– Garay árvái számára folyvást érkeznek az adakozások. Az ország minden vidéke, minden osztálya siet részt venni azon tisztelet-adóban, melylyel az elhunyt költő emlékének tartozik. A pesti hirlapok folyvást uj meg uj jelentéseket hoznak a beküldött adakozásokról, mellyek között jól esik látnunk számos hazánkfia nevét, kik távol tartományokba költözve, sem felejtkeztek meg az itthoni dolgokról. Az adakozók során legelső helyet foglal el az irodalom pártolása körül mindenkor szép példával elől menő Békésmegye. Az árvák gondnoka és a „Pesti Napló” szerkesztősége nem fognak késni annak idejében az összes eredményről tudósitani a közönséget. Hozzávetőleg, ugy hisszük, hogy az eddigi adakozások összege nem sok hijával lehet a 10 ezer p.forintnak.
– Mi ujság a nemzeti muzeum körül? Illő, hogy koronként figyelmet forditsunk e nemzeti kincsünkre is. Legközelebb az itteni képtár ismét egy nagybecsü festménynyel fog szaporodni, még pedig egy előkelő hazánkfia nemes hagyományánál fogva. Ugyanis gróf Vandernáth Lipót cs. k. kamarás és a máltai rend vitéze 1839-ben meghalálozván, végrendeletileg a régibb idők nagyhirü festője, Van Dyk által festett két eredeti arczképet hagyományozott a nemzeti muzeumnak. Közbejött akadályok miatt a végrendeletet csak most hajthatták végre. A két remekmű század óta volt a család birtokában, s a hagyományozó gróf ősapja, mint mondják, 600 darab aranyon vette meg. – A nemzeti képcsarnok, mellybe csak hazai festők művei vétetnek fel, szintén egy jeles művel szaporodott. Legközelebb megvették (400 p.fton) Than Mór (Apáti) nagy historiai képét, melly „Nyáry, magyar vitéznek” Szolnokon történt elfogatását ábrázolja. – Kubinyi Ágoston, a muzeum igazgatója, berlini műutazásából hazatérve, több becses gyüjtemény között, egy uj festészeti találmány szerint készült példányokat, parafából, máskép dugaszfából (Pantoffelholz) álló festményeket hozott magával.
– A multkor emlitett nagyhirü énekesnőt, Lind Jennit illetőleg meg kell emlitenünk, hogy eredetileg a nemzeti muzeum igazgatóságával volt levelezésben Pesten adandó hangversenyei iránt. Az alku nem jöhetett létre, mert a müvésznő az igazgatóság által ajánlott feltételekbe vonakodott beleegyezni. Ittléte alatt meglátogatá a muzeum teremét, mellyben fel kellett volna lépnie. Óra hosszat énekelt benne magának, kisérő férjének s a négy falnak, szivből sajnálván, hogy e jól épitett terembeni fellépéséből nem lehetett semmi. Mások is sajnálják.
– Bécsből a következő értesitést vettük: „E lapok 11-dik számában „Ezüst és khina-ezüst” czim alatt megjelent czikk figyelemre méltó adatokat közöl az ezüstöt czélszerüen pótló khina-ezüst használatáról. Bizonyos, hogy egy jól ezüstözött kanál a tiszta ezüstöt tökéletesen pótolja; de azon állitás, miszerint „illy evő-eszköz 20 évnél is tovább tart,” kissé határozatlan értelmü, s ha azt akarja alatta érteni, hogy az ezüst-födezet tart husz évig – felettébb túlzott. Tévedés továbbá, hogy „csak egyetlen khina-ezüst gyár van Bécsben, s ez Konraetz és Korra uraké;” ezen érdemes uraknak van taval óta egy ércz-gyáruk (Metallwaaren-Fabrik), melly étszereket is, de egyebet nem, ezüstöz; mig Forst Károly ur khina-ehüst gyárában, mellynek készitményét a legmagasb cs. udvar is több év óta használja, nemcsak étszerek, hanem mindennemü disz- és asztali- (kávé, thea, pipere stb.) eszközök készittetnek. Ezen üzlet egyébiránt is a szabad-üzletekhez tartozván, azzal mások is foglalkoznak, s mint verseny esetében mindenkor, csak a készitmény jelessége szerzi meg a közbizalmat.”*)
K.
