– Ő cs. k. Apostoli Felségének egybekelése Erzsébet bajor k. herczegnő ő fenségével. – Mult hétfőn ment végbe a birodalmi fővárosban a Szent-Ágoston udvari templomban ez ünnepélyes szertartás. Jelen voltak a birodalom legmagasabb osztályai, a küludvarok képviselői, a népek sokasága, s kitől minden áldás jő, az Isten. Lapjaink között, legérdekesebben irja le ez ünnepélyt a „Pesti Napló”: „A templom előrésze arannyal áttört veres bársony függönyökkel, hátulsó része pedig drága szövetekkel borittatott el, mellyekre a bibliából képletek himeztettek. A karcsu oszlopokat repkény futotta körül; a templom padlatát szőnyegek fedék el, a legmagasb vőlegény és ara számára emelt trón, s a fenséges és főméltóságu személyek részére rendelt helyek felett aranynyal himzett veres és fehér bársony mennyezetek álltak. A fényt 10,000 gyertya világa veté fel, s olly látványt láttatott, minőt a jelenlevők közől tán kevesen láttak. A templom a magas vendégek által már 6 órakor megtöltetett. Ezek között az egyházi rendből leginkább Magyarország és Prága herczeg- és bibornokérseke, a lembergi, olmützi, salzburgi, majlandi, mantuai, udinei, zágrábi, egri és kalocsai érsekek, a seckaui, boroszlói és trienti herczegi püspökök, a nagyváradi, temesvári, pécsi, váczi, nagyszombati, győri, nagyszebeni, tarnowi, király-grätzi, leitmeritzi, brünni, sz. pölteni, linzi és bellunoi püspökök, a katonai rendből az ősz Radeczky, Hesz, Schlick, Kempen és Jellacic tüntek fel leginkább. Az idegen vendégek között a Koburg-Gotha, Schleswig-Holstein-Glücksburg, Hohenlohe-Waldenburg hg és Cambridge kir. hg vonták magokra a figyelmet, a számtalan idegen urak és hölgyek legfényesebb öltözékben állván ezek mögött. A palota-dámák uszályos ruháik többnyire a leggazdagabb ezüsthimzéssel árasztvák el; a százezreket érő fej- és nyakékek a tündérvilágitásu templomban mint egy derült ég csillagai ragyogtak. Midőn helyét mindeni elfoglalá, a nászmenet a meghatárzott rendben megindult a templomba; a benső termekből a veres-bársonynyal ékitett és fényesen megvilágitott Augustinus folyosón vonult el a menet, elől menve az udvarnokok, kamarások és b. t. tanácsosok, a legfőbb családok jelenvolt tagjai, a cs. k. ház tagjai és a bajor k. herczegek, s ezek főudvarmesterei. Ezek után Ő cs. k. Apostoli Felsége ausztriai tábornagy-egyenruhában a bajor k. Hubertus rend nagy mellszalagjával ment a legfelsőbb kamarás, a cs. k. trabant-testőr kapitány és első tábornok segéde kiséretében. Követék Ő Felségét a Fenséges ara jobbján Zofia cs.k. s balján Louise bajor k. Fenségével Utánok jövének a cs. k. fenséges főhgnők, s a többi magas hölgyek. A benső apartementben a főudvarmesternők, s onnan kilépve a templomig a nemes apródok vivék a fenséges asszonyok uszályát, hol azokat ismét a főudvarmesternők vevék át. A templom ajtajában az eskető bécsi herczegsérsek segédletével fogadá Ő Felségét. Minden szem az ajtó felé irányult, hogy a bájos arát láthassa, ki ezüsttel, aranynyal áttört nehéz fehér selyem ruhát, hajában vállaira leomló csipkefátyolt viselt. Fején egy gyönyörü brilliant diadem tündökölt Zofia főhgasszony nászajándéka, ugyanaz, mellyet a fenséges főherczegnő egybekelésekor viselt; mellére, a magas ara természetes rózsákból tüzött bokrétát. E pillanatban sem vált meg a szerelem virágától. Az eskető hgségek megáldván a gyürüket, azokat