Egyveleg.

Óriási gőzös. A világ legnagyobb gőzöse most van készülőben. Eddig az angol „Himalaya” nevü gőzöst tartották a legnagyobbnak, mellynek hossza 270 láb. Most azonban a keleti gőzhajótársulat épittet egyet, melly még egyszer akkora lesz. A roppant nagyságot mutatják a következő számok: legnagyobb hosszasága a fedélzeten 700 láb, derékban 680; szélessége 83, mélysége 58 láb; sulyereje 10,000 tonna, lóereje 2800. A nagy terem 80 láb hosszu s 15 láb magas lesz, azon kivül első osztályu utasok számára 500 hajószoba fog készülni. Sokan mesének tartják e roppant arányokat s nem hiszik el, mig készen nem látják a hajót. Márpedig bizonyos Scott Russel ur szerződésileg kötelezte magát a nevezett gőzhajótársulatnak, hogy a hajót két esztendő lefolyása alatt elkésziti. – Ha e hajóóriást a Dunára képzelve, Buda és Pest közt hárántékosan félállitjuk, csak kevéssel kellene megtoldanunk, hogy a két város között hidul szolgáljon.

Kávéházi párbeszéd. Szalmakomiszárus: Mit olvas uram öcsém?

Ur. öcs: Német ujságot.

Sz. k. Hm, azt látom, hanem ugy értem, hogy mi van benne a minek olyan jó izűn mosolyog.

Ur. öcs. Vagy ugy értette uram bátyám! – Hát lord Palmerston különféle furcsa történetkéket beszél Napier életéből, kit a külföldi ujságirók nagyon szeretnek Károlykának nevezni; most épen ott vagyok, hogy egyszer Russel lordnak valami nagyon sürgetős személyes beszéde lett volna Napierrel, s miután tudtára esett, hogy a főhadiszállástól több mérföldnyi távolságba eső Valencia környékére indult Napier, utána ment. Egyszer csak meglát Russel távolból két embert, az egyik két puskát vitt a vállán, a másik meg ugy nézett ki mint valami II-dik Robinson, s a mint jobban megközeliték egymást, ugy tapasztalta Russel, hogy az a másik az ő kedves barátja Napier Károlyka.

– Hát mit csinál itt Napier?

– Eh, hát Valenciát akarom bevenni.

– Ugyan úgy? Hanem Valencia véletlenül ollyan erősség, édes Károlykám, a mellynek bevétele sok vérontásba fog kerülni, aztán egy kis előkészület is szükséges ahhoz.

– Nekem nincs időm sem előkészületekhez sem vérontáshoz! – felel Károlyka. Itt ezt a kékkabátot és két puskát hoztam magammal és ezekkel befogom venni Valenciát. – És be is vette. Elküldvén a kékkabátost egy levéllel, mellyben figyelmezteti a kormányzót, hogy sokkal bölcsebb azt a várat jószerivel átadni, minthogy rosz szerivel csakugyan elveszik azt előbb utóbb, ez pedig mindkét részről kellemetlenségekkel jár. A kormányzónak volt annyi esze, hogy átlátta a levélbe foglalt igazságot, s megadta magát Napiernek a kékkabátos tengerésznek és két muskétának. Napier pedig Valenciával, s később egész Portugalliával a királynénak kedveskedett. Eddig tartanak Palmerston szavai.

Sz. k. Nincs uram öcsémnél plajbász.

Ur. öcs. De bizony van. Tessék. Hát mit akar megint kalkulálni?

Sz. k. Csak egy kis arany regulát csinálok.. (magában dörmög és ir.) Ha Károlyka 2 puskával vett be egy várat: hány várat hódithat meg azzal a 4000 ágyuval? 2:1 = 4000 ad ypsilon. Köszönöm a plajbászt.

