Keresztyén modoru gyermek-nevelésnek legujabb magas példája.

Az angolhoni királyi családnak 8 élő gyermekei között, a legidősbik Albert-Eduárd nevet visel. Ő a korona-örökös, és czime „Walesi herczeg.” Született november hóban 1840. Neveltetése rendszeréről egy éjszak-németországi hirlap következő érdekes jelenetet közöl.

A kis Walesi herczeg egy reggelen a kir. palotának a padolatig lenyuló ablakánál állt, leczkéjét kellett volna tanulnia, ő azonban az ablakon ki a kertbe nézve, az üveglemezen ujjaival játszott. Nevelőnője Hillgard kisasszony ezt észrevevén, szeliden kérte, gondolna leczkéje megtanulására. A kis herczeg: „nem akarok.” – A kisasszony: „akkor kénytelen vagyon önt szögletbe állitani.” A kis herczeg daczosan: „én nem akarok tanulni, s nem kell a szögletbe állanom, mert én Wales herczeg vagyok.” Ezt mondva, kitöri az ablak egy tábláját. Hillgard kisasszony fölkel székéről, s igy szól: „Sire, ön a leczkéjét megfogja tanulni, vagy a szögletbe fogom önt állitani.” – „Én nem akarok, és nem fogok” ismétli a kicsi, s egy második táblát tör ki. A kisasszony csönget, a komornok jő, ezáltal a nevelőnő Albert herczegnek izen, jöne fiához. Az atya azonnal jő, s elmondatja magának a történteket. Ekkor kis fiához fordul, s ezt egy alacsony zsámolyra ültetve, szobájába megy, s egy bibliával tér vissza. „Halld csak, szól a kis Waleshez, mint beszél Pál apostol hozzád s a hozzád hasonló gyermekekhez.” S ezzel olvasni kezd a könyvből: Gal. IV. 1–2. „Én azonban mondom néktek, hogy az örökös mindaddig, mig gyermek, közte és a szolga közt nincs különbség, legyen bár minden birtok ura, hanem a kijelölt idő leteltéig gyámság és gondnokság alatt van.” – „Igaz, folytatja az atya, te Wales herczeg vagy, s ha kellőleg viseled magad, előkelő ember, s anyád halála után, kit az isten még sokáig tartson meg, Anglia királya lehetsz. Most azonban még kis fiú vagy, s gondnokaid- és előljáróidnak engedelmeskedned kell. E fölött még egy más idézetet is kell emlékedbe vésnem, mit bölcs Salamon 13. és 14-ik közmondásában mond: „Ki a vesszőt kiméli, az gyülöli fiát; ki azonban fiát szereti, az megfenyiti őt.” Erre az atya vesszőt vont elő, s a keresztény világ leghatalmasabb országának trónörökösét érzékenyen megfenyité vele, aztán a szögletbe állitá őt, s igy szólt: „Itt fogsz állani leczkédet tanulva, mig Hillgard kisasszony megengedi, hogy kiléphess. És soha többé ne feledd, hogy most gyám- és gondnokság alatt állsz, épen ugy, mint jövőre is isten törvénye alatt fogsz állani.” – Ez valósággal a legszebb keresztényi nevelés-modor, mellyet minden apa mintául választhat. – Ezelőtt a királyi udvaroknál Angliában egy whipping-boy, Francziaországban egy souffe-douleur volt alkalmazva, ki a királyi herczeg által érdemlett vesszőbüntetéseket volt kénytelen szenvedni. Ezekre alkalmazható volt Horácz mondata: „Quidquid delirant reges, plectuntur Achivi.”

Közli Edvi Illés Pál.