– A szilisztriai ostrom részletei lassanként köztudomássá lesznek. Minden ujabb hir csak azt bizonyitja, hogy ennél keményebb ostromot s vitézebb ellentállást alig mutat fel az ujabb kor története. Az ostrom alatti események közül feltünő azon bebizonyult tény, hogy az ostromló muszka katonák közül sokan jöttek át időnként a törökökhez s – enni kértek. A muszka tábornokok ugyanis visszatartóztatták katonáik élelmi adagait, ama kétségbeesett megjegyzéssel, hogy mindaddig koplalniok kell, mig a várat be nem veszik. – Emlitésre méltó a következő kis esemény is. A muszkák futó árkot ástak a vár egyik bástyájá irányában, honnan egy ágyuüteggel dolgoztak a falak ellen. Az ostromlók s ostromlottak e helyen olly közel állottak egymáshoz, hogy csendes időben megérthették egymás szavát s gyakran meg is történt, hogy szóba ereszkedtek s időtöltésből jól össze vissza szidták egymást. Egyszer azonban, midőn épen hosszabb szünet állott be, a muszka árokból illy szókat kiáltott ki egy hang: „Hahó! törökök, van-e még dohánytok?” – „De van ám! – felelt a várból egy török – még pedig több, mint a mit ti semmirevalók megbirnátok szivni.” – „Nem adnátok el belőle egy kicsit, jó pénzért? – kérdé tovább a muszka. – „Majd elküldök a városba, azután eljöhetsz s elviheted dohányodat” – válaszolt a török. – Erre a muszka ovatosan kicsuszott az árokból s a bástya falain átdobott egy ezüst rubelt. Egy török katona lement vele a városba, nem sokára vissza tért több font dohánynyal, mellyeket pontosan ledobálgattak azután a muszkának. Miután az adásvevést kölcsönös megelégedésökre elvégezték, ujra kezdték a tüzelést.
– Török katonák hazafiusága. Mindinkább bebizonyul, hogy a török katonaság legnagyobb áldozatkészséget tanusit hazája megmentése körül. Ismét egy példa. A várnai táborban azt kérdezték nehány török lovas katonától, vajjon megkapják-e pontosan élelmiszereiket? – Igen, felelének a lovasok. – Mit kaptok? – Kenyeret. – Hát még? – Semmit egyebet mint kenyeret, a szultán nem adhat többet. – Van-e rendes dijatok? – Van; havonkint 28 piaszter (mintegy 5 váltó forint) a dijunk. – Kikapjátok-e rendesen? – Kilencz hónap óta semmit sem kaptunk; a „szultán nem fizethet.” – S mindezt nyugodtan, minden zugolódás s felindulás nélkül, urokba vetett teljes bizalommal mondják. Van-e valami meghatóbb, mint a török katonák ezen hazafias önmegtagadása? – kérdi a franczia hivatalos lap, a „Moniteur.”
– Földalatti vasutak. Hogy London sürü népességü utczái nem igen alkalmasak a gyors közlekedésre, elhiszi mindenki, a ki e város 2 millio lakosára gondol. De akadéktalan és gyors közlekedésre annál nagyobb itt a szükség. Hogyan segit tehát magán az angol? Ha oda fenn nem férünk – ugymond – majd elférünk oda lenn. S kapja magát, felturja az utczák alatti téreket s vasutat épit a földalatt. Ha már alagutat épitett a viz alatt (a Temze folyón keresztül), miért ne épithetne földalatti vasutat is?
– Füst-pusztitás Londonban. Tudva van, hogy Londonnak a gyakori sürü ködön kivül egyik főbaja az örökös gőz és füst, mit a roppant kőszén-tüzelés okoz. Ez kellemetlenné teszi az ott lakást és számos fejtörésre adott alkalmat, mikép lehetne e bajtól menekülni. Annyira ment a dolog, hogy lord Palmerston inditványára minap törvényt is hozott e tárgyban az angol parlament. E törvény augusztus 11-én lépett életbe s azon naptól kezdve kötelessége minden, a városban létező temzei gőzös-, minden gyár és ipartelep tulajdonosának, hogy kéményeik mellé olly készületet csináltassanak, melly által a füst ne a szabadba eresztessék, hanem önmagát emésztve fel, enyésszék el. A londoni polgárok e nagy naptól igen sokat vártak. Azt hiszik, hogy most majd valódi derült olasz eget s valóságos napvilágot fognak látni. Mások hihetlenül csóválják fejeiket, mert hiszen a magán házak ezer meg ezer kéményeit nem éri az uj törvény; továbbá pedig, ugy tudják, hogy London gonosz légkörének nem csupán a kémények az okai, hanem más elhárithatlan természeti tulajdonok is. Ezenkivül ez uj rendszabály éhséggel fenyegeté a londoniakat. A zugolódó pékek ugyanis azt határozták, hogy inkább nem sütnek kenyeret, semhogy az uj törvénynek vessék magokat alája. Lesz rájok gondja Palmerstonnak.