Mussza basa. Szilisztria várának parancsnoka magára vonta az egész világ figyelmét vitéz ellentállása által, mellyet a hetek óta sikertelenül ostromló orosz sereg ellenében folyvást tanusitott. Minap hire járt, hogy a fiatal, mintegy 36 éves, basát egy ágyugolyó szólitotta volna a paradicsomba, azután meg lőn a hir czáfolva, de most bebizonyult, hogy csakugyan meghalt. Különben Szilisztria a legerősebb, legjobban élelmezett és most legjobban védett erősége a töröknek a Duna melletti bolgár földön. Parancsnoka, Mussza basa, mint különben a török birodalom tüzértanácsának elnöke, igen értelmes, tanult ember volt. Nem sok basája van a törököknek, ki olly kitünő nevelésben részesült volna, mint ő, ki az európai fegyverzet és katonai rendszer minden ágában teljes ismerettel birt. Több évvel ezelőtt küldték Szilisztria várának megerősitésére, mert az mind azideig azon állapotban hevert, a minőben az utolsó orosz-török háboruban (1828–29) az oroszok odahagyták. Vele volt több europai mérnök- és tüzértiszt; ezekkel együtt vitte véghez a vár erőditésének sok fáradságba s pénzbe került munkáját. Eredetileg várnai kormányzónak volt kiszemelve, de Omer basa fontosabbnak tartván egyelőre Szilisztriát, ide küldte parancsnoknak. Mindent intéző ügyes jobb keze, egy Krach nevü volt porosz tüzértiszt volt, ki hosszabb idő óta szolgálván a szilisztriai őrségben, minden egyes ágyunak irányát és horderejét teljesen ismeri, s hősies hidegvérüsége és ügyessége miatt a törökök nagy bizalommal viseltetnek iránta.

– Az orosz czár jövedelme, mióta az angol-franczia hajóhad elzárolta a balti tengert, csak egy negyedrésze azon jövedelemnek, mint mult évben illy tájban ez uton huzott.

– A spanyol királyné azt rendelé, hogy miniszterei, midőn hivatalos minőségben jelennek meg, a tekintély jeleül, mindenkor arany gombos pálczát hordjanak.

– Az angol püspökök most azon tanácskoznak, hogy Konstantinápolyban is protestáns angol egyházat állitsanak. A kormány késznek látszik, e tervet elősegiteni, s igy hihető, hogy meg is fog történni.

– Az összes ausztriai birodalomban 1850–51 évben mindössze 100,880 házasság köttetett. Legtöbb februárban (farsangon) és novemberben (advent előtt, szüret után) jött létre. A házasult férfiak között 18,680 volt 24 évesnél fiatalabb, 31,678 a 24-től 30-ig, 31,820 a 30-tól 40-ig, 11,089 a 40-től 50-ig, 4937 az 50-től 60-ig s 1676 a 60 éven felül. A nők között 11,164 volt 20 éven alul, 24,304 a 20-tól 24-ig, 33,649 a 24-től 30-ig, 22,169 a 30-tól 40-ig, 6679 a 40-től 50-ig s 1915 az 50 éven felül.

– Az osztrák északi vaspálya tisztjei és szolgái számára alakitott nyugdijintézet pénzalapja a mult hónapban 381,646 pft. volt. Mikor lesz ennyi a magyar irók segélypénztáraé?

– Egy párisi szinházban egy uj szindarab adatásánál nem rég egy kutyának is jutott szerep. Ennek egy darab czukrot kellett volna egy szinész szájából kivennie, ugy kivánta a játék folyama. Azonban a kutya a helyett, hogy a czukrot venné ki, az orrát harapta le a szinésznek. Természetesen félbe kellett tüstént hagyni a játékot, a függönyt leereszteni s a szerencsétlen szinész segitségéről gondoskodni.

