évenkénti kávé fogyasztását 250 mill. fontra, Éjszak amerikáét pedig 50 millióra, mihez ha a kávétermelő s keleti tartományok fogyasztását számitjuk, a kávé évenkénti fogyasztást 400 millió fontra méltán tehetjük.
Illy óriás mértékben emelkedett a kávé használata, melly kétszázad előtt ugy szólva ismeretlen volt. – Legnagyobb emelkedése azonban 1820-ik évtől fogva történt.
Még 1808-ban az angolok alig használtak fel egy millió fontot, de már 1820-ban két milliót, és 1832-ben már 22 millió fontot.
Ez emelkedés főoka kétségtelenül az 1820-tól fogva felette csökkent árban rejlik. – Humboldt kiszámitá, miszerint az 1820-ik évi fogyasztás 140 millió font 20 millió tallérba került, jelenlegi pedig 250 millió font, csak 42 millió tallérba, Európa tehát napjainkban ugyanazon pénzmennyiségért majdnem még egyszer annyi kávét kap, ennek ára tehát felette csökkent.
Mig az árak csökkenése a fogyasztást emeli, ugy későbbi emelkedésük, csak felette nagy, vagy igen rögtöni ne legyen, a fogyasztást nem igen korlátolja.
A kávét termesztő országok közül Brazilia 64, Nyugot-India 100, Jáva 38, és Arábia 24 millió fontot termeszt.
A kávéfogyasztás szükségképpen folytonosabban nagyobbodni fog, mert ha az árak csökkenésével a fogyasztás nagyobbodik, ugy viszont ennek emelkedésével a termesztésnek is nagyobbodnia kell, mi ismét az árak csökkenését hozza magával.
Lesznek kik, tekintve az évenkénti fogyasztás nagyszerüségét, tartani fognak, hogy ez által az ország elszegényedik, a kávéért töménytelen arany ezüst vándorolván külföldre.
De ebbeli aggodalmuk alaptalan, mert habár kétségtelen, hogy az idegeneknek a kávéért cserébe szinte értékes jószágot kell adnunk, valódi aranybányáink a gabna és zsiradék nem egy könnyen lesz kimerithető. – S ha a kávé élvezetének kivánsága a népet ujabb szorgalomra ösztönzi, – szivesen engedjük neki ez uj, a pálinkánál távol sem olly káros élvezetet, – nagyobb iparának jutalmáúl.
Ha a most mondottakat képletben ábrázolni lehetséges volna, – a kávétermesztését, kereskedését s fogyasztását két óriás folyam gyanánt lehetne tekinteni, mellynek egyike a nagyobbik Amerikából, a másik kisebb Arábiából jő s a főkereskedelmi városok felé mindannyi ágakra s erekre szakadozik; ép ugy mint a vér testünkben szétoszlik.
Ha mindezt egy tekintettel átnézve, lehetséges lenne a kávéitalnak tetemes befolyását, mit a pálinka-ivásnak korlátozás által gyakorolt-, kellőleg méltányolni, s ha ezen felette s mint reménylhető mindig nagyobbodó jótékony hatását azon derült pillanatok összegével-, miket a kávé az emberiségnek szerze, összevethetnők s mind ezt árával összehasonlithatnók, akkor tünnék fel csak ezen viszony bámulatos nagyszerüségében.