Kálmán nagy királyunk több mint 700 év előtt – mikor még Europában mindenfelé égették a boszorkányokat, – országgyülési végzésben tiltotta el az illy babonákat. Ugy látszik, hogy ezen fejedelmi nagy ész nem századának rendes kinyomata volt, hanem egy szellemi csuda-tünemény, mert még napjainkban is sürün tenyészik, mint kártékony gyom a miveletlen kertekben, mindenféle babona. – Ollyan században élünk, mellyben a nélkül, hogy tündér vagy boszorkány volna az ember, csak ugy átsurran a tengereken, beutazza a levegő birodalmát, s a távirat segedelmével a tengeren keresztül sugdos; még is még is, az emberi nem legnagyobb részénél babona sötétiti el az értelmet.
Borzasztó példáit lehet hallani a babonahitnek. A szánandó babonáshitü nép, melly az iskolának hirét sem hallja, mint a hiéna sirból kaparja ki halottjait, mellyeket boszorkányoknak tart, kikaparja és megégeti, hogy megszünjön a marhadög; s ha épen ezen napokban nem teszi, az nem onnan van mintha már nem hinné a babonákat; hanem mert épen most nincsen marhadög. A hirlapokban nem rég olvastuk, hogy egy rabló csak azért oltotta el egy leendő anyának életét, mivel azt hitte, hogy a belőle kivett kis gyermek ujjak, láthatlanná bűvölik rablásainál. – És fájdalom! lehetne felhozni számtalan példát, mellyből kiderülne, hogy büszkén emlegetni szokott századunk felvilágosodása, az emberi nemnek csak egy igen kicsiny töredékére nézve áll, a nagyobb rész pedig, magában öreg Europánkban is, a babonák veszélyei között vakoskodik. Nagy szó, de igaz: századunk sokat dicsért felvilágosodása ollyan, mint Sahara, amaz afrikai homok puszta, csak imitt amott egy egy kis zöldélet, egyebütt homoktenger.
Századunknak azonban vagyon egy szép dicsősége: ma nem égetik meg az embert, ha a babonák ellen szavát fölemeli. Ez nagy nyereség, mi reményleni hagyja, hogy a babonák egyik a másik után elfognak tünni.
Való, hogy valamint egyéb veszélyek, ugy a babonák ellen is csak gyökeres orvoslás használna, de némelly babonák hozzájárulhatlan setétségben vannak, nem azért ugyan, hogy örökre éljenek, mert örökké csak az igazság élhet, hanem hogy lassan-lassan az értelem napjának főlebb emelkedésével, mint az éjeli lidérczek eltünjenek. Ezen babonákat tehát az időre bizzuk, mellyről a példabeszéd méltán mondja, hogy mindennek legjobb orvosa.
És fogjuk itt szellőztetni, czálfolgatni a legközönségesebben babonának ismert balvéleményeket.
* * *
A babona szó jelentését nem szükség magyarázni, mindenki érti mit teszen az, kivévén a butákat, kik abban hisznek, mert ezek a babonát valami titkos és mélységes bölcseségnek tartják.
A babona születéséről, – mivel igen régi időben történt – csak annyit mondhatunk, a mi egyébiránt elég, hogy a babonának apja a csalás és anyja a butaság volt. Illy csunya szüléktől természetesen csak undok szülött származhatott, a mint hogy undokabb jelenetet alig látni, mint ha egy buta ember és egy kuruzslásból élő vénasszony, a babonában a jövendőnek titkait lesik és keresik.
A babona valamint régen, ugy ma is egy bitor, melly az emberi értelemnek elsötétítése által hatalmaskodik az igazság szent trónusán. A köztudatlanság és butaságból él ez a bitor; de a mint az értelem tisztulni kezd, a babona széke azonnal összedül, sötét köde, mint az éj mikor a nap felragyog, szét foszlik.
Babona volt a régi pogányoknál, jelesen a rómaiaknál, midőn a madarak repüléséből hangjaikból, vagy az állatok belső részeiből jövendöltek vagy jósoltak a papok. Ezen jóslatokban mindjárt reá ismerünk a babona szüléire, a csalásra és butaságra. Ott vannak a csaló jóslók, az ugy nevezett augurok, mert magok jól tudták hogy csalják a népet, azért mondotta Cicero – Rómának egyik nagy bölcse, hogy ezen jóslók nevetés nélkül egy mással az utczán nem találkozhatnak; ott van a buta nép, melly ezen jóslatokat isteni szent kijelentéseknek tartotta. Ha a madár balról repült, az roszat jelentett, ha pedig jobb felől, az boldog jövendőnek volt előjele. Ha a jósnak állatai jó étvágygyal és gyorsan szedték föl az eléjök vetett gabona szemeket, abból legjobb szerencsét jövendölt, ha pedig nem kaptak szerfölött a szemen, az roszat jelentett. Természetesen már ezen jószivű jóslók szerint, a mint jót vagy roszat akartak mondani a kérdezőnek, előre megéheztették vagy jól lakatták a szegény állatokat. Ime igy születtek a régi pogányoknál a csalás és butaságból a babonák.