– A francziák és angolok közötti különbséget bizonyitja többi között a következő történet is. Nem régiben Pétervárott tartózkodott egy ismeretes franczia iró s egy előkelő angol, kik barátságos viszonyban éltek egymással. Egyszer honfitársaik jó tulajdonságairól folyván köztök a beszéd, a franczia azt állitá, hogy a francziák eszélyesebbek és szemesebbek az angoloknál. Az angol nem mondott épen ellent, de nem is volt kedve egészen elismerni az állitást. A francziának volt egy naplója, mellybe mindent be szokott irni a mit naponként látott és hallott. Az emlitett beszélgetés utáni reggelen megjelenik a francziánál egy tisztességes külsejü orosz, igy szólván hozzá: „Ön naplót szokott irni a napi események felett; ezt épen nem látja szivesen a kormány. Tanácslom önnek, hogy naplóját tüstént dobja tüzbe, különben minden esetre kellemetlenségeknek teszi ön ki magát, sőt meglehet, hogy egyszerre csak szép csendesen Sziberiába utaztatják.” A franczia azonnal tüzbe veté irományait, s addig meg sem nyugodott, mig nem látta, hogy el pusztultak. Estére meglátogatá barátja, az angol, kinek elbeszélé az esetet, bevallván egyszersmind, hogy igen aggódik a miatt, ha netalán akaratja ellen volna kénytelen kirándulást tenni Sziberiába. Az angol egész hidegvérüen ezt válaszolá: „Ime világosan látja ön az angol és franczia közötti különbséget; ha a kérdéses eset angollal történik, elsőben is meggondolta volna, vajjon a fenyegetés valószinü-e vagy sem; naplóját semmi esetre sem égette volna el addig. – – – Azt az orosz uri embert én küldtem önhöz, hogy meggyőződjem ön viseletéről s hogy önnek czáfolhatlan bizonyitványt szerezzek a két nemzet közötti különbségről. – – – Az én naplóm nem égett el, sőt beléjegyeztem ezen mai tapasztalásomat is.”

– Egy franczia esküttszék előtt minap egy 19 éves leány pöre folyt, ki jegyesének, mivel ez neki fogadott házasodási szándékát megváltoztatta, boszuból és kétségbeesésből kénsavat (vitriólt) öntött arczába, minek következtében ez megvakult. Midőn a szeme világától megfosztott ifju a törvényszék elé vezettetett, ennek láttára a leány sürü könyekre fakadva igy kiáltott fel: „Hidd el nekem, többet szenvedek, mint te, midőn illy állapotban látlak! Illy szerencsétlenséget én nem ohajtottam! Én a kénsavval csak orczádat akartam elrutitani. Végy el most feleségedül! Tudod, egészséges és szorgalmatos vagyok, én foglak táplálni és ápolni!” De az ifju visszautasitotta a leányt. Az eskütszék fölmenté a vád alól, de a leány zokogása nem akart mulni és szerencsétlen vőlegényétől, kinek siralmas sorsát ő okozta, nem tudott elszakadni.

– Legnagyobb csodálatra ragadja most a világ figyelmét a törökök vitézsége. A muszka hadak, mellyek semmibe sem vették a török sereget, most, miután egy évig állottak vele szemközt, mintegy 50,000 embernyi veszteséggel vonulnak vissza országukba. Szilisztria váránál, mellyet a török őrség, egészen magára hagyatva, minden idegen segitség nélkül, hősileg védett, szenvedtek legnagyobb vereséget. A legfőbb orosz vezérek közől többen részint életöket veszték, részint olly sebeket kaptak, hogy csatára képtelenek lettek. – Maga Paskevics herczeg is meg van megsebesitve s élete veszélyben forog; Schilder tábornoknak egy ágyugolyó czombjait zuzta össze, mit le kelle vágatnia, minek következtében meg is halt; a katonák által nagyon szeretett Lüders tábornokról azt irják, hogy egyik állkapczáját szinte el vitte a golyó, Gorcsakoff herczeg is meg volna sebesitve stb. Az elesett orosz tisztek száma igen nagy, mert az orosz seregben azon szokás uralkodik – a mi különben egy seregnél sem divatozik – hogy támadáskor mindig a front előtt kell vezetniök. A törökök is nagy veszteséget szenvedtek a szilisztriai hős parancsnok, Mussza basa halála által, kit azon pillanatban ért egy ágyugolyó, midőn a nyert győzelemért imádkozva hálákat adott volna Istennek. A szultán az ő nejének és családjának 30,000 piászter (3000 pft) évdijt rendelt.