a legmagasb vőlegény és ara kicserélék és egymás ujjaira vonták; a szokásos kérdésekre nyert válasz után az érsek megáldá a házasságot, s az oltár előtt letérdelve elvégzé az esketési imádságot. Ő Felségök erre a térdeplőről felemelkedve a számukra készitett trónra léptek, s az eskető hgérsek a Te Deumot éneklé el. Most harmadszor dördültek meg az ágyuk. Az egyházi szertartás befejezésével nyolcz órakor visszatért a legmagasb pár és kisérete a várpalotába. A palotadámák egy része s a b. t. tanácsosok a titkos tanácsteremben, az udvarnokok a második előszobában maradtak; a palota-dámák nagy része azonban és az udvari lovagok a szertartási teremben foglaltak helyet, hol a többi apartement-képes hölgyek is körbe állottak. A tábornoki és tisztikar is a második előteremben maradt, mig az apost. nuntius s a diplomatiai kar többi tagjai a titkos tanácsteremben gyültek össze. Ekként elrendezve, megnyiltak az audienczia-terem ajtai s Ő Felségök a rendkivüli követeket egyenkint, a többi követeket pedig a külügyminiszter jelenlétében, mind együtt fogadák el, s ezután Ő Felségök a tükörszobába mentek, hol a követek nejeit fogadák el egyszerre, kiket a főudvarmesterné mutatott be. Az idegenek (illető követeik által) a titkos tanácsteremben mutattattak be, honnét Ő Felségeik a tábornoki és tisztikar tisztelgésének elfogadására a második előterembe menének, onnan valamint Ő Felségök, ugy mindnyájan a szertartási terembe menve, hol mig Ő cs. k. Apostoli Felsége a magas személyiségekkel mulatott, a főudvarmesternő által a magas rangu hölgyek mutattatának be. A hölgyek ezután kézcsókolásra bocsátattak. Ez idő alatt Ő Felsége a császárné keze egy aranynyal átszőtt bársony párnán nyugodott. A bemutatás végeztével Ő Felségök termeikbe vonultak vissza, s ez örömnapot Zofia főherczegasszony ő cs. kir. Fenségénél családi ebéd fejezte be.
– A legfelsőbb nászünnepélyeket megelőző napokon a vasút-igazgatóság is meg akarván könnyiteni a Bécsbe rándulást, azon időre a szállitási bért Pesttől Bécsig egy pftra szállitotta le. – Mult hétfőn korán reggel hosszan tartó ágyudörgés jelenté Buda hegyéről a nagy ünnepélyt, s az ágyuzási tisztelgés később ismét megujult azon isteni tiszteletek alkalmával, mellyek a két főváros minden egyházában teljes fényü szertartással tartattak. Ugyan ez alkalommal a városi szegények és ügyefogyottak is jótékony segélyezésben részesültek. – Buda város községe az ünnepély emlékeül 100 akó bort osztatott ki a katonai helyőrség között. Pest városa a helyőrségi legénységet szintén borral és hussal vendégelte meg. Az itt gyüjtött adakozások, mellyek házanként szedettek össze, mindjárt az első napokban 5000 pftot haladtak meg.
– A legmagasb ünnepélyekkel kapcsolatban levő kegyelmes tények sora, hazánkat szorosabban illetőleg, az ostromállapotnak megszüntetésével nem végződött be. Azóta ismét ujabb kegyelem nyilatkozványában részesültünk. Ő cs. k. Apostoli Felsége rendeleténél fogva a felségsértés bűne miatt elitéltek általános megkegyelmezést nyertek, a függőben levő perek megszüntetnek, s végre rabságra itélt 336 politikai vétkes részint teljes bocsánatot s szabadságot nyert, részint fogsági idejök fele leszállittatott. A könyek, mellyeket annyi családban a fájdalom fakasztott, örömkönnyüivé változnak, s a viszonlátás boldogság között hála és áldás lebeg a trón zsámolyához.
