Hazánk minden vidékén találtatnak sok ollyan egyes helyek, – például falvak, hegyek, halmok, vizek stb. – mellyek elnevezésüket, a körültök végbement nevezetes eseménytől, – vagy az ott szereplő hires személyek nevétől vették.
Különösen magyar eleinknek e hazába lett költözésükkor igen sok hely nyerte magyar elnevezését. A történettan – ugylátszik – e részben keveset emlit, mig a népmonda sokakat emlékezetben hagyott; de ezek mellett vannak ollyanok is, mellyeket a feledékenység homálya látszik fedni, és ugyhiszem ezeknek földeritése – némi vizsgálódás után, – megérdemlené a fáradságot.
Ugy tetszik nekem, nem teszek helytelen dolgot, ha ezuttal egy nevezetes esemény, – nevezetesen magyar eleink legelső lakhelyük épitésének emlékét fölmutatni igyekszem.
Tudjuk, hogy Árpád, midőn a Bácska és Bánság vidékét meghóditotta, a Kövivárból (Pancsova tájékán) a Duna balpartján fölfelé inditá főseregét, olly helyet keresendő, hol mind a sereg magát kipihenje, mind a fáradt lovak, (mik a csatázásokban rendkivüli előnyökre szolgáltak) uj erőre üdüljenek, mind pedig ő maga (Árpád) a hon leendő czélszerü alapitása ügyében üdvös eszközök életbe léptetése felől tanácskozhassék. Erre nézve tehát olly hely vala szükséges, melly helyzeténél és termékenységénél fogva a czélnak tökéletesen megfeleljen. Illyennek mutatkozott a Budapesten alól kezdődő, – csaknem a 7. mértföld hoszszu, – minden felől széles Duna által környezett nagy sziget, melly jelen időben kilencz falu és egy város*) lakóinak nyujt nem szegényes táplálékot.
Itt a békés családi élet kellemeit kezdé élvezni a harchoz szokott sereg, s kilencz hónapi itt mulatását a barátságos együttélés, fesztelen társalgás, és harczjátékok (mellyek hadi gyakorlatok gyanánt szolgáltak) által élénkité, mig Árpád bölcs rendeleteket tett, hogy a sereg békés nyugalma valami kedvetlenség által meg ne zavartassék. Majd maga és vezérei számára a sátorok helyett kényelmesebb lakhelyeket épittetett, mellyek egyszersmind várak gyanánt is valának használhatandók. Minden intézkedések életbeléptetésével bizonyos Sepel nevü kun katona bizatott meg, és ennek nevére az egész sziget mai napig Csepelnek hivatik. Helytelen hát azok véleménye, kik Csép helytől igyekeznek származtatni. E sziget azonban, a benne levő mezővárosról Ráczkevinek is neveztetik.
A lakhelyek alakja s alkatrészei felől, – mellyek romjai földdel egyenlőkké lettek, – bár semmi részletes ismerettel nem birunk is; mindazáltal nem engedte azt a gondviselés egészen a feledékenység sirjába dülni: hanem föntartá a nemzedéknél annak emlékhelyét. Ugyanis, a sziget felső részén, a nagy Duna ághoz közel, Téténynyel átellenben, – Szent Miklós határán, – a tájon, hol a lakok épültek, van egy fölemelkedett domb, mellynek keleti és déli részén szőlőtőke sorok fekszenek, hol a szigetben a legjobb borok teremnek annyira, hogy a pesti korcsmárosok sokszor hegyibor hellyet árulják. E domb neve az ott épült lakokról mainapig is Laki hegy.
Mennyire ismerték eleink a föld termékenységét s különösen a legelő mező táp-erejét, megtetszik abból, hogy olly helyet választottak a fáradt lovak legeltetésére, hol ma is, hazánk legroszabb vidékéről került marhák és lovak is, szemlátomást fölüdülnek, és más vidéken szebb ló és szarvasmarha alig terem, mint e szigetben. És ha még itt a gazdálkodás minden ága czélszerüen üzetnék, a fővároshoz közel fekvésénél fogva, ennél a hazában nem sok pénzfoghatóbb hely találkoznék.
Kardos István.