Knicsanin szerb vezérről irják, hogy a guta megsimitotta; élete veszélyben forog, de ha megmarad is, ugy hiszik, vezérségre többé alig lesz képes.

– Tudva levő dolog, hogy az angolok nagyon szeretik a ritkaságokat gyüjteni s megőrizni. Igy az első orosz golyót is, melly Odessza bombáztatása alkalmával egy angol hajóba furódott, mint nevezetes ritkaságot őrzik a liverpooli börzén. A golyó 28 fontot nyom s ez ölte meg e háboruban az első angol katonát (tengerészt), Slatert.

– Omer basának egy öccse s unokaöccse Párisba utaztak, hogy az ottani katonai iskolában a hadtudományt tanulják.

Asszonyok háboruja. Nem csak a férfiak ölik egymást, a fehérnép sem állhatja meg, hogy békésen maradjon. Minap furcsa eset történt Konstantinápoly vidékén. Két angol markotányosné bevásárlás végett a városba szándékozván, ugy egyeztek meg egy az ő nyelvöket is értő török tiszttel, hogy nagyobb biztosság okáért majd vele mennek. Meg is indultak. Többi között egy hidhoz értek, a hol az egyik angol fehérnép még nagyobb biztosság okaért a török ember karjába füzte az ő karját s illy összefüzötten haladtak tovább. Utjokban számos török menyecskével találkoztak, kik elkezdtek rájok ujjal mutatni, majd összecsődültek, mig egyszerre egész kis csapat asszony volt együtt. „Nézzétek csak – kiáltának – hiszen ez a mi embereink közől való volna s mégis ezzel a két idegen asszonynyal jár ő kelme!” Egyik szó a másikat követte s egyszerre csak kitör a harag; a török menyecskék leoldják faczipőiket, fapapucsaikat, s neki rohannak velök az ártatlan török férfiunak. Ez már hozzá is lát, hogy valamikép elhesegesse magától a világos veszedelmet, de előáll a két markotányosnő s azt mondj a a töröknek: „Bizd azt ránk, majd elbánunk mi velök!” – S ekkor levetve nagykendőiket, ráadják a török bácsira, átadják neki napernyőiket is, felgyürik ruháik ujját s mint amollyan ügyes angol öklözők, olly erővel törnek a török asszonyokra, hogy nemsokára orrvérfolyás, szikrázó szemek s dagadt orczák miatt panaszkodtak s 10 percz mulva tiszta volt a csatapiacz. Később a kávéházak előtt üldögélő törökök beszélgették egymásnak ez esetet és csendesen mosolyogva mondák: „Masallah!” (A mi annyit jelenthet, hogy: „Illyen az asszony!”)

– Mennyi vesztesége lehet Oroszországnak a folyó háboru miatt, abból is kitetszik, hogy eddig évenkint mintegy 3800 terhelt orosz hajó szokott a kelettengeri orosz kikötőkből elindulni s ugyanannyi megérkezni; a fekete tengeren pedig 2600 nagy orosz hajó tartotta fenn a forgalmat és kereskedést. S ennek most mind vége van.

Gabona szükség. Bécsnek hetenként 80,000 mérő gabonára van szüksége. Ebből 48,000 mérő Magyarországból érkezik, a többi Cseh,- Morva- s más országokból.

Helyreigazitás. – Lapjaink 16-dik számában a „Szent sír” czimü rovatba tollhibából e kifejezés csuszott be: „hol az Idvezitő földi hamvai nyugosznak;” mellyet kérünk igy kiigazitani: „nyugodtak.”