– A mi még Magyarországon soha sem volt, az is lesz. Komolyan irják, hogy az évek óta rebesgetett országos tébolyda vagy őrültek háza végre csakugyan létre jön. Valami nagy dicséretünkre nem szolgált, hogy eddig sem gondoskodtunk olly intézetről, hol legszerencsétlenebb embertársaink gyógyulást, vagy ha az már lehetlen, legalább gondos ápolást találjanak, s ne legyenek sem világ csufjai, sem pedig övéiknek s másoknak örökös aggodalmat ne szerezzenek. Legföljebb azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy az országok statistikai tábláiból kitünt, miképen nálunk kevesebb az illy szerencsétlenek száma, mint másutt. De maholnap e részben sem leszünk kivételek, s a mivelődés meghozza áldásaival a keserü poharat is.
– Debreczeni Márton és a kiovi csata. Élt a mult években Erdélyországban egy nagytudományu férfi, ki a nemzeti gazdászat, a bányamüvelés szakában felszámithatlan hasznokat hajtott az országnak, ki egész munkás életét a közjónak szentelé, s roppant tudományos ismereteit nem arra forditá, hogy a világ figyelmét magára vonja s hirt szerezzen nevének, hanem hogy titokban, csendességben használni tudjon. E férfi volt Debreczeni Márton. Ugy hisszük, hogy olvasóink előtt akármelly kezdő költöncz neve is ismertebb ennél. Pedig e férfi eszével, tudományos ismereteivel nem tudom hányan együtt véve érnénk fel? Csak egy tényt emlitünk róla. Ama zivataros években ő volt az, ki meggátolá, hogy az erdélyi hegyeken levő erdőket köröskörül fel nem gyujtották. Nála nélkül ott most egy nagy sivatag meztelen kopárság volna, erdők és lakók nélkül. E férfi a közelebb mult években nagy inségben halt meg. Szinte képzeljük, mint fog némelly elegans irótársunk felkiáltani e szóra: „Ismét egy éhenholt tudós.” De e férfinak csak kezét kellett volna kinyujtania, csak egy szavába került volna, hogy gazdaggá legyen, és ő nem tette azt, meghalt szegényen és büszkén; mert nem a sárga keztyükben van a büszkeség, hanem a jellem hajthatlanságában. Családjának nem maradt semmije, még csak a hirnév sem, mert a derék honpolgár nem küzdött a hirért. Midőn azonban iratait vizsgálnák, egy nagy köteg költeményt találtak azok között, miket összenyalábolva, átadának a család legbuzgóbb pártolója, gróf Mikó Imre ő nagy méltóságának. A derék főur elolvasá a müvet; s bámulta nőttön növekedék: egy hősköltemény volt az: „a kiovi csata” czimmel, mellyet az elhunyt tudós még ifju éveiben 1820 körül irt, lerajzolva benne őseink legelső honfoglaló csatáit. Az egész olly emelkedett költészettel, olly szép nyelven van irva, s olly magasztos jelenetekkel átszőve, hogy azt bátran sorozhatjuk irodalmunk kincsei közé. És a tudós husz évig hagyta azt heverni ládája fenekén s e husz év alatt senki sem gyanitá, hogy az ő homlokát is illeték a költészet legforróbb sugárai, még gyermekei sem tudtak e műről semmit. E napokban a nemes gróf saját maga hozá fel e művet Pestre, mellyből eddigelé a „Délibáb” közlött mutatványokat, hogy itt azt saját költségén kiadva, az árából begyülendő összeget az elhunyt iró családjának szentelje. A nemesszivü kiadó nemesszivü közönségre fog találni. Hazai miveltségünk jelesb bajnokai nem hasztalanul appellálnak a magyar közönségre, a hol meg kell jelenni, nem marad az el.
– Nemz. szinház. Egressy Gábort, mint halljuk, nem sokára ismét meglátandjuk nemzeti szinpadunkon, – mint vendéget; hihetőleg Lendvayt is lesz alkalmunk még láthatni, – szinte mind vendéget. Már minálunk a drámai szinész csak vendég. Tanulj énekelni kedves magyarom, vagy lovon tánczolni, de szinész ne légy, mert annak neve koldusbot. És ha énekelni tudsz is, olasz légy, vagy akármi más, mert csak akkor lehetsz itthon.