Városok, faluk és egyéb czimű telepitvények nevei, azoknak szószármaztatása és jelentése nemcsak nyelvészetre nézve nagy fontosságu, hanem gyakran a történelemre is olly fényt derit, mellyhez más utakon nem jutottunk volna. Azért a magyar nemzeti akademia e tárgyat méltónak itélte, már egyszer jutalom-kérdésül is kitüzni a haza tudós fiainak. A koszoruzott müvet olvasni nem vala szerencsém, de látatlan is elképzelhető, hogy az kimeritő, tökéletes munka nem lehet, mivel e czélra még sok elődolgozatok kivántatnak, mellyeknek eddigelé nagy hiával vagyunk.
Óhajtandó tehát, hogy lelkészek, tanitók, jegyzők és járásbirók által hazánk minden vidékein a helységnevek figyelembe vétessenek, azoknak eredete, jelentése és szószármaztatása, – vagy az ott divatozó nyelvből, vagy régi okmányokból, vagy népmondákból értelmeztessék, és mindünnen a m. tud. Társasághoz, vagy akár, a Vasárnapi Ujságba, akár más hirlapokba beküldessék. Az illynemű nagyszerű gyüjteményhez immár légyen parányi adalékul nyujtva egy Veszprém-megyei helység nevének im ezen értelmezése.
Dabron, Veszprém megyének nyugoti szélén fekvő porhelység. A keleti falu végén létez egy völgy, ebben egy forrás, melly télen nyáron folydogál, a legjobb vizet adja, és az egész lakosság ebből iszik. Jelen népessége e falunak magyar, de hajdan németek lakták, kiknek szintén volt annyi eszök, hogy házaikhoz ivó vizért kiválólag e kutforrásra jártak; honnét is e falut Thalbrunnak hivták, azaz: völgyi kut. Miután pedig a törökök által ismét kiüzettek és elpusztultak, az ujból felépült faluba magyar nép települt meg, a kedves forrásnak német nevét elmagyarositva megtartotta, és maiglan tartja. Tehát e helynév Dabron, a német Thalbrun-tól veszi származását.
Edvi Illés Pál.