– A Csengery és Kemény által kiadott „Magyar nép könyvéből” megjelent az első füzet. Az egyes munkák irói: a „Gazdasági Lapok” szerkesztősége, Petőfi, Brassai, Arany, Gyulai, Dénes, Kemény. Gondos szerkesztés és csinos kiállitás még élvezhetőbbé teszik a jeles czikkeket. A jelenlegi pesti vásárra érkező vidéki hazánkfiai becsesebb vásárfiával alig fognak hazatérhetni. Ez egy füzet is megérné azon árat, melly előfizetésképen 6 füzetre van szabva, t. i. egy p.ftot.
– Az ország különböző vidékein eléggé ismeretes nehány év óta, Orlai Petrics Soma festész hazánkfiának neve és ecsete, ismerjük a pesti műtárlatból is. Hosszasb tanulmányai után, mellyeket Münchenben, Bécsben stb. szerzett, legközelebb Pesten telepedett meg. Reméljük, hogy a helybeli s vidéki közönség számos megrendelésekkel fogja megtisztelni. A jövő havi műtárlatban egy nagy oltárkép lesz tőle látható.
– A nemzeti szinházi drámabiráló választmányba a Nagy Ignácz által megürült választmányi tagságra Gyulai Pál választatott meg. Az igazgatóság régen nem tett illy helyes választást.
– A vásári közönséget figyelmeztetjük, hogy az üllői uton a Köztelken rendezendő gazdasági eszközök és gépek kiállitását megtekinteni el ne mulaszsza. Ez junius 5-kén délutáni 4 órakor fog megnyittatni, s nyitva marad 8-aig. Ha a közkivánat ugy nyilatkoznék, az egyes gépek és eszközök gyakorlati alkalmazása junius 6- és 8-án fog megtartatni, utmutatásul az azt ismerni ohajtók számára. Kiállitási tárgyak junius 3-aig fogadtatna kel (Gazdasági egyesület, üllői ut, köztelek, 12. szám).
– Tervben van, hogy a Terézia város szük utczáiban létező számos gyufa-gyárak, a velök egybekötött tüzveszély elháritása tekintetéből a városon kivül részekbe tétessenek által.
– A „Budapesti Hirlap” nem tudja mit beszél, valóban nem tudja. Ismét belekötött a „Vasárnapi Ujságba.” Legközelébbi számunkban egy kis tudósitást közlénk Omer basáról, s erről azt mondja a „Budapesti Hirlap,” hogy a hány betü, annyi hazugság és koholmány és ámitás! – Annyi igaz, hogy a „Vasárnapi Ujság”tól nem volt senki a Dobrudsában, de hogy ott számos, véres ütközetek, visszavonulások, szóval az történt, a mit a „V. Ujság” állitott, azt nemcsak valamennyi bel- s külföldi politikai lap, hanem utánok maga a „Budapesti Hirlap” is közölte.
Mi lényegben azt mondtuk, a mit minden lap, s utánok a „Budap. Hirlap” is mondott. A különbség csak az, hogy nekünk rövid nehány sorban kell elmondanunk, a mit ő hosszu hasábokon közölhet, s hogy lapunk hetenként csak egyszer jelenvén meg, hireinket később adhatjuk, mint a napi lapok. Ujabb változások s fordulatokról, mellyek bekövetkeznek, nem tehetünk. Mit akarhat hát ismét a „Budap. Hirlap?” Semmit; kapczáskodik. Szép hivatás!
Végül még egy tanácscsal szolgálunk neki. Sohase vizsgálja lapunknál ki mit ir, ki gyöngélkedik, ki nem? Érje be a lappal, a személyekhez semmi köze. Különben ki nem fogja kerülni, hogy olly otromba félre vágásokat vigyen véghez, mint a minővel most is bemutatta magát.