Általános a panasz, hogy Magyarországban ez erdészet hanyagolva van. Az erdőbirtokosok közől kevesen gyarapitják, sokan pusztitják erdeiket. A sivatag homok földes urai pedig nem ültetnek, haszonbérbe adják birtokaikat, és még az oltalmat is megvonják tőlök. Mit lehet várni a magyar erdészetre ha ez igy megy? Angolhonban Holinsheb 1550-ben megjövendölte, hogy a főváros köszén tüzelésére fog szorulni mert erdőmüvelését hanyagolja s beteljesedett; – mi jövendő mondat nélkül sietünk azon időpont elé. Aggódjunk keveset e kérdés felett! Régi időben nem kellett e felől a gondolkozás, mert nem volt szükség reá – kevesebb volt a nép, kereskedés, ipar fejletlenebb, a föld sok, az erdő teméntelen volt – de most ellenkezőleg van a dolog, megérdemli az erdészet, hogy pillantásainkkal rajta csügjünk. Ha nem gondolunk vele, e részben nyomorult sorsra fogunk jutni. Gyárak emelkednek, vasutak pókhálozzák, gőzhajók hasitják a hont, a népesség napról napra nagyobbbodik, s megelégszünk azzal, hogy az ős. kimerithetlennek keresztelt fenyves erdőkre gondolunk, melly el fogja látni örökre Magyarországot fával. Nem úgy, jelenben másként kell gondolkozni az erdei gazdaság dolgában, ültetnünk, vetnünk, kimélnünk kell, mert kifogynak a rengetegek s uralkodni fog a faszükség. Nem lenne pedig kedves ez időpont elérkezte, ha közönséges tüziszerül köszenet kellene vagy épen tözeget igénybe venni. Akkor városaink, miként London, füstváros mellékczimeket kapnak, s mint ott 1-ső Eduárd alatt sok ur elhagyná egészségtelen lakhelyét. – A faszüke pedig nevekedik – mutatja ára. Házunk tüzünk borzasztó költségekbe kerülnek. A fuvarosnak szekere, halásznak ladikja, városok, faluk vizpartjait öszvekötő hidak mibe kerülnek most! Még sem gondolunk az erdészetre. Régenten magunk irtottuk az erdőket kaszáló kedvéért, s midőn a kaszáló megvolt, uj erdő létesitésére senki sem ügyelt. A jobbágyok legelője a földes urakétól különzött nem lévén, a marha szabadon legelte benne az uj hajtás-erdőt. A repülő homokot nem ültettük fával. Pusztitások, kivágások történtek anélkül, hogy ez törvénytelen dolognak tekintetett volna. 1790/1 vevék észre országunk nagyai, hogy illy eljárást megengedni eszélytelenség s némelly törvényeket hoztak. „Magyarország erdészeti szabályai” czim alatt kis könyv jelent meg, de nem vétettek figyelembe a benne irtak, mert korán érkezett, senki se hitte szavait. 17 év mulva 1807ben a szaporodás nagyobbodása, az ipar szembetünő gyarapodása keményebb intézkedést szült. A XXI. törv. czikk zárt parancsolt az erdőkre, a legeltetést szabályozta, hogy a rend zavarba ne jöjjön, vágásokat rendelt az erdőkre, meghatározta a favágást. Itt kezdődik erdészetünk, – addig multja semmi. 1832/6 tczik mivelése előmozditását rendelte meg – 1840. IX-dik tczikk 96. §.a kártétel büntetését, 1844: X. tcz. a folyóhomok ültetését határozá el – mind olly czélszerü rendelések, hogy tisztelni de ellene szólni nem lehet a gondoskodásnak. 1809-óta Selmeczen a bányász akademiával öszvekötött erdészi hivatal jeles buzditója e szaknak. Kár hogy ismereteit nem birja a nemzet terjedtebb közlönyben. A máramaros-szigeti kathedra éppen e tudomány előmozditására alakult. A karansebesi erdői intézet nem más czélból mint erdő-gyarapitás és fentartására vette lételét Keszthelyen r. Festetits intézete e tudomány ismertetésére állittatott egyrészben – és kertje az erdei fákban mais is gazdag. Irodalma is van erdészetünknek. Ki erdőmivelési értekezést akar olvasni, a Tudományos Gyüjtemény 1831. évi III. füzete, és 1820. XII. kötetét olvassa meg – két Gáty értekezett ez ügyben. E két munkát olvasásra ajánlván azoknak kik birják, most csak azon kéréssel válok el, hogy kik szerit tehetik, kik, parlag földet, sivatag homokot, nélkülözhető birtokrészt beültethetnek fával, ültessék, a ritka erdőket sarjaztassák – legyenek ezután is szép erdei Magyarhonnak, legyen erdészeti egylete, legyen erdészeti irodalma, legyenek derék erdészei. Iparának főágát tegye a fa, fejlessze ez iparát. Erdő erdő helyébe jöjjön, sarju és mag teremje a fát!
i. E. S.