Igy születnek maiglan a divatban levő babonák.
A babonának annyi ezernyi ezer nemeit ismerik a buta emberek, hogy azokat a legnagyobb emlékező tehetséggel biró tudós sem birná mind előszámlálni. Általán annyit mondhatunk, hogy: a hány reménye, ohajtása, félelme vagyon a buta embernek, annyiféle babonát fogad el, sőt készit maga is. Eléhozunk itt egynehányat:
Semmi sem természetesebb igazság, mint hogy a hétnek minden napjai az idő urától vannak, s magokban véve mind egyenlők, mégis a buták egy nagy serege, a pénteknapot baljóslatunak, szerencsétlennek tartja, mellyen valamit kezdeni rosz sükertőli félelmében, ha mindjárt hátramaradása volna is a miatt, nem merészel. Hiában szól az értelem, hiában bizonyitja a tapasztalás, hogy sok dolog, ha pénteken kezdettük is, szerencsésen sikerült. Hogy ez a napválogató babona mennyi hivöket számlál még az ugynevezett uri rendben is, az ember nem is képzelné mig nem tapasztalja, én tapasztaltam. Emberek! egy példát mondok ezen babona ellen, melly a legnagyobbszerü világ esemény: Kolumb Kristóf péntek napon (1492 augusztus 3.) indult meg a spanyol partokról az ujvilágot, mellyet fejéből semmi sem tudott kiverni, fölkeresni, és azt föltalálta. A kit ezen példa az emlitett babonából ki nem gyógyit, az vak, kinek a példaszó szerint hiában mondod: megvirradott.
Természetes dolog, hogy a házi butorok a meleg szobában lassanként száradván, összébb szorulnak*) s eresztékeikben az összeragadásnál elválván egymástól, hangot adnak, az az: ottan ottan pattognak; még is hány buta ember van, ki babonásan azt hiszi, hogy ez a hang a ház valamellyik tagjának közelgő halálát előjelenti. Az is természetes, hogy némelly különös hangu madarak p. o. a baglyok, néha egy s másik ház közelében rémesen huhognak, mert hiszen ha élnek, ugy valahol megállapodniok s huhogniok kell, ez lévén természetes hanguk, mint nékünk a beszéd: és hány gyenge lélek van, ki ezt is a halál előpostájának tartja? A halál ugyan meglehet eljön s néha a háznak legerősebb egészségesebb ifju tagját elragadja jégkarjaival, de nem azért, hogy a butorok pattogtak vagy madarak huhogtak, hanem mert az ember élete ollyan hervadó, mint a mezőnek virága, s nincs olly erős, ki biztos lehetne következő perczéről.
Természetes dolog, hogy a romlott légű szobában a gyertya lankadtan ég, vigan nem lobog, még el is alszik; az is természetes, hogy a melly házban terhes beteg fekszik, a lég meg van romolva: még is hány balgatag van, ki a gyenge fényű gyertyáról a beteg bizonyos halálát jövendöli. Bizony meghal az illy szerencsétlen beteg olly légben, melly a gyertya égését sem képes táplálni. Ezért szükséges azon házat, mellyben beteg fekszik, mint egyéb lakházat ottan-ottan friss léggel megszellőztetni. Meg lehet ugyan, hogy a beteg igy is meghal, mert az életnek természetes vége a halál, de szükség, hogy a betegápolók magok részékről mindent megtegyenek.
Igy szüli a butaság a babonának számtalan nemeit, mellyeket megczáfolni nem kell valami mélységes tudomány, hanem természetes józan ész, és a természet általános törvényeinek némi ismerete.
Nem szebbek ezeknél s nem okosabbak az ámitásból szülemlett babonák is. Ezeknek dajkája az ohajtás, remény, félelem, s más egyéb indulatai a gyenge gyarló embernek.
Azt nem hibáztatom, hogy ha valakinek véletlen kára történik, a kártevő kilétét ohajtaná megtudni, mert megtudván, ártatlant azzal nem gyanusitana; de babonás keverékekhez folyamodni e végett, nagy butaság jele. Kuruzslás, kártyavetés által megcsalni és ámitani, az illy káros embert, egy cseppel sem becsületesebb a lopásnál, és az illyenek megérdemelnék a börtönt épen ugy, mint más tolvajok. Az sem olly nagyon érdemli a kárhoztatást, ha a leánynak eszébe jut egyszer, hogy bizony már jó volna férjhez menni, mert hiszen irva is vagyon hogy: „nem jó az embernek egyedül lenni,” s egy nagy bölcs azt mondotta volt: „jobb házasságban lenni mint égni;” de szánakozásra méltó az ollyan leány, ki e végett reményét a babonában helyhezteti, és szerencséjét szentandrásnapi bőjtölésről várja, vagy kártyatevő csalóknál keresi, az illyen aligha otthon nem vénül vagy legalább megérdemlené, hogy otthon vénüljön, mert ugyan micsoda anya lehetne az illy buta lélekből? A leányoknak mondok én egy eszközt, melly által a férjeket legbiztosabban meg lehet szerezni, s állandóan magokhoz büvölni. Ezen biztos büvölő eszköz: a szelidség, feddhetlen tiszta erényes élet, és a megőrzött szűz ártatlanság.
Ha a babona csak apró játékokig terjed, és csak pillanatig tart, millyenek például a mulattató szemfényvesztések, vagy a sebességen alapuló komédiák, akkor hiszen, a játéknak is ideje vagyon; de nem játék ám, hanem nagy veszély, és gyakran rettenetes következései vannak a babonának, ha valamelly népnek vérébe, gondolkozásába át megyen a léleknek ezen fekélye.
A babonának veszélye abban áll, hogy ostoba cselekvényekre, vétekre vezeti az embert, összerontja a szivét, megfosztja legfőbb kincsétől az értelemtől s a valódi vallástól, mert a hol babona van, ott értelem és vallás nem lehetnek, mindkettő a babonával ugy nem fér össze, mint olaj a vizzel.
Nem hallani-e elég példát, hogy kuruzslók a bennök hivők minden vagyonát kifosztják, és tovább állnak. Hát a temérdek sok idővesztés, midőn sok babonások a legszükségesebb munkaidőt a varázslatok, és büvölések helyére való utazásra forditják esztelenül. Emlitsem-e azon sok ezer szerencsétlen áldozatokat, kiket a babonától megvakult emberek bebörtönöztek, vizbe öltek, elevenen megégettek mint boszorkányokat? Igy rontja meg a babona a vallást.
A legfőbb bölcsességnek jótevő keze, setétség fátyolával fedezte el előttünk a jövendő titkait. Ha ez nem igy volna, az élet gyötrelem lenne. Bizonyosak levén jövendő szerencsénk felől, tunyává és erkölcstelenekké lennénk, mint a roszul nevelt, elkényeztetett gyermek, kire gazdag örökség néz; a szerencsétlenség pedig, ha előre tudnánk, kétségbeesés fájdalmaival gyötörne szüntelen. Minden babona, melly a jövendő titkait keresi, csalárdságon alapul, mert a jövendőt előre tudni a földön, egyetlen egy embernek sem lehet.
Mit mondjak azon balgatagságról, melly a kisértetek és meghaltak ki- és hazajárásáról való mesékben hisznek, midőn napfényre jöttek sok ollyan esetek, hogy élő emberek mások megcsalása, s kirablása végett, öltözködtek és jelentek meg kisértetek gyanánt.
Igy ki lehet mutatni minden babonában a csalást és a butaságot, de hiában, a gyenge lelkek könnyen hitelt adnak, s igy a babonák elterjedtek, s felvilágosult századunk daczára mind e napig sok hivőkre találnak, még pedig nem csak a tanulatlan néposztály körében, hanem még azok között is, kik miveltek közé számitják magokat, találtam már nem kevés hiveit a babonának.
Messze jövőben van az idő, midőn az értelem napja minden emberi agyvelőt ugy megvilágosithat, hogy a babonának egy hive se találtassék, mert elég csudálatosan évezredekig képes magát egy egy tévelygő babonás vélemény fenntartani, s nem kevesebb idő szükséges arra is, hogy némelly örök szent igazság közönséges érvényre emelkedhessék. Ez szomoritó ugyan, de másfelől megvigasztalhat az a biztos kilátás, hogy elébb utóbb minden setétséget, minden babonát eloszlat, az értelemnek mind inkább-inkább emelkedő napja.
Te pedig édes földim! a ki olvasod ezt, s olly szerencsés vagy, hogy felülállsz minden babonán, terjeszd az isméretet, az igazat, ahol csak lehet magad körül, mert nincs ennél méltóságosabb tiszte az embernek. Im egy rövid szabály, mellyre ha figyelmezteted az embereket, sok babonának elejét veheted: Meg lehet ismerni a babonát arról, hogy azt a természetből s az okosságbol kimagyarázni sehogy sem lehet, oda csak buta elhivés kivántatik. P. o. a fenn eléhozott babonák között egyet sem lehet a természetből indokolni vagy az okosságból kimagyarázni. Ellenben nincs babona, például abban, hogy a villámháritó a villámot fölfogja s ártalom nélkül elvezeti, mert az érczsodrony (drót) a természet örök törvényeinél fogva, vonja magához a felhők villámát, itt hát könnyü, mert szemmel látható a magyarázat.
Még egy szót drága földim! Ha gyermekek sorsát bizta reád a gondviselés, ha apa vagy anya volnál, el ne vond magzatodat az iskola áldásaitól, mert ugy iszonyu és rettenetes vétket követnél el. Kérdem van-e, lehet-e olly szőrnyeteg szüle, ki testiképen megvakítaná gyermekét? Vigyázz földim! mert „a lélek drágább mint a test,” a babona a léleknek vaksága, és ha a gyermek miattad lelkivakságban setét fővel nevekedik föl, egyéb jutalmad nem lehet soha mint örök megbánás, szemrehányás, sirod fölött más hang nem lehet, mint gyermekeid átka.
Baló.