Évek előtt Szemere Pál és Kölcseyvel többen „Élet és Literatura”, aztán változtatva „Muzarion” czimű munkát adtak volt ki, s azon szerencsés gondolatuk vala: hogy a munkában megjelent vagy csak azután megjelenő czikkeket, bár kéziratban, majd egyikük, majd másikuk birálta meg, s hol szükséges volt megróta; és aztán e birálatokat, megrovásokat szinte a munkában közölték; ezen dicséretes szokásuk volt, mit mások ma is követhetnének.
Ezt azonban nem azért bocsátom előre, mintha a „Vasárnapi Ujságra” nézve is hasonlót tenni javasolnék, vagy én az eddig megjelent számokat birálat alá venni akarnám, hanem csupán azért teszem: hogy a tisztelt szerkesztő ur, csekély észrevételeimet lapjába fölvenni hajlandóbb legyen.1)
Én a „Vasárnapi Ujság” megjelenését lelkemből üdvözlöm s óhajtom: hogy még tizszerte nagyobb pártfogoltatásban részesüljön, mint a milly részvétet iránta eddig is örömmel tapasztalok; tehát remélem: hogy sem kiadók, sem olvasók szerény észrevételeimet gáncsoskodásnak nem keresztelhetik.
Az 1-ső szám első lapján (harmadik kiadásban) ez áll: született e hadvezér – t. i. Omer basa – 1701-ben. Milly roppant hiba, mert 1801-nek kellene lenni- de azért nagy hiba, és nem vettem észre: hogy valamelly számban kijavitatott volna.2)
Szinte az 1-ső számban a „Pesti levelek” irója igéri, hogy ura bátyjának minden vasárnap ir levelet; a következett vasárnap megtartotta szavát, s irta a második levelet, de azóta 11 vasárnap is elmult, s a várt levél még sem érkezett; pedig a levéliró urabátyjával én, s hiszem sokan mások is óhajtanák azt olvasni; mert a levélformában való irásnak azon igen jó oldala van, hogy ekkép mindenfélét ellehet mondani, minek elmondására más alkalmas czimet alig találni.3)
Az ujra nyomott számok 6-ikából kár volt az: „Egy kis szóváltás” czimű czikket kihagyni; azt az uj, vagy későbbi előfizetők is jó kedvvel olvasták volna. Ez olly egészséges, olly talpra esett czáfolat kevés szóban: hogy nincs párja. Valóban kár volt e czikket az előfizetőktől megvonni.4)
Nem vagyok képes felfogni: mi haszna van a „Vasárnapi Ujság”-ban adatni szokott. „Heti Naptár”-nak. Véleményem szerint azt szerkesztő ur bátran kihagyhatja, a nélkül, hogy csak egy olvasó is sajnálná. Nem gondolja-e szerkesztő ur, hogy „Naptár” még ott is van, hová a „Vasárnapi Ujság” soha el sem jut? Megengedem: hogy egyik, másik olvasó lakán kivül s rendes „Naptára” nála nem levén, valamelly alkalommal a „Heti Naptár”-nak hasznát veheti; de mindazt a „Vasárnapi Ujság”-ba tenni, minek egykor hasznát lehet venni: képtelenség.5)
Hát a „Dunavizállás” mire való itt? valljon találkozik-e csak egyik is a „Vasárnapi Ujság” olvasói közt, kinek erre szüksége van? Igaz, nem sok helyet foglal el a heti naptárral együtt, de a mi szükségtelen, ha kevés is, miért ne maradna ki? kivévén, ha kereskedők is előfizetnek.6)
A gabona áraknál előbb pozsonyi mérők voltak, helyettök most austriai mérők vannak; minthogy pedig a lap épen Pesten jelenik meg, hol általánosan a pesti mérő divatozik: igy az austriai mérő alatt pesti vagy pozsonyi is értethetik; jónak gondolnám: ha szerkesztő ur egyszer mindenkorra megjegyezné, hogy az austriai mérő mekkora, s mellyik honi mérőnek felel meg? Ezt tisztán tudni a lap olvasóinak nagy része bizonyosan kivánja. Általánvéve szükséges ismernünk az ujabb igényeket, mert ha már a birodalmi törvények által bennünket az állam egyenlő polgárivá tesznek: igy mulhatlanul ismernünk kell a birodalom középpontjának szokásait; különösen az adás-vevésnél előforduló suly- folyadékhosz- és termékértékeket.7)
A 8-ik számban Samyl életrajzával, ennek szakálát is leirják, pedig a képen, mi szakál sincs. Jó lett volna megjegyezni, hogy az arczkép, Samylnak szakálatlan korából való, vagy a szakálleirást kellett volna kihagyni.8)
Ezek ugyan apróságok, de illy lapban, millyen a „Vasárnapi Ujság”, mellynek nagy jövőt óhajtok, s mellynek olly sz. és nagy czéljának kell lennie: illy aprólékos hibáknak sem szabad lenni. Más közönséges napi lapokban illyeket elnézhet az ember; mert nincs sok idő a javitásra.
De most térek tulajdonképen a dologra, t. i. „Vasárnapi Ujság”ban levő hirdetésekre. Nem tudom, hogy önök szerkesztő és kiadó urak, minő kölcsönös szerződés mellett adják ki a „Vasárnapi Ujságot”, de attól félek: hogy ha a hirdetéseknek mindig több hagyatik fenn, nemsokára el lesz tévesztve a czél.
Igaz ugyan, hogy a „Vasárnapi Ujság” 11-dik számával a hirdetések külön toldalékban adattak, de szándékoznak-e a kiadók továbbra is ekkép cselekedni?*)
Igen nagy alkalmunk van arról meggyőződni, hogy a mai népies olvasmányok közönsége épen olly értelmes, mint „A mai paraszt” czimü vigjátékban szereplő parasztgazda; a mai közönség most pár év alatt jobban okult, mint ezelőtt félszázad alatt, s ha kevés pénzét az irodalom fentarthatására megosztja: ugy méltányos igényei is lehetnek.**)
Igen sokak helyeslését remélem megujitni, s óhajtását fejezem ki, ha tiszt. szerkesztő urat és kiadókat arra hivom fel, hogy a hirdetéseket legfeljebb csak az utolsó oldalra szoritanák, s itt is csak ollyan hirdetéseket közölnének, mellyek épen a „Vasárnapi Ujság” olvasóit érdekelhetik; ha pedig sok hirdetéssel lenne elárasztva: ugy azokat külön mellékleten közölnék.
Végre észrevételeimen kivül azt javaslom, t. i. nyissanak a lapban egy külön rovatot, például illy czimmel: „A haza ismerete” és intézzen szerkesztő ur felszólitást, hogy a hazának minden részéből, akármelly helységből lehető röviden irnák meg, és küldenék be, a mi ott akár természeti nevezetesség, akár régiség emléke, akár pedig az iparvilágból valami feltünő találtatik; mert fel lehet tenni: hogy a „Vasárnapi Ujság”-ot olly közönség is olvassa, ki egyszersmind a geographiai s egyéb ismeretekkel is magát örömest mulatja. Később lehetne a birodalom egyes tartományainak leirását is közölni. Igy ez a „Vasárnapi Ujság” olvasói számára nagy kincs leende.
Hogy hosszasabb ne legyek, – ha szerkesztő ur megengedi – más alkalommal példában fogom megmutatni: mit értek ezalatt, s hogyan kellene – nézetem szerint – ezt eszközölni.*
Kovács Ferencz.