Valaki különösnek fogja találhatni évek multán, hogy a Vasárnapi Ujság 1854-ik évi folyamatja annyi katona és hadvezér képét hozta; pedig ennél semmi sem természetesebb. A jelen idők fogalmait követjük mi is, s az általános érdek előtt meghajolunk. Más békés időben majd vető gépekről, ekékről és uj növényekről fogunk értekezni, most már mezőkön függ ország világ figyelme, miket vérrel kövéritnek, ágyúkkal szántanak s miken a szép rendes vetés érczszuronyok soraiból áll. Illyen képet mutatunk be jelenleg. Nem tartjuk czélszerütlennek, hogy olvasóink, midőn az egész világot foglalkodtató háboruról beszélnek, a legvalódibb fogalmakat nyerhessék azon elemekről, mik e harczot képezik. A franczia katonaság legfőbb ereje a gyalogságban áll, épen ellenkezőleg az oroszszal, mellynek túlnyomósága a számos lovasság. Fegyver nemeik között kitünők a vadászok, kik mind Minié találmánya szerinti vont csövekkel vannak ellátva, mikkel négy ötszáz lépésnyire czélba lőhetni. Franczia országra nézve épen ollyan katonai iskola az africai birtok Algir, mint Oroszországra nézve a Kaukazus s igen jól jegyzi meg egy statusferfi, hogy semmit sem tehetne e két ország czélszerübbet, mintha kicserélné katonáit, mert a franczia vadászok épen olly hasznosok volnának a cserkesz hegyek között, mint az orosz kozákok az afrikai homok sikon. Azonban ezuttal messze vagyunk ilyenforma cseréktől; e helyett a franczia vadász a kozákon fogja gyakorolni vitézségét és próbálgatni a minié puskákat. A meghóditott afrikai törzsökből alakitottak a francziák bizonyos könnyü lovasságot, melly sok részben a beduin csapatok mintájára van felszerelve, ezeket nevezik zuávoknak. Illyen zuávokat visznek most az illető csatatérre; minthogy ezek is sokban hasonlitanak a török katonasághoz, igy ez által mintegy rokonságot képeznek a két szövetséges nemzet katonái között. A törökországba küldött franczia katonák ott nagy előszeretetben részesülnek, minthogy ügyesek, fürgék társaság szeretök, és – minthogy bajuszt és szakált viselnek – mig az angolok, kik borotválkozni szoktak, panaszkodnak, hogy őket lenézik, és kivált az asszonyok mindig csukják előttük a háremek ajtait, azt gondolva, hogy ezek nem igazi férfiak, minthogy nincs semmi szőr az arczukon.
Az eddigelé Törökország segélyére szállitott franczia katonaság száma 50 ezer ember, mellynek csupán tüzérei és lovassága hiányzanak, hogy tettleges részt vegyen a